Idén a Vörös Szittya Kollektíva, radikális baloldali szervezet négy napos programsorozattal készült a forradalmi évfordulóra, melynek részeként a mai napon a Kéthly Anna téren gyülekeztek, ahonnan a „Beszkárt” (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt.) régi épülete elé vonultak át, amely egyben az ’56-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács egyik állandó székhelye volt.
Fotó: Dián Ákos
A Vörös Szittya – amely a Nem kinövöm, hanem ez egy komoly politikai mozgalom mémoldaláról ismert leginkább – a programsorozattal a munkástanácsok szerepét szerette volna feleleveníteni, kihangsúlyozni. Plakátkiállítást szerveztek a Gólya presszóba, vitaestet és TGM-olvasókört tartottak, holnap pedig a Mérce együttműködésével filmklubot tartanak, ahol az Agitátorok c. filmet fogják vetíteni, Csunderlik Péter és K. Horváth Zsolt társaságában.
Fotó: Dián Ákos
Amint azt a programajánlóban a Vörös Szittya megfogalmazta, a programsorozat „kimondott célja az autonóm munkásmozgalmi baloldal hagyományának felélesztése”.
A megemlékezés is ennek szellemében telt. A Kéthly Anna téren a kollektíva egyik tagja, Csernó Tibor mondott beszédet. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogyan torzította el a forradalom emlékét a kádári propaganda, és hogyan törölték ki ’56-ból a munkástanácsokat.
„Úgy néz ki, működött a kádári csel… Mélyen a tudatunkba égett egy torz és csonka kép 1956-ról. Ennek a torz képnek a folyamatos sulykolása, az igazság évtizedekig tartó elfojtásával együtt vezetett el oda, hogy ‘89-ben, a rendszerváltás pillanatában, az akkori politikai elit is csak csonkán és eltorzultan tért vissza 1956 örökségéhez – már amennyiben visszatért… Kádárék legfőbb hazugsága az volt, hogy a felkelő egyetemistákat, a munkásokat és a vidéki parasztságot a munkáshatalom, a szocializmus védelme nevében verték le.
…
Amiért ma itt vagyunk és amire hívom most mindannyiunkat: állítsuk helyre 1956 történetét! Helyezzük vissza a hősi harcukkal kiérdemelt helyükre a munkástanácsokba szerveződő munkásokat!
Ne írhassuk le többé zárójelben, mellékesen, „utóvédharcként” mindazt amiért és ahogyan a forradalmi munkásság küzdött 1956-ban és 1957-ben! Ezeket a folyamatokat, amik az akkori forradalom – ami nem mást, mint a társadalmi és termelési viszonyok átrendezésének gyors és radikális formája – vissza kell hoznunk az emlékezetbe, máshogy tanulni sem tudunk belőlük. „
A beszéd után a helyszínen tartózkodó mintegy 10-15 ember mécsest gyújtott. A megemlékezésről a Mérce felvételt is közölt, ahol a teljes beszéd meghallgatható:
