Felfüggesztett börtönre ítélték azokat a korábbi rendőröket, akik hajléktalan embereket bántalmaztak Mohácson még 2021-ben, a koronavírus idején elrendelt kijárási tilalom idején – derül ki a Partizán ma megjelent videójából. A vádlottakat már korábban elbocsátották a szolgálatból. A csatorna információi szerint az ügy különösen jól dokumentált, mivel a titkosszolgálat lehallgatta a Baranya megyei rendőrautókat és a két rendőr is készített videókat a bántalmazásokról.

Ezeken az látszik, hogy az egyik, magatehetetlenül a földön fekvő áldozatnak a fejét, a másikuknak a lábát rúgta meg az egyik rendőr. A második, fogyatékossággal élő áldozatot pedig azzal is megalázták, hogy léggitározásra és éneklésre kényszerítették. Később indoklás nélkül könnygázsprével fújták le mindkettőjüket.

A tárgyaláson készült felvételeken az exrendőrök védőügyvédje úgy fogalmazott, a „hajléktalan életmódot folytató személyek nem úriemberek”, Várhegyi Zoltán ügyvéd szerint „még csak átlagos emberek sem voltak, hanem devianciával és különböző olyan jellemmel rendelkeztek, amit a társadalom nem fogadhat be magába”.

Az áldozatok ügyvédje szerint egyik sértett sem agresszív természetű, vagy veszélyes, ezt sem a rendőri jelentés, sem a meghallgatott tanúk vallomása nem támasztotta alá. A rendőrök ráadásul nem a viselkedésük, hanem a kijárási korlátozások megsértése miatt intézkedtek velük szemben.

Várhegyi Zoltán, a vádlottak védője a tárgyaláson úgy fogalmazott, ő nem látott a felvételeken bántalmazást, szerinte a rendőrök csupán „megpróbálták felébreszteni” az úttest közepén fekvő „hajléktalan életmódot folytató férfit” azzal, hogy „megkocogtatták a testét”.

Az ügyet tárgyaló bíró erre reakcióként úgy fogalmazott:

„Láttuk a videót. Mondjuk úgy, hogy az ébresztéshez szükséges mértéket a bíróság álláspontja szerint jócskán meghaladó volt ez a »kocogtatás«.”

Az elsőfokú ítélet mindkét rendőr esetében két év felfüggesztett börtönbüntetés pénzbírság, ami ellen a vádlottak és az áldozatok jogi képviselői is fellebbeztek.

Molnár Noémi egy korábbi tárgyalást követően a Partizánnak arról beszélt, hogy az ügy rámutat arra, hogy a rendőrök nem tudnak mit kezdeni sérülékeny csoportokba tartozó emberekkel. Az ügyvéd tanulságnak nevezte, hogy nem jó az, hogy a rendőrségnek szociális problémákkal kell szembesülnie, mert abból ennyire súlyos következményekkel járó eljárások lehetnek.

A Helsinki Bizottság adatai szerint rendkívül ritkák a mohácsihoz hasonló vádemelések:

amíg a rendőrök által hivatalos eljárás során elkövetett bántalmazások miatti feljelentések mindössze 3%-ban történik vádemelés, addig a hivatalos személy elleni erőszaknál ugyanez az arány már 68%.

A Mércének az áldozatokat képviselő Utcajogász munkatársa korábban elmondta:

„A felügyeletre szoruló, hajléktalan, mentális betegséggel élő, a vele szemben elkövetett cselekményeket felidézni csak nehezen tudó mohácsi férfi esete gyakorlatilag az intézményrendszer „állatorvosi lova”.”

A férfi – az Utcajogász szerint számos, utcán élőket érintő alapjogi problémával terhelt – kijárási tilalom idején rengeteg szabálysértési bírságot szedett össze, amelyet nem tudott kifizetni, majd ezeket a büntetéseket a bíróság úgy változtatta elzárásra, hogy figyelmen kívül hagyták, hogy fogyatékossággal él.

A sértett mindössze két nappal a rendőri atrocitások után került emiatt büntetés-végrehajtási intézetbe, ahol ráadásul más fogvatartottak ismét bántalmazták.

Később az Utcajogász indítványára – akik azzal érveltek, hogy fogyatékos embert szabálysértés miatt elzárásra ítélni nem lehetne – szabadult, miután egy bíró végre figyelembe vette a férfi állapotát. 

A mohácsi ügy furcsasága, hogy arról az ügyészség csak akkor kezdett el kommunikálni – az Utcajogász Egyesület is ekkor hallott először az esetekről –, amikor titkos információszerzés  eredeményeképpen feltárták a vádiratban szereplő bántalmazásokat. Így az első, sajtóban megjelent hírekben is már csak az elkövetők elfogása szerepelt.

Az Utcajogász is hozzáfért a lehallgatás megkezdését engedélyező bírói határozathoz, a nekik kiadott papírokból azonban az nem derült ki, hogy mi alapján gondolta azt az ügyészség, hogy le kell hallgatni az rendőröket, így az áldozatok jogi képviselői is csak spekulálni tudnak, hogy milyen előzményei lehettek a megfigyelésnek. A Partizán információi szerint a titkosszolgálat további bűncselekmények (például embercsempészet) megelőzése érdekében rendelte el a lehallgatásokat.

A járvány miatti kijárási korlátozások egyáltalán nem voltak tekintettel azokra, akiknek nem volt hova hazamenniük. Ráadásul akkor már érvényben volt a 2018-ban bevezetett országos tilalom, ami szerint sehol nem lehet életvitelszerűen tartózkodni és amit az Alkotmánybíróság sem talált alaptörvény-ellenesnek. Ennek ellenére eddig csak 2018 őszén és 2019 nyarán alkalmazta a rendőrség nagyobb mértékben a szabálysértést, azóta viszont nem történtek tömeges eljárások.

A kijárási korlátozások megszegése miatt is csupán néhány kirívó esetben történt hajléktalan emberekkel szembeni eljárás, az egyik az Utcajogász segítségével a 25 ezer forintos bírság visszavonásával zárult.