Frissítés (2023. 09. 26.):

Cikkünk megjelenése után az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) lapunknak küldött levelében cáfolta, hogy állást foglalt volna írásbeli válaszában arról, hogy a kormány lefolytatott-e fenntarthatósági szempontú vizsgálatot a kormány által készített Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030 kapcsán, ahogyan arról sem foglalt állást, hogy van-e tudomása ilyen, a kormány (vagy bárki más) által készített elemzésről. 

Szabó Rebeka párbeszédes országgyűlési képviselő írásbeli kérdése ugyanakkor éppen arra irányult, hogy az alapvető jogok biztosának van-e tudomása ilyen elemzésről (nem utalva arra, hogy a vizsgálat lefolytatása az alapvető jogok biztosának hatáskörébe tartozna). Az ellenzéki politikus kérdése szó szerint így hangzott: 

„Tudomása szerint készült-e fenntarthatósági szempontú elemzés az akkumulátorhulladékhoz kapcsolódó problémakörről a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030 elkészítéséhez?”

Erre az alapvető jogok biztosa olyan választ adott, amelyben – értelmezésünk szerint –  egy, Szabó Rebeka képviselő kérdéséből adódóan logikusan a kormány vagy a kormány által megbízott valamely szerv által lefolytatott vizsgálat általános hiányára, illetve az akkumulátorstratégia véleményezésében való közreműködési lehetőség hiányára is utalt. Szó szerint ezt válaszolta az ombudsman Szabó Rebeka képviselőnek:

„Kérdése kapcsán szükséges azt jeleznem, hogy az Alaptörvény 7. cikk (1) bekezdése alapján az alapvető jogok biztosához a feladatkörébe tartozó ügyben intézhető kérdés. Képviselő Asszony azonban a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030 kapcsán két olyan kérdést tett fel, amelynek megválaszolása egy már lefolytatott vizsgálat, illetve a stratégia véleményezésében való közreműködés lehetősége esetén tartozna a feladatkörömbe. Mindezek hiányában azonban írásbeli kérdése kapcsán kizárólag a fentiekben megfogalmazott tájékoztatásra van lehetőségem.”

Az AJBH utólagos tájékoztatása szerint ugyanakkor dr. Kozma Ákos írásbeli válaszában – Szabó Rebeka kérdésével ellentétben –  nem egy, a kormány (vagy más) által már lefolytatott elemzés hiányára utalt, hanem egy, kifejezetten az alapvető jogok biztosa által már lefolytatott vizsgálatra, vagy az alapvető jogok biztosának a stratégia véleményezésében való közreműködésének lehetőségére. Ez az információ az ombudsman eredeti írásbeli válaszában nem szerepelt. Az alapvető jogok biztosa tehát – utólagos tájékoztatása alapján – a Szabó Rebeka által feltett kérdés tárgyában nem foglalt állást.  

Korábban írtuk:

Az alapvető jogok biztosa sem tud olyan vizsgálatról, amely során a kormány a hazánkban felhalmozódó akkumulátorhulladék sorsát elemezte volna fenntarthatósági szempontból, és ilyen dokumentum véleményezésére sem kérték fel – derül ki dr. Kozma Ákos ombudsman válaszából, amellyel Szabó Rebeka párbeszédes országgyűlési képviselő írásbeli kérdésére reagált. 

Az ellenzéki politikus arra volt kíváncsi, hogy az alapjogainkat –így többek között az egészséges környezethez való alkotmányos alapjogunkat is –  védő biztosnak van-e tudomása olyan, kifejezetten az akkumulátorhulladékhoz kapcsolódó környezeti hatásvizsgálatról, amely a „Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030” nevű kormányzati tervhez készült volna; és ha igen, mekkorára becsüli az elemzés a hulladékprobléma várható nagyságrendjét, és milyen módon javasolja azt kezelni?

Mint az ismert, a kormány szándéka szerint Magyarország akkumulátorgyártó nagyhatalom lesz, amelynek az is velejárója, hogy jelentős mennyiségű ipari hulladék keletkezése is várható mind az akkugyártás során, mind a használt akkumulátorokból. Úgy tűnik azonban, hogy ezek begyűjtése, újrahasznosítása jelenleg fehér folt a kormány térképén. 

A 24. hu augusztusi összefoglaló anyaga megszólaltatta az ügyben az Energiaügyi Minisztériumot, akiknek a válaszából az látszik, hogy egy ponton túl a kormány sem tudja, mi fog történni az akkuhulladékkal. Annyit tudni, hogy  az elem és az akkumulátor körforgásos terméknek minősül, így az EU-s irányelv szerint idehaza is bevezetett, ún. kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer hatálya alá tartozik, vagyis a gyártóknak fizetniük kell az általuk gyártott termékek után keletkező hulladék kezeléséért.  Igen ám, de a hulladék további sorsa szempontjából jelentősen eltér az akkumulátorgyártás során keletkező szemét, és a használat után hulladékká vált akkumulátor esete.

A gyártás során képződő termelési hulladék ugyanis nem tartozik az Magyarországon jelenleg működő koncessziós (vagyis az állam által magáncégnek, konkrétan a MOL-nak kiszervezett) hulladékkezelési rendszer hatálya alá, így e hulladékot vagy a gyártó saját üzemeltetésű hulladékkezelőjében kell hasznosítani, illetve ártalmatlanítani, vagy át kell azt adni más hulladékkezelőnek – szállítónak, gyűjtőnek, közvetítőnek vagy kereskedőnek. De hogy utána mi lesz az akkumulátorgyártás során keletkezett hulladékkal, arra a minisztérium nem tért ki a 24.hu-nak adott válaszában.

Ahogyan azt Szabó Rebeka is jelzi kérdésében, mindezzel az a probléma, hogy az eddigi tapasztalatok – lásd az abasári és feldolgozólerakatok példáját – alapján a gyártási hulladék feldolgozásához sincs sem megfelelő ipari kapacitás, a hazai jogszabályok azonban ennek fentiek ellenére nem gátolják a – papíron – hasznosítási célú hulladékbehozatalt, emiatt pedig Magyarország hamarosan a nálunk gyártott, de máshol hulladékká váló elektromosautó-akkumulátorok egyik nagy európai lerakata is lehet.

Hogy a kormány látszólag rövidlátó stratégiája sérti-e az egészséges környezethez való alkotmányos alapjogot, illetve a környezetvédelmi és/vagy a jogalkotási törvény előírásait, azt Kozma Ákos ombudsman azért nem tudta megválaszolni, 

mert szerinte ez csak egy már lefolytatott vizsgálat, illetve a stratégia véleményezésében való közreműködés lehetősége esetén tartozna a feladatkörébe.

„Mindezek hiányában azonban írásbeli kérdése kapcsán kizárólag a fentiekben megfogalmazott tájékoztatásra van lehetőségem”

-tette hozzá.

Ebből egyrészt az derül ki, hogy az ombudsman sem látott olyan elemzést, amely az akkuhulladék sorsát megnyugtatóan vizsgálta volna, másrészt pedig az, hogy az alapvető jogainkat védő biztos ezzel együtt sem lát „lehetőséget” arra, hogy kommentálja az akkuszemét-problémát. Kérdésében Szabó Rebeka egyébként a jövő nemzedékek érdekeinek védelméért felelős biztoshelyettest is megszólította, ám Kozma „megítélése szerint” nincs lehetőség arra, hogy az írásbeli kérdésben az alapvető jogok biztosa helyett a biztoshelyettest kérjék fel akár a válaszadásra, akár egy adott kérdés vizsgálatára.

A jövő nemzedékek érdekeinek védelméért felelős biztoshelyettest egyébként dr. Bándi Gyulának hívják; az ő hivatali weblapján kifejezetten az akkumulátoripar és a környezet összefüggésében tett állásfoglalás egyelőre nem olvasható. 

Az akkumulátorstratégiához kapcsolódó környezeti hatásvizsgálatot hosszú ideje hiába kérik számon a kormányon, márciusban az LMP is annyit tudott kihúzni az Energiaügyi Minisztériumból, hogy ők „nem adatkezelői” ilyen dokumentumnak.

Frissítés (szeptember 20., 15:25): Cikkünk megjelenése után a Párbeszéd jelezte, hogy Jávor Benedek, a párt korábbi EP-képviselője külön is megkereste dr. Bándi Gyulát, ám a jövő nemzedékek érdekeinek védelméért felelős biztos helyettes az ellenzéki politikus türelmét kérte amíg tájékozódik, és arra hivatkozott, hogy a rendelkezésére álló információk „önmagukban nem elégségesek az akkumulátorhulladékok környezeti hatásainak a részletes megítélésére”.