Éves találkozót tartott Liverpoolban Nagy-Britannia legnagyobb szakszervezeti konföderációja, a 155 éves múltra visszatekintő Trade Union Congress (TUC).
A 48 tagszervezetet és 5 és fél millió tagot számláló konföderáció a kongresszuson megfogadta, hogy nem fogják betartani a kormány által előírt szabályokat a sztrájk alatti elégséges szolgáltatásra vonatkozóan.
Idén januárban terjesztette elő Grant Shapps védelmi miniszter a törvényjavaslatot a sztrájk alatti elégséges szolgáltatás megemeléséről, amely azóta jogerőre emelkedett. Az új törvény értelmében az olyan alapvető szolgáltatást nyújtó területeken, mint az oktatás, egészségügy és közlekedés, a kormány elégséges szolgáltatást rendelhet egy sztrájk során. A szolgáltatás mértékéről a kormánnyal kell konzultálniuk a szakszervezeteknek. A munka megtagadása kirúgást vonhat maga után.
Ha a szakszervezet nem működik közre egyes dolgozók munkára bírásában, a szakszervezet perelhetővé válik az okozott károkért. A TUC ennek ellenére szavazta meg egyhangúlag, hogy figyelmen kívül fogják hagyni a törvényt.
A határozat egyben arra kötelezi a TUC általános tanácsát – egy szakszervezetekből és dolgozókból álló testület, amely rendszeresen összeül, hogy felügyelje a TUC munkáját –, hogy jogilag támadja a jogszabályt, mozgósítson támogatást minden olyan szakszervezet és tag számára, akiket szankcionálnak a jogszabály be nem tartása miatt, aktívan lépjen fel a sztrájkjog védelmében, és szervezzen rendkívüli kongresszust a kötelezettségszegés és az ellenállás lehetőségeinek feltárására.
Az ellenállást nagymértékben megnehezíti, hogy tavaly júliusban a kormány 250 ezer fontról 1 millió fontra emelte a szakszervezetre kiszabható maximális bírságot.
A határozat elfogadása mellett szólalt fel az elmúlt évtizedek legnagyobb vasutassztrájkját szervező Mick Lynch is:
„Ha csak meg akarunk felelni, hová fognak vezetni a vitáink? Ennek a jogszabálynak a szelíd betartása a feledésbe vezető út a mozgalom számára. Senki sem emlékszik azokra, akik megadják magukat az elnyomásnak. Az emberek emlékeznek a Tolpuddle Mártírokra, emlékeznek a Chartistákra, emlékeznek 1926-ra és a bányászsztrájkra. Nem azért, mert megadták magukat, hanem mert visszatámadtak. Ezt kell tennünk. […] Bárki, aki ebben a mozgalomban azt hiszi, hogy ez majd el fog múlni, ha elhallgatunk, újabb dolgokra kell, hogy számítson. Az általuk hozott jogszabályok és az általuk írt szabályozások idővel a gazdaság minden szektorára kiterjedhetnek. Ha nem állítjuk meg és nem győzzük le őket, akkor tovább fognak menni.” – fejezte ki a véleményét az RMT (Vasúti, Tengerészeti és Közlekedési Dolgozók Országos Szakszervezete) szakszervezeti vezetője.
Lynch igazát szemlélteti, hogy amikor tavaly augusztusban Grant Shapps először tett javaslatot a sztrájkellenes törvénymódosításra a Daily Mailben, akkor még csak az éppen sztrájkoló vasutasok jogainak megnyírbálásáról volt szó, idővel azonban a javaslatot több szakmára is kiterjesztették.
A Munkáspárt helyettes vezetője, Angela Rayner ígéretet tett arra, hogy amennyiben a jövőre esedékes választáson kormányra kerülnek, száz napon belül eltörölnék az új sztrájkellenes törvényt. A párt vezetője, Keir Starmer is megígérte a törvény visszavonását 2023 januárjában, habár 2022 decemberében erre még nem volt hajlandó. Humza Yousaf skót kormányfő is ígéretet tett arra, hogy a skót kormány nem fog élni a törvénnyel.
A magyar kormány már régóta hasonló eszközöket vet be a szakszervezetek ellen, mint amikkel jelenleg a brit kormány próbálkozik. A sztrájktörvény 2011. évi módosítása óta jogellenes az a sztrájk, amelyben nem teljesül a még elégséges szolgáltatás, amelynek mértéke törvényben is megállapítható. A kormány éppen ezzel az eszközzel élt vissza, amikor olyan mértékben növelte meg a pedagógussztrájk alatti elégséges szolgáltatást, amely szinte észrevehetetlenné tette a jogszerű sztrájkot. Ez ellen hirdetett később polgári engedetlenségi mozgalmat a Tanítanék. De nem csak a pedagógusok, a légiirányítók sztrájkját is így lehetetlenítették el.
A brit példa bizonyítja, hogy a liberális demokráciákban is látensen jelen vannak azok az autoriter tendenciák, amelyek „orbanizálták” Magyarországot, és amelyek szinte lehetetlenné teszik a jogszerű sztrájkot hazánkban. A párhuzam arra is rávilágít, hogy amint az általános választójogot is a munkásmozgalom vívta ki a XIX. században, úgy a XXI. században se lehetséges a demokrácia megőrzése és helyreállítása osztályharcos szakszervezetek és erős munkásmozgalom nélkül.
(via Novara Media)
