A szinte már napi rendszerességűnek mondható, feltehetően embercsempész-bandák közötti lövöldözések következtében a hét elején három ember veszítette életét a Vajdaságban. Egyikük a kórházban halt meg, miután még pénteken meglőtték a szabadkai Lidl áruház parkolójában, egyikük Hajdújárás mellett, a harmadik áldozatot pedig a szabadkai víztározónál lévő befogadóközpont közelében találták meg – de elképzelhető, hogy ő már több napja halott volt. Utóbbi összetűzés esetében három sérültről is tudunk.
Noha a vajdasági Szabad Magyar Szó és a Vajdaság Ma hírportálok következetesen „migránsokként” hivatkoznak rájuk, beszámolóikból nem derül ki egyértelműen, hogy az áldozatok menekültek voltak vagy migrációs hátterű embercsempészek. Az azonban elég bizonyosnak tűnik, hogy a lövöldözések az embercsempészek bandaháborújának velejárói – amiben Szerbia hivatalos szervei is nyakig benne vannak.
Szerbia ugyanis sok menekültnek az utolsó állomás az Európai Unió előtt. Noha a szerbiai hatóságok – hiába iktatták törvénybe Magyarországon, hogy biztonságos ország – nem arról híresek, hogy a menekültekkel különösen kesztyűs kézzel bánnának, az embercsempészekkel a jelek szerint messze nem ilyen szigorúak. Sőt: mint az elmúlt héten hírt adtunk róla, a szerbiai hatóságok közreműködésével fegyverzik fel maffiózók az embercsempész-bandákat, amik véres bandaháborúkhoz, állandósult lövöldözésekhez, és a fent említettekhez hasonló tragédiákhoz vezetnek.
Nem is csoda hogy a különböző bandák dominánssá akarnak válni a többiek felett, hisz csak Szerbiában sokmilliós, a teljes Nyugat-Balkánon akár évi 50 milliós üzletről lehet szó. A Balkan Insight már korábban beszámolt arról, hogy az embercsempészetet milyen kifinomult rendszeren keresztül működtetik, amik még azt is garantálják, hogy a „szolgáltatók” ne hagyják dolgavégezetlenül a „klienseket” – vagyis hogy valóban csak akkor kapják meg a pénzüket, ha az érintett menekültet eljuttatták az EU-ba.
De az üzlet persze nem ennyire „tiszta”. A Balkáni Oknyomozó Hálózat (BIRN) rávilágított arra is, hogy a menekültek gyakran válnak emberkereskedelem, prostitúció áldozatává – már aki túléli a bandaháborúkat, aminek a bandatagok mellett az épp rosszkor rossz helyen lévő menekültek is könnyedén az áldozataivá válhatnak. Márpedig státuszukból fakadóan sokszor kénytelenek rosszkor, rossz helyen lenni.
A hatóságok ugyanakkor nem jeleskednek az embercsempész-hálózatok felszámolásában, amihez vélhetően az is hozzájárul, hogy nem bánják, ha a menekültek odébbállnak, ezért ha el is kapnak valakit, általában csak a kishalak kerülnek a hálójukba. A Szabad Magyar Szó keddi cikke szerint a rendőrség nagy erőkkel vonult fel a Vajdaságban, hogy leszámoljanak az embercsempész-bandákkal. Az eddigiek fényében ugyanakkor kérdéses, hogy hosszú- vagy akár középtávon lesz-e hatása az intézkedéseknek, és valóban sikerül meggyengíteni a hálózatot, vagy csak néhány gyalogot ütnek le a tábláról.
De a szerbiai hivatalos szerveknek – és az államnak – nem csupán áttételesen nem áll érdekében leszámolni a bandákkal. Mint a BIRN kutatásából kiderült, a titkosszolgálatok konkrétan együttműködtek az embercsempészetet domináló szerb-szír férfival, 2022-es lebukásáig – és nincs okunk feltételezni, hogy eztán másképp működne a rendszer, mint korábbi cikkünkben kifejtettük. A hatóságok amellett, hogy információkért cserébe hagyják működni a rendszert, voltaképpen „védelmi pénzt” is szednek. Miközben pedig a szervezet szerint a titkosszolgálatok rendszerszinten működnek együtt az embercsempészekkel, nem egyszer a talpas rendőrök is beszedik a leadót a csempészek viszonylag zavartalan működéséért cserébe.
Mindazonáltal az is látnunk kell, hogy nem csupán az embercsempész bandákon és a szerbiai hatóságokon, hatósági személyeken múlik a rendszernek a működtetése.
Ugyanis ez a sokmilliós üzlet nem jöhetett volna létre Magyarország, valamint úgy általában az Európai Unió sokéves embertelen gyakorlata nélkül.
Magyarország kormányprogramjának egyik alappillére immár csaknem egy évtizede a virtigli rasszizmusra alapozott idegenellenesség, ami nemcsak a migránsozó óriásplakátokban, hanem a határra telepített fizikai vasfüggönyben és az örvendetesen jobblétre szenderült tranzitzónákban is megnyilvánul.
Amellett, hogy a menekülteket beszámolóik szerint rendszeresen bántalmazzák a határ őrzését ellátó szervek (rendőrség, katonaság, határvadászok) munkatársai, a jól védett fizikai zár az emberkereskedők malmára hajtja a vizet. Hisz amellett, hogy igyekeznek megakadályozni, hogy bárki is nélkülük – vagyis a kifizetésük nélkül – vágjon útnak, a menekültek legtöbbször már csak a helyismeret, kapcsolatok és tapasztalat híján is kénytelenek igénybe venni a szolgáltatásaikat. Amire aligha lenne szükségük, ha Magyarország és az Európai Unió menekültügyi infrastruktúrája nem a menekültek távoltartását, hanem a menekülők ellátását szolgálná.
És arról se feledkezzünk meg, hogy az Unió földközi-tengeri menekültpolitikáján sem csak a lélekvesztőkön elsüllyedt menekültek lelke szárad. Hisz a menekültek bejutása ellen hozott intézkedések nyomán Észak-Afrikában is virágzik az embercsempészet, ami a balkáninál nem kevésbé tomboló erőszakkal jár.
