A héten közzétett legfrissebb hivatalos adatok szerint:

• a kínai export júliusban meredeken, 14,5 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest;
• csökkent a behozatal is, méghozzá éves szinten 12,4 százalékkal, s az is beszédes, hogy harmadik hónapja egyfolytában csökken;
• Kínában defláció van, 0,3 százalékkal csökkentek az árak az előző hónaphoz viszonyítva, igaz, a maginfláció 0,8 százalékra szökött, ami arról tanúskodhat, hogy hamarosan visszatér az infláció.

A WSWS híroldal átfogó elemzése szerint a kínai export visszaesése és a gazdasági lassulás nem csupán az alacsony globális növekedés és a világkereskedelem megtorpanásának, hanem „a kínai gazdaság aláásására és különösen a hi-tech iparágak megbénítására irányuló amerikai gazdasági hadviselésnek” tudható be.

Joe Biden amerikai elnök ugyanis nemcsak fenntartotta az elődje, Donald Trump által nagy garral bejelentett büntetővámokat, hanem a „nemzetbiztonság” nevében jelentősen ki is terjesztette őket, így például a kínai hi-tech vállalatokra és a fejlett számítógépes csipek és csipgyártó berendezések Kínába történő értékesítésére vonatkozó tilalmak hatálya is nőtt.

Jellemző eset, hogy a világ legnagyobb csipgyártója, a tajvani TSMC a minap jelezte, hogy 3,5 milliárd euró értékben tervez gyárat építeni Drezdában, mert Tajvanon az USA és Kína közti egyre fokozódó feszültség miatt már nem biztonságos a gyártás.

A legterheltebb időszak

A kereskedelmi háború részének tekinthető az is, hogy az Egyesült Államok szerdán törvénybe iktatta azokat az intézkedéseket, amelyek megtiltják az amerikai vállalatoknak és kockázati tőkebefektetőknek, hogy olyan kínai vállalatokba fektessenek be, amelyek élvonalbeli technológiákban, többek között félvezetők, kvantumszámítógépek és egyes mesterséges intelligencia-alkalmazások fejlesztésében vesznek részt. A New York Times imént hivatkozott cikkében azt írja, hogy Richard Nixon elnöksége és Henry Kissinger külügyminiszteri ideje óta, akik párbeszédet kezdeményeztek Kínával,

„talán a legterheltebb időszakát éljük” a két ország közti kapcsolatoknak.

Az amerikai–kínai gazdasági háború (melynek a kitüntetett terepe a csipgyártás) okozta növekvő bizonytalanság közepette a globális vállalatok szétosztják a gazdasági bázisukat. Ennek a legjellemzőbb módszere az, hogy néhány gyárukat ugyan Kínában tartják, hiszen a hatalmas piacot nem kívánják elhagyni, ám a termelési kapacitások jelentősebb részét máshová helyezik át. Így lehet, hogy bár kétségtelenül sok tényező játszik szerepet, az USA-ba irányuló kínai export júliusban 23 százalékkal esett vissza az előző évhez képest, miközben a Mexikóból, Kanadából, Vietnamból és más országokból az USA-ba irányuló kivitel meredeken emelkedett.

A kínai gazdasági lassulás kétségkívül érezhető társadalmi és politikai feszültségeket generál, állítja a már hivatkozott WSWS híroldal. A Kínai Kommunista Párt, amely éppen a hi-tech újítások révén kívánja elérni, hogy a párt hatalomra jutásának századik évfordulójára, azaz 2049-re „világklasszis” hadsereggel rukkolhasson elő, mondjuk, a KKP 1978-tól a kapitalista restauráció felé való fordulása ideológiailag azon az állításon nyugodott, hogy a piac az egész lakosság életszínvonalát fogja emelni.

A kínai gazdasági expanzió fénykorában a KKP apparátusa a 8 százalékos gazdasági növekedést tekintette a magas foglalkoztatottság és a társadalmi stabilitás mércéjének. Ez a gazdasági növekedés mára 5 százalékra olvadt.

Egyes kommentátorok odáig mennek, hogy azt állítják: Hszi Csin-ping elnök elvetette a gazdasági növekedés paradigmáját éppen abból a célból, hogy a gazdaságot is az uralma alá hajtsa. Ők úgy látjuk, hogy a rendkívül szigorú kínai járványkezelés, amely a lezárásokat helyezte előtérbe, is ezt példázta.

Növekvő ellenállás

A problémákat fokozza a növekvő munkanélküliség. A hivatalos városi munkanélküliségi ráta júliusban 5,4 százalék volt, de vélhetőleg a számuk jóval nagyobb, hiszen ez az adat nem tartalmazza a vidékről érkező munkakeresőket – mintegy 280 millió munkásról van szó –, akik a feldolgozóiparban és az építkezéseken helyezkednének el, s akiket általában másodrendű állampolgároknak tartanak.

A városi fiatalok munkanélkülisége jóval magasabb.

A hivatalos statisztikák szerint júniusban rekordot jelentő 21,3%-ot ért el a 16-24 évesek körében. Sok fiatal, különösen a több millió újonnan végzett egyetemista egyszerűen kiesik a munkaerőpiacról. Jelzésértékű, hogy idén rekord számú, közel 12 millió végzett egyetemista keres munkát – jelentős részük hosszabb-rövidebb ideig tartó kudarcra ítélve.

A fiatalok elidegenedését pedig tovább fokozza a gazdagok és szegények közötti hatalmas társadalmi szakadék, amely legalábbis nem egy egalitárius rendszer jegye. A fiatalok elégedetlenségének ereje kapcsán pedig talán elég utalnunk arra, hogy a koronavírus-járvány 2022-es felfutása idején, amikor Sanghajt lezárták, milyen elemi erővel tört fel a fiatalok ellenállása.