Közös megemlékezést tartottak roma civil szervezetek és a Fővárosi Roma Nemzetiségi Önkormányzat a becslések szerint félmillió áldozatot szedő porajmos, azaz a roma holokauszt 79. évfordulóján szerda délután a budapesti roma holokauszt emlékműnél. A rendezvényen bejelentették: kezdeményezést indítottak annak érdekében, hogy a komáromi Csillagerődöt roma nemzetiségi emlékhellyé nyilvánítsák.

A megemlékezésen beszédet mondó Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes elmondta: a porajmos – embertársaink származási alapon való megsemmisítése – egyéni, családi tragédiák mellett generációkon átívelő traumákat okozott, és hosszú távú hatással vannak az európai társadalmakra.

„Mi lehet a felelősségünk nekünk, túlélőknek, amellett, hogy összegyűlünk bizonyos napokon, és emlékezünk az áldozatokra?” – tette fel a kérdést a politikus. Az igazán fontos szerinte az, hogy miként éljük meg a mindennapjainkat.  Átadjuk-e a gyermekeinknek azt a tudást, azt a késztetést, hogy tisztelettel forduljanak embertársaink felé, és képesek vagyunk-e felszólalni, amikor a hatalom gyűlöletet szít ember és ember között? És képesek vagyunk-e szembeszegülni a hatalommal, amikor a hatalom a gyűlöletet felhasználva gonosz eszméket hirdet?

A roma kultúra méltó helyének a megtalálása és hangsúlyos megjelenítése a magyar és az egyetemes kultúrában, illetve a fiatalok minden eszközzel való támogatása az a küldetés, amelynek teljesítésével a főpolgármester-helyettes szerint leróhatjuk a kötelezettségünket az áldozatok felé.

A többségi társadalom felelősségét kiemelve arról is beszélt Kerpel-Fronius:

olyan korban élünk, amikor túl gyakran erősödnek fel azok a hangok, amelyek az emberek közötti különbségeket hangsúlyozzák, érdekkonfliktusok szításával kívánnak rövidtávú haszonhoz jutni, és amelyek azt sugallják: egyik ember szükségszerűen csak a másik kárára gyarapodhat. A döntéshozóknak nagy felelősségük van abban, hogy ezeknek a hangoknak megálljt parancsoljanak – mondta.

A mai napon legalább hat megemlékezés volt csak Budapesten, Daróczi Ágnes, az esemény szervezője mégis úgy gondolja, hogy ha „az emlékezetpolitikánkat nem akarjuk kiszolgáltatni a politikai pártoknak”, akkor a  civileknek egységesen kellene fellépniük.

„Nem kellene hagyni, hogy már most választási hadjáratot folytassanak a politikai pártok. (…)Vannak bizonyos dolgok, amikben mi, civilek dirigálunk” –

mondta. Ezt pedig nem lehet másképp, csak ha bíznak egymásban, hidakat építenek egymás felé, nem pedig versenyeznek egymással.

„Az, hogy mi történik az emlékműnél, legyen közös felelősségünk”

– mondta Daróczi.

1944. októberétől 1945. május 30-ig kb. 25 ezer fogoly szenvedett a romák deportálásának egyik fő központjául szolgáló komáromi Csillagerődben, ahonnan sokakat tovább szállítottak németországi táborokba. A foglyok közül legalább 7 ezer roma nemzetiségű volt. A kiválogatott romák száma 3-4 ezer főre tehető, közülük 1200-1600 fő halt meg táborban vagy az úton – emlékeztetett Daróczi.

Ezért az eseményt szervező Roma Holokauszt Emlékbizottság felkérte a belügyi és kulturális kormányzatot, valamint Sztojka Attila roma kapcsolatokért felelős kormánybiztost, fideszes országgyűlési képviselőt és Bán László miniszteri biztost, aki a komáromi Csillagerőd újjáépítéséért is felelős, hogy

alakítsanak ki az erődben emlékkiállítást, és állítsanak emlékművet az itt szenvedő és életüket vesztő romáknak. Emellett felszólították az Országos Roma Önkormányzatot, hogy nyilvánítsa roma nemzetiségi emlékhellyé az erődöt, úgy is mint „a romák legnagyobb temetőjét.”

„Legyen közös cselekvésünk például ez, hogy a komáromi Csillagerődöt – amit a nemzetközi szakirodalom koncentrációs táborként tart nyilván – emlékhellyé tegyük, és emlékeztessünk. Emlékeztessük a következő nemzedékeket, hogy a gyűlölet hova vezet”

– zárta beszédét Daróczi.

Fedorkó Boglárka, a Romaversitas Alapítvány ügyvezető igazgatója lapunknak arról beszélt: csak nagyon kevesen tudnak a roma holokausztról, ezért is nagyon fontos a mai emléknap. (Ezt hangsúlyozta a Mércének adott interjújában Ignácz Judit, az Uccu Alapítvány munkatársa is.)

A mai nap a romák ellen elkövetett 2008-2009-es, halálos kimenetelű támadássorozat évfordulója is, amiről Fedorkó szerint párbeszéd nem alakult ki a mai napig, sőt: „olyan irányba megyünk, hogy ezek az események megismétlődhessenek”.

Úgy véli, az egész társadalom adós maradt a roma holokausztnak, a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosságnak – és még naphosszat sorolhatnánk, milyen történelmi traumáknak – a feldolgozásával, a bocsánatkéréssel és a következő generációknak az edukálásával.

Arra a kérdésre, hogy szerinte mit lehet elvárni az antirasszista közvéleménytől és intézményektől, azt válaszolta: jelenleg nemhogy roma intézményekről, de még civil szervezetekről sem nagyon beszélhetünk.

„Nem nagyon vannak intézményes keretei a roma mozgalomnak. Az első számú feladat az lenne, hogy megteremtsük ezeket a kereteket”

– fogalmazott. A rendszerváltás után volt egy nagyon erős roma mozgalom, ami nemcsak kultúrára, hanem jogegyenlőségre, közösségépítésre is fókuszált, de ezek a mozgalmak eltűntek vagy hangsúlytalanabbá váltak, aminek politikai okai is voltak, emlékeztetett.

Fedorkó szerint a fiatal generációknak vissza kellene térniük ezeknek a roma értelmiségieknek a ’90-es években megfogalmazott víziójához, amiben a Romaversitas is igyekszik támogatást nyújtani. Szerinte az edukációra nagy hangsúlyt kellene fektetni, és fontos lenne, hogy beépüljön a köztudatba augusztus 2-a, az emléknap, amire közösen figyelünk.

Felvételünk a megemlékezésről itt tekinthető meg: