1895-ben Eugene V. Debs, mialatt börtönbüntetését töltötte egy sztrájk megszervezéséért, szakított a demokratikus populizmus elveivel és helyette a szocializmust választotta.

Az elméleti szakítás egyben Debs Demokrata Párttól való elszakadását is jelentette.

Radikalizálódásának egyszerű oka volt: Debs Indiana állam képviselőházának demokrata tagjaként többszörösen megtapasztalhatta, hogy hiába lobbizik a demokratáknál munkareformokért és a nemi-faji diszkrimináció eltörléséért. A szocialista fordulattal egyidejűleg a szakszervezetiség felé fordult.

Később Debs alapítója volt az amerikai Szocialista Pártnak és többször is indult elnöknek. 1912-ben a szavazatok hat százalékát kapta, ami a mai napig a legmagasabb százalékos eredmény, amelyet független szocialista elnökjelölt valaha is elért az Egyesült Államokban. 1920-ban százalékos arányban kevesebben, de számszerűen 14 ezerrel többen, közel 915 ezren szavazták rá. Pedig Debs az 1920-as választások alatt is börtönben ült, akkor épp az 1917-es kémtörvény miatt, amely bűncselekménynek minősítette a háborús erőfeszítések megzavarását célzó információk továbbítását.

Jelenleg is a demokratikus populizmus és a szocializmus szétválását éli újra az amerikai baloldal.

Miután a Wikileaks 2016-ban kiszivárogtatta, hogy a Demokrata Párt szerve, a Demokrata Nemzeti Bizottság aktívan akadályozta a baloldali populista jelölt, Bernie Sanders jelöltségét, pedig a bizottságnak elvileg pártatlanul kellett volna hozzáállnia a jelöltekhez, végleg megtört az amerikai baloldal bizalma a Demokrata Pártban.

Ez köszön vissza abban is, hogy Cornel West, antirasszista, szocialista és keresztény filozófus, a Harvard Egyetem professzora ezúttal a kétpártrendszeren kívül, a Zöld Párt jelöltjeként indulna szocialista programjával.

Cornel West egyébként aktívan kampányolt 2016-ban Bernie Sandersnek és programjuk is hasonló.

West eltörölné a hallgatói és egészségügyi adósságot, kiterjesztené a társadalombiztosítást, általános, alanyi alapon járó egészségbiztosítást vezetne be, megszüntetné az olajcégek támogatását, betiltaná a vállalati lobbit és a felfüggesztené a háborúkat.

A mainstream, demokrata-közeli média azonnal ellenségesen viszonyult West indulásához, mondván, a jobboldalt támogatja azzal, hogy csökkenti Biden újraválasztási esélyeit. Ezt húzza alá a 2000-es választási tapasztalat, amikor a Zöld Párt jelöltje, Ralph Nader közel három millió szavazatot kapott, és ezzel sokak szerint hatalomra segítette a republikánus George W. Bush-t a szintén zöld programmal induló, demokrata Al Gore-ral szemben. De nem csak Nader jelöltsége, az elektorális rendszer is Bush kezére játszott: számszerűleg ugyan több szavazatot kapott Al Gore, az elektorális rendszerben Bush nyert. Pont volt az i-re, hogy hiába döntött a floridai bíróság a szavazatok újraszámlálása mellett, a döntést felülírta a Legfelsőbb Bíróság. West egyébként Ralph Nadert támogatta a kampányban.

Emellett azonban egészen furcsa vádak is felmerülnek Westtel szemben. Például, hogy „fekete létére” kritizálni merte Obamát, vagy hogy szerepelni merészelt a „cancellelt” Bill Maher és Russell Brand műsorában. Sőt, az MSNBC szerzője, Ja’han Jones azért vádolta meg „jobboldalisággal” Westet, mert egyetért Ron DeSantis republikánus kormányzóval abban, hogy a klasszikusokat el kell olvasni!

Westnek már csak azért sem lenne érdemes indulnia a demokrata előválasztáson, mert a Demokrata Nemzeti Bizottság előre bejelentette, hogy ezúttal nem tervez vitákat szervezni. Tehát az előválasztáson való indulás még azzal az előnnyel sem járna, hogy nagyobb médiafigyelmet biztosítana a Demokrata Párt West kampánya számára.

Morális érv lehet a jobboldal ellen fellépő baloldali egység. Politikai szempontból azonban ez sem feltétlen kifizetődő. Biden elnökségének első évében több fosszilis energiát termeltek ki, mint Trump első évében, és Biden folytatta Trumpnak azt a politikáját, amely elválasztja a bevándorló szülőket a gyerekeiktől, hogy csak két példát említsünk.

Biden mellett szól, hogy 2021-ben évtizedek óta nem látott mértékű gazdaságélénkítő csomagot jelentett be, amely nagymértékben enyhítette a szegénységet. Ez talán nem volt független a baloldal felfutásától – folytatva a Debs párhuzamot, Biden olyan kényszerpályára kerülhetett, mint a New Dealt bevezető demokrata Franklin D. Roosevelt, aki megmentette a kapitalizmust önnön magától.

Eközben komoly harc folyik a republikánus oldalon is a jelöltségért. Az előválasztáson toronymagasan esélyes a visszatérő Donald Trump, akinek eddigi legfőbb kihívója Florida kormányzója, a genderrel és vakcinákkal riogató Ron DeSantis. Trump kihívói szinte mind „trumpisták”: például Nikki Haley volt dél-karolinai kormányzó, a Trump-adminisztráció ENSZ-nagykövete, és Trump volt alelnöke, Mike Pence, vagy Chris Christie volt new-jersey-i kormányzó, aki, miután kétszer is támogatta őt a kampányban, indulásakor bejelentette, hogy „csalódott” Trumpban.

Donald Trump egyébként azzal fenyegetett, hogy nem fog részt venni az előválasztási vitákon, és mint említettük, a Demokrata Párt se szeretne vitákat szervezni, így könnyen lehet, hogy a 2024-es amerikai elnökválasztás viták nélkül fog lezajlani.