Az orosz-ukrán háború közel másfél évvel ezelőtti kirobbanásakor a magyar civil szervezetek néhány napon belül ott voltak a határátkelőknél, hogy segítsenek az Ukrajnából menekülő embereknek. Állami intézményrendszer, ami fogadni tudta volna őket, nem volt. Az állami menekültellátás „fekete lyukait” igyekezett betölteni a Habitat for Humanity Magyarország (HFHH) lakhatási szegénység ellen küzdő szervezet, azzal hogy magára vállalta öt különböző menekültellátó szervezet széleskörű támogatását, a menekültek lokális szükségleteinek felmérésével.

A HFHH programértékelő rendezvényén a programban résztvevő szakemberek beszéltek az együttműködés tapasztalatairól, az állami támogatás hiányáról, a kiszámíthatatlan, bizonytalan környezet okozta nehézségekről és a jövőbeli tervekről.

A menekültellátó programról

„Egy csütörtöki napon tört ki a háború, szombaton már meg is érkeztek az első lakók a fővárosi hajléktalanellátó intézményekbe”

– mondta Zakar Gergely, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) igazgatója. Ehhez hasonló gyorsasággal kellett reagálnia minden szociális ellátásban dolgozó szervezetnek a menekültkrízisre. A HFHH a menekültek lakhatásának biztosítása mellett köteleződött el, eseti- és hosszútávú megoldások létrehozásával egyaránt. Kezdetben tárgyi adományokat (háztartási gépeket, ágyakat és egyéb használati tárgyakat) csatornázott be a szervetekhez, majd rövid időn belül, – amikor világossá vált, hogy sokan Magyarországon akarnak maradni – az Utcáról Lakásba Egyesülettel (ULE) karöltve létrehozta a szolidáris lakhatási programot, ahol olyan lakástulajdonosokkal működtek együtt, akik ingyen vagy jóval a piaci ár alatt ajánlották fel a lakásukat Ukrajnából menekülő emberek számára.

Az elején sok felajánlás érkezett, de ahogy a krízis veszített a hírértékéből, egyre kevesebb. Ebből a programból lett aztán az albérlet-támogatási programjuk, amellyel a HFHH egy évre 100 háztartás támogatását vállalta. Ezt a programot idén márciustól az ULE koordinálja, és már 115 családot támogatnak. A beérkezett tárgyi adományok értéke 52 millió forintra, a lakhatási és albérlet-támogatásé pedig 84 millió forintra rúg.

Nem az ügyfélkör pontos meghatározásán volt a hangsúly, hanem a szervezetekre szabott szolgáltatás biztosításán. Különböző szervezetek különböző kihívásokkal küzdöttek, és az állami szociális ellátórendszer kiépítetlen infrastruktúrája csak megnehezítette munkájukat. A programértékelőn

több szervezet munkatársától elhangzott, hogy nincsenek könnyen elérhető információk, sem olyan hálózatok ahová segítségért vagy támogatásért lehet fordulni.

Németh Horváth Beáta, a Strázsa Tanya Szociális Szövetkezet alapítója elmondta, hogy szó szerint életmentésről volt szó a fogyatékossággal élő menekültek fogadásában.

„Először négy emberért mentünk, de 18-an akartak jönni”

– mondta Németh. Azóta összesen több mint 16 ezer éjszakát töltöttek náluk menekültek. A Szövetkezet menekültellátásban való munkája önerőből és civil elkötelezettséggel valósult meg: az alapítók kárpátaljai ismerősökön keresztül értek el fogyatékkal élő ukránokat, kisbuszt béreltek, és elhozták őket a vendégházukba.

A BMSZKI, bár fővárosi fenntartásból működik, jellemzően ők is strukturális nehézségekbe ütköznek:

„Most már több, mint másfél éve csináljuk, úgy, hogy nincsenek keretek és nincsenek szabályok, de megoldások kellenek. Az ellátást standardizálni kellene, aminek infrastrukturális és financiális igényei is vannak”

– fogalmazott Zakar.

Elmondása alapján a HFHH-val való együttműködésben az volt a legjobb, hogy nem csak rájuk dobták az adományokat, hanem felmérték, hogy mire van szükségük. Erre jó példa, hogy, bár az intézményben minőségi étkeztetést biztosítanak az ott lakóknak, az ukrán családok részéről mégiscsak felmerült a főzés igénye. A BMSZKI elmondta a HFHH munkatársainak, hogy nincs rá keret, akik, gyorsan reagálva az igényre, lehetővé tették, hogy másfél hónap alatt felépüljön a konyha, amit azóta is 100 százalékosan kihasználnak – mesélte Juhász Eszter, a BMSZKI munkatársa.

Gyakran olyan egyszerűnek tűnő lépések megoldása jelent akadályt, mint a rovarirtó cég számlázása:

„Méltó lakhatást szeretnénk mindenki számára, és annak része, hogy a lakás nem poloskás”

– fogalmazott Krivácsy Balázs, az ULE Menekült program koordinátora.

Az elmúlt években a magyar kormány leépítette a menekültellátás minden elemét, ezzel együtt a civil szervezetek forrásait is, 2018 óta alig volt forrás, ha volt is, az nagyrészt külföldi – magyarázta Pósfai Zsuzsanna, a Periféria Központ alapítója, megerősítve a civilek munkájának nehézségeit menekültválság idején.

Szegfalvi Zsoltot, a HFHH elnökét kérdeztük arról, hogy melyek azok a kormányzati hiányosságok, amelyeket pótolni kell. A szakértő elsősorban a koordináció hiányát emelte ki: nincsenek könnyen elérhető információk, hogy hová lehet fordulni, és hogy mi is az a segítség, amit az állam ad.

Ezen felül a párbeszéd hiánya is gyakran ellehetetleníti a munkát. A döntéshozók és a terepen dolgozó civilek között nem valósul meg a tapasztalatcsere, ha a kormány finanszírozna is dolgokat, a terepen felgyűlt tapasztalatok befogadása nélkül a pénzügyi segítség nem a megfelelő helyre és módon csatornázódik be.

„Reklámkommunkáción kívül nincs szó arról, hogy milyen szerepet vállal a kormány az ukrajnai menekültválságban, az állami gépezet fekete lyukként szippantja be az erőforrásokat.”

– mondta Szegfalvi.

Továbbá kiemelte, hogy nincsenek olyan platformok, ahol kérdezni lehetne a döntéshozókat, s hogy a kérdéseket rendszerint provokációnak veszik. A szervezet munkáját megnehezíti, hogy nem átláthatóak a kormányzati stratégiák, így a hosszú távú tervezés is nehéz.

A források elérhetősége homályos, példaként azokat az EU-s forrásokat említette, amelyek felsejlettek egy ponton a menekültválságban, de aztán semmilyen információt nem értek el róla. A háborús helyzet alapjaiban véve bizonytalan, a központi irányítás hiánya pedig még bizonytalanabbá teszi.

Végül Szegfalvi a HFHH program értékeléseként hozzátetette, hogy bár az elmúlt másfél év alatt megvalósult programjukkal hatékonyan hozzá tudtak járulni az Ukrajnából Magyarországra menekülők lakhatásának segítéséhez, ezek mind mintaprojektek, amik a problémának egy nagyon kis részét tudják enyhíteni. Ha lenne lehetőség ezeket a tapasztalatokat, eszközöket becsatornázni, és központilag alkalmazni, sokkal nagyobb számú ember helyzete válna jobbá és biztonságosabbá.