Az akkugyárak körüli tiltakozáshullámban kulcsszerepet játszik a helyben élők aggodalma a talajvíz elszennyezése miatt. Ha a tervezett beruházások a tiltakozások dacára megvalósulnak, az aggodalmakat kizárólag az oszlathatja majd el, ha a helyiek az üzem működése során folyamatos és hiteles tájékoztatást kapnak a talajvíz állapotáról. Saját életvilágukat, csak a jól informált helyben élők képesek megvédeni.

Éppen ezért annak, aki gyarmatosítani akarja az életvilágot, alapvető érdeke elzárnia a helyieket az információktól. Gödön, ahol a Samsung SDI üzeme már évek óta működik, a hatóságok azzal az indoklással nem adták ki a vállalat saját méréseinek egy részét, hogy azokban üzleti titok is található. Nincs okunk azt feltételezni, hogy a következő években az akkugyárak – és a velük összejátszó hatóságok – másként járnak majd el, ha történetesen számukra kellemetlen értékeket mutatnak a mérőeszközök. Éppen ezért fontos jó előre tisztázni: korlátozhatják-e a mérési eredmények megismerését az akkugyárak üzleti titkai?

Spoilerezve az írást:

az akkugyárak talajvízszennyezésére vonatkozó mérési eredmények megismerését nem korlátozhatják üzleti titokra hivatkozva, a mérési eredmények kiadását az eljáró hatóságon kívül, az érintett akkugyártól, de akár a bevizsgáló cégtől is kérhetjük.

Útmutató következik arról, mi a helyiek valódi mozgástere és milyen törvényekre hivatkozhatnak – a cikkben a gödi esetet alapul véve.

A probléma feltárásához a környezeti információ fogalmától kell elindulnunk. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. tv. (Kvt.) 12.§ (2) bekezdés így fogalmaz:

„Mindenkinek joga van a külön jogszabályban meghatározott környezeti információkat – mint közérdekű adatokat – megismerni.”

Ez a „külön jogszabály” ma a nyilvánosság környezeti információkhoz való hozzáférésének rendjéről szóló 311/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 2.§-t, illetve a 2001. évi LXXXI. tv.-el a magyar jogrendbe iktatott Aarhusi Egyezmény 2. cikk 3. pontját jelenti.

Az akkugyárak esetleges talajvízszennyezése a kormányrendelet 2.§ terminológiájában környezetterhelésnek, egészen pontosan: vegyi anyag, hulladék környezetbe történő olyan közvetlen kibocsátásának minősül, ami hatással lehet a vízre mint környezeti elemre (Kvt. 4.§ 1. pont).

A talajvízszennyezésre vonatkozó mérési eredmények tehát környezeti információk.

Közbevetőleg érdemes megjegyezni, hogy a környezeti információk tengerén a környezetterhelésre vonatkozók egy típust, a környezetbe történő közvetlen kibocsátással összefüggő információk pedig azon belül egy altípust képviselnek.

Mi a következménye annak, hogy a Kvt. 12.§ (2) bekezdése közérdekű adatnak tekinti a környezeti információt? Az alkotmányos oltalmon túl – miszerint mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez [Alaptörvény VI. cikk (3) bek.] – az, hogy az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. tv. (Infotv.) III. fejezete alapján kell eljárnunk, ha a környezeti információhoz való jogunkat akarjuk érvényesíteni.

Az Infotv. 27.§ (3) bekezdése – igaz, közpénzügyekre kalibrálva – a megismerés relatív korlátjaként ismeri el az adatkezelő szervezet üzleti titkát. Mit jelent a relatív korlát? Míg a minősített adat („leánykori nevén”: államtitok) például abszolút – értsd: feltétlenül érvényesülő, áttörhetetlen – korlátot állít a kíváncsiskodók elé, [Infotv. 27.§ (2) bek.] addig az üzleti titok esetében nem elég a „bemondás”, az adatkezelőnek első lépésben azt kell igazolnia, hogy valóban az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. tv. 1.§ (1) bekezdés szerinti információról van szó. Ha ezt megtette, a titokban tartáshoz el kell végeznie az Infotv. 27.§ (3) bekezdésben megbúvó érdekmérlegelési tesztet: „A nyilvánosságra hozatal azonban nem eredményezheti az olyan adatokhoz – így különösen a védett ismerethez – való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét.” Ebből az is levezethető, hogy

amennyiben egy környezeti információ igazoltan védelemre szoruló üzleti titkot is tartalmaz, úgy még ez sem vezethet a teljes környezeti információ titkosításához.

Az Infotv. 30.§ (1) bekezdése így szól:

„Ha a közérdekű adatot tartalmazó dokumentum az igénylő által meg nem ismerhető adatot is tartalmaz, a másolaton a meg nem ismerhető adatot felismerhetetlenné kell tenni.”

Csakhogy a talajvízszennyezésre vonatkozó mérési eredmények ráadásul nem egyszerűen környezeti, hanem a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információk.

A Kvt. 12.§ (5) bekezdés alapján pedig a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információ megismerését nem lehet arra hivatkozva megtagadni, hogy az üzleti titok.

A közérdekű adatokat – főszabályként [Infotv. 26.§ (1) bek.] – a közfeladatot ellátó szervektől kell kérnünk. Ha azonban környezeti információk iránt érdeklődünk, „lex specialisként”, a Kvt. is a segítségünkre van.

A Kvt. 12.§ (3) bekezdése ugyanis az információszolgáltatásra kötelezettek körébe helyezi el a környezeti információval rendelkező szerveket, tehát a környezethez kapcsolódó kötelezettséget, feladatot teljesítő szerveket, személyeket, így a környezetvédelmi normák betartására köteles cégeket is

– a közfeladatot ellátó szervek (pl. hatóságok) mellé. A Kvt. 51.§ (1) bekezdésben pedig ezt a megfogalmazást találjuk: „A környezet állapotára, igénybevételére és használatára vonatkozó adatok a közérdekű adatokra vonatkozó jogszabályok szerint kezelendők.” A Kvt. ebben a passzusban szakít a környezeti információ kategóriájával, a környezet állapotára, igénybevételére és használatára vonatkozó adatok tekintetében függetleníti a szabályozást az adatkezelő státusától (jogi bikkfanyelven: a szervi hatály totális áttöréséről beszélhetünk) és ezeket az adatokat egyértelműen közérdekű adatoknak nyilvánítja.

Összefoglaló tanulságok

Az akkugyárak esetleges talajvízszennyezésére vonatkozó mérési eredmények megismerését, mivel azok környezetbe történő kibocsátásra vonatkoznak, sohasem korlátozhatja üzleti titok. Ha a mérési eredményt tartalmazó dokumentáció igazoltan védelemre szoruló üzleti titkot tartalmaz, úgy az adatkezelő azt felismerhetetlenné téve köteles az igénylő számára kiadni a környezeti információt. A talajvízszennyezésére vonatkozó mérési eredmények kiadását nemcsak a hatóságtól, hanem minden olyan személytől, szervezettől kérhetjük, amelyik annak a birtokában van: ez lehet az érintett akkugyár, de lehet egy bevizsgáló cég is.