Szia Jenő!

Sosem tartottad magad politikusnak, s nem is vágytál efféle babérokra. Polgárjogi aktivistaként határoztad meg magad. Éppen ezért tűnhet furcsának számodra, hogy a Rólad szóló megemlékező szövegbe idecitálom Bibó István két, na jó, három főbb értelmiségi, de még inkább politikusi alkatát .

Hallom a hangod, s látom a meglepett, kissé felháborodott tekinteted. Természetesen tudom, hogy megrökönyödésed az őszinte szerénységedből fakad, s alapvetően annak szól, hogy hogyan merek én párhuzamot vonni közötted és a Bibó által elemzett politikus alkatok között.

Testvérem, kérlek, figyelj, értelek, de arra kérlek, hallgass meg, mindjárt a végére érek, s reményeim szerint világos lesz számodra minden.

Szóval, Bibó meglátása szerint két főbb, meghatározó politikusi alkat létezik: a hamis realista és a túlfeszített lényeglátó.

A hamis realista ugyan ismeri korának problémáit, főbb politikai, társadalmi tendenciáit, valamint a politika világának írott, íratlan játékszabályait, mellékutcáit és útvesztőit. Mindazonáltal a látszólag demokratikus felszín alatt, nem is olyan mélyen, kitapintható antidemokratikus attitűdje, amely rendre ugyanilyen gyakorlatokat is szül.

Ezzel szemben a túlfeszített lényeglátó az, aki ellentmondást nem tűrő lendülettel, őszinte elköteleződéssel tárja fel, vázolja, mutatja be kortársainak a világ meghatározó problémáit, valamint a lehetséges megoldásokat is. Mindazonáltal nem olvassa túl jól a politikai helyzetet, s béna kacsaként képtelen érvényesíteni a nagyívű politikai, társadalomjobbító ötleteit.

Oké, értem, de már régen a lényegre tértem, csak engedd, hogy bővebben kifejthessem.

Nos, hitem és meggyőződésem szerint, rád egyik alkati típus sem érvényes. Semmi sem áll tőled távolabb, mint a hamis realista magatartás.

A legkritikusabb pillanatokban is demokratikus maradtál. Mintát adtál mindannyiunk számára, hogy hogyan kell egyenes gerinccel, nyíltan és félelem nélkül beszélni, a némaságra ítélt tömegek érdekeiért kiállni, a József Attila-i értelemben vett szép szóval, vagyis a humanizmus fegyverével küzdeni.

Testvérem, kérlek, most ne szólj közbe, engedd, hogy végig mondjam!

A társadalmat érintő meghatározó folyamatokat, a jelentős kérdéseket, problémákat mindig is a maguk összetettségében figyelted, elemezted. Ezért tudtál minden esetben érvényes megállapításokkal, helyes irányba mutató megoldásokkal előállni. E megoldási javaslataid nemcsak a kiszolgáltatott tömegek, s közel sem csak a roma emberek érdekeit szolgálták, s nem kizárólag e csoportok társadalmi helyzetén, esélyein kívántak javítani, hanem mindenekelőtt, s végsősoron hazánk jelene és jövője szempontjából tartottad mindezt fontosnak.

Ugyanis Te nemcsak a roma emberek, családok tömegeinek érdekeit akartad védeni, hanem mertél nagyot álmodni, s a magad eszközeivel mindvégig egy jobb, élhetőbb, demokratikusabb, igazságosabb, befogadóbb és szolidárisabb Magyarország megteremtésén dolgoztál. A Te válladat nem nyomta a politikusi hivatás terhe, a pártpolitikai, ideológiai szűklátókörűség, és büszkén mondhatom, hogy Te sokkal többet tettél meg abból, mint ami rajtad állt, mint ami a lehetőségeidből, a mozgásteredből fakadt. Már csak ezért sem lehet Téged a túlfeszített lényeglátó alkati tulajdonságaival azonosítani.

More, lassan tényleg a végére érek, azonnal cigizhetsz és kávézhatsz, csak kérlek adj egy percet még.

Ahogyan az elején is jeleztem, van Bibónak egy sokat idézett tételmondata: „Demokratának lenni annyi tesz, mint nem félni”.

Sokunk meggyőződése szerint Te vagy ennek bölcs és igaz megállapításnak az egyik legékesebb, legkézzelfoghatóbb példája. Demokrata vagy, mert ez van a zsigereidben. Mert nem félsz, nem rettensz meg az önkénytől, a bénító ostobaságtól, a korlátolt előítéletektől, az akarnokságtól. Ugyanis minden porcikád, minden megszólalásod, minden apró és nagyobb közéleti cselekedeted hűen tükrözi azt, hogy mennyire alapvető sajátod a szabad és őszinte beszéd, a nyitott, inspiráló gondolkodás, a világot, s benne az embert jobbá tevő kritikai alapállás, s a mindezek nyomán megszülető javaslataid, tetteid. Szóval a sejtjeidig és végérvényesen demokrata és humanista vagy. Köszönjük, hogy tanulhatunk Tőled, általad.

Tudom, tudom, lassan be kellene fejeznem. Meg is teszem, csak még egy mondat.

Végezetül

engedd meg most, hogy megköszönjük Neked, hogy ránk hagyod a kristálytiszta tükrödet, amely a lehető legélesebben mutatja meg számunkra, hogy milyen világban is élünk, s milyenek is vagyunk valójában. Megmutatja nekünk a világunk apróbb vagy éppen nagyobb hibáit, torzságát, de egyben annak szépségeit, valamint a problémákból kivezető utat is.

Ezt a tükröt nemcsak arra használtad, hogy bennünket, a világot szembesítsd bizonyos dolgokkal, hanem leggyakrabban a magad számára tartottad fenn, Te használtad, Te néztél abba. Természetesen nem önzőségből vagy hiúság okán, hanem mert elemi igényed volt a folyamatos önmagadra vonatkozó reflektálás.

Bölcs és szerény ember révén tudni akartad, hogy mindaz, amit és ahogyan mondasz, teszel, erkölcsi szempontból helyeselhető-e, az közösségünk, az országunk szempontjából jó-e, hasznos-e, előremutató-e, üdvözítő-e. Mi tudjuk, hogy e tükör sosem hazudott neked, hiszen tudtad, hogy amit teszel, az jó és helyes.

Igyekszünk bölcs és érzékeny gazdái lenni a tükrödnek. Fáradt és boldog napokon is Belőled, a hitedből, az örök derűdből merítünk majd erőt.

Köszönöm, hogy meghallgattál, most már rágyújthatsz!