Az utóbbi napokban Franciaország, az Egyesült Államok és Németország is bejelentette, hogy harcjárműveket szállítanak Ukrajnának. Emmanuel Macron francia elnök szerdán közölte, hogy meg nem határozott számú (sajtóhírek szerint 10-12) AMX-10 RC könnyű harckocsit ad Kijevnek. Nem sokkal később Joe Biden amerikai elnök és Olaf Scholz német kancellár sajtóhírek szerint egy közös telefonbeszélgetés után jelentették be, hogy az USA 50 Bradley, Németország pedig 20-40 Marder gyalogsági harcjárművet szállít a háborús félnek. Utóbbi két szövetséges ezek mellett Patriot légvédelmi rendszert is biztosít Ukrajnának. Az Egyesült Államok pénteki bejelentésük szerint egy 3,75 milliárd dolláros támogatási csomag keretében biztosítják a páncélozott járműveket, amelynek keretében 682 millió dollárt európai szövetségeseiknek nyújtanak a készleteik pótlására és védelmi fejlesztésekre.

Ukrajna kifejezett és többszöri kérése ellenére eddig az említett országok ódzkodtak attól, hogy a NATO által használt harckocsikat adjanak, attól tartva, hogy azt Oroszország eszkalációs kísérletként értékeli. És ugyan nyugati fejlesztésű tankokat egyelőre továbbra sem szállítanak, a most bejelentett fegyverszállítmányok már egyértelműen elmozdulást mutatnak ebben a tekintetben. Ezek ugyanis, bár a hagyományos értelemben nem tankok, de a személyszállítás mellett az eddig Ukrajnának nyújtott nyugati járművekkel szemben fel vannak fegyverezve (gép)ágyúkkal és páncéltörő rakétákkal.

Liana Fix külpolitikai elemző emiatt úgy kommentálta a legújabb fegyverszállítmányok bejelentését, hogy „a nyugati tankok jelentette vörös vonal” ezzel lényegében megszűnt.

A Politiconak amerikai tisztviselők ehhez hasonlóan úgy nyilatkoztak, hogy a mostani bejelentések „kikövezhetik az utat a nagyobb teljesítményű nyugati tankok szállítása előtt”.

A herszoni és harkivi ukrán sikerek után az elmúlt hónapokban befagytak a frontvonalak, amelyek mögött az oroszok meg tudták erősíteni a védelmi állásaikat. „A harckocsik potenciálisan döntő fontosságúak, […] ha védekező állásban lévő ellenséges alakulatokat akarsz támadni” – nyilatkozta erről a Guardiannek Ben Barry, a brit hadsereg egykori harckocsiparancsnoka. „A gyalogság hatékonysága megduplázódik, még akkor is, ha csak három-négy harckocsi segít” – tette hozzá.

A Financial Times (FT) elemzésében felidézte, hogy Scholz mennyire óvatosan viszonyult a háborúban való részvételhez a konfliktus eszkalációja óta. Németország hagyományosan nem szállít fegyvert háborús zónába, és „a német kancellár régóta ragaszkodik ahhoz, hogy Németország ne küldjön tankokat Ukrajnába, mert helytelen lenne »egyedül« szembeszállni Putyinnal”. „Ez a mi határozott és egyben óvatos politikánk mércéje […] És ez jövőre is érvényes lesz” – fogalmazott a legnagyobb német napilapnak, a Süddeutsche Zeitungnak még a karácsonyt megelőző hétvégén is a kancellár.

A brit gazdasági napilap szerint a fordulópontot az jelentette, hogy más országok is egyre növelték a fegyverszállítmányokat Ukrajna felé. A lap szerint Macron szerdai bejelentése „hatalmas nyomást helyezett” Scholzra, többek között a hárompárti kormánykoalíció másik két pártja, a Zöldek és a liberális FDP részéről. A lépéstartás a szövetségesekkel azzal is összefügghet, hogy Scholz Németország vezető szerepét hirdette meg korábban az európai biztonság megteremtésében. Hasonlóképpen a Mediapart francia oknyomozó portál arról ír cikkében, hogy Macron a szövetségeseknek akart üzenni a lépéssel, miután kritikák érték a franciák szerény hozzájárulását az ukrán háborús erőfeszítésekhez. A lap szerint Franciaország bejelentése azt az üzenetet küldte Washingtonba és Berlinbe, hogy „mi megnyitottuk az utat a harcjárművek szállításával, most már csak rajtatok múlik, hogy átveszitek-e a kezdeményezést”.

Érdemes azonban figyelembe venni hosszútávon azokat az előrejelzéseket is, amelyek a nyugati fegyveripar termelési korlátaira figyelmeztetnek.

Egyrészt a nyugati szövetségesek jelenlegi kapacitásai egyszerűen nem bírják tartani a lépést a kereslettel. A nyár folyamán az ukrán keleti fronton Oroszország például két nap alatt, Ukrajna egy hét alatt fogyasztott el annyi tüzérségi lövedéket, mint amennyit a brit hadsereg raktáron tart. Egyes országok, például Franciaország kénytelen volt átstrukturálni korábbi katonai megrendeléseit, hogy le tudja szállítani Ukrajnának az ígért fegyvereket.

A háború folytatásához szükséges fegyvereket hosszú távon csak akkor lehet biztosítani, ha Európában és Amerikában növelik a fegyveripar termelési kapacitását. Ez azonban a hosszú távú gyártási szerződések biztosításától függ az egyes fegyvergyártókkal. Ahogy azonban korábban írtuk, több európai és amerikai forrás szerint a nyugati hadiipari vállalatok pénzügyi és politikai garanciák hiányában nem bővítik akkora mértékben a kapacitásaikat, hogy az a keresletet ki tudja elégíteni.

„Egyetlen vállalat sem akar beruházni egy második gyársorba a termelés fellendítése érdekében a hosszú távú szerződéses biztonsága hiányában. Vajon Oroszország öt év múlva is fenyegetést jelent majd, és ha nem, akkor is fognak-e a kormányok fegyvereket vásárolni a vállalatoktól?” – nyilatkozta a FT-nak név nélkül egy európai ország védelmi tisztviselője decemberben.

A Saab svéd repülőgép- és fegyvergyártó cég vezérigazgatója, Micael Johansson úgy nyilatkozott, „ami az Ukrajnához közvetlenül kapcsolódó megrendelések felvételét illeti… nagyon kevés dolog merült fel vagy történt […] biztos vagyok benne, hogy történni fog valami, de a szerződéskötési eljárások továbbra is lassan haladnak”. Az ukránok eddigi leghatékonyabb fegyverének bizonyult Himars rakétarendszereket gyártó amerikai Lockheed Martin operatív igazgatója pedig arról beszélt a FT szerint, hogy „ha majd tisztán látjuk, hogy mire lesz kereslet, akkor hajlandóak vagyunk finanszírozni a kapacitásbővítést”. Egyelőre tehát nem látni, meddig képes a nyugat a jelenlegi szinten katonailag támogatni az ukrán vezetést a háborúban.

Idáig nagyságrendekkel az Egyesült Államok nyújtotta a legtöbb katonai támogatást (fegyvereket, katonai rendszereket és felszerelést) Ukrajnának (24,9 milliárd dollárt), amelyet Németország, az Egyesült Királyság, majd Lengyelország pár milliárd dolláros támogatása követ.