Csütörtökön jelentették be, hogy sikerült megállapodni a 2023-as minimálbér és bérminimum mértékéről. Előbbi 16%-kal emelkedik (bruttó 232 ezer forintra), utóbbi pedig 14%-kal (bruttó 296 ezer forintra). Úgy néz ki, ez egyedül arra lesz elegendő, hogy rekordot döntsön Magyarországon a reálbércsökkenés. A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) – szintén az infláció mértékére hivatkozva – sem tartja elegendőnek az emelést, az is felmerült, hogy alá sem írják a megállapodást.

Zlati Róbert, a MASZSZ elnöke elmondta, hogy a kormány már a tárgyalások elején kiszállt, és arra kérte a munkáltatókat és munkavállalókat képviselő szervezeteket, hogy egyezzenek meg maguk között. Kompromisszumos megoldás született, amiben mindkét fél kicsit vesztesnek érzi magát.

Mérce: A MASZSZ egy 26%-os minimálbér-emelési javaslattal ült a tárgyalóasztalhoz. Ehhez képest egy 14-16%-os alku született. Mindent megtettek?

Zlati Róbert: Mi ezzel a 26%-os követeléssel inkább szembesíteni akartuk a tárgyalópartnert és a társadalmat. Ha reálisan nézzük meg a számokat, ekkora emelés lenne szükséges ahhoz, hogy ne növekedjenek a rezsire és élelmiszerre fordított kiadási arányok a minimálbért keresők esetében. Az infláció novemberben 22,5% volt, de az éves egyelőre nem éri el a 15%-ot, és a munkáltatói oldal ez utóbbira hivatkozott a tárgyalás során. Ezek a számok azonban az átlagos inflációra utalnak, amiben van például egy 43%-os élelmiszerinfláció – az alacsonykeresetűeknél ez pedig sokkal nagyobb arányban van jelen, mint a jómódúaknál, akik akár luxusszolgáltatásokat is igénybe vesznek vagy repülőjegyet vásárolnak.

Tudtuk, hogy 26%-os emelést nem fogunk elérni, de szerettünk volna legalább 20%-ot. Ebben a munkáltatók nem voltak partnerek, és a jövő évi 16%-os előrejelzés rányomta a bélyegét a tárgyalásra.

Ráadásul miután kiderült, hogy a kormány nem csökkenti a munkavállalók után fizetendő járulékot, a munkáltató csak 12%-ot akart volna emelni.

Ehhez képest jobb megegyezés született, feljebb nem lehetett tovább menni.

Tehát – Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár szavaival élve – elmentek a falig?

Nem tudtunk volna nagyobb nyomást gyakorolni, időnk sem volt rá. Későn kezdődtek a tárgyalások, lassan kaptunk adatokat a gazdasági helyzetről, a minisztériumok átszervezése is kihúzta alólunk a szőnyeget. A MASZSZ elnöksége se tudott egyhangú döntést hozni, sokan elégedetlenek, de a tagjainktól még nem kaptunk direkt reakciót a megállapodásra. Azt tudjuk, hogy a munkáltatók viszont kaptak bőven hideget a tagszervezeteiktől, akik szerint még ennyi emelést sem kellene adni. Mi sem vagyunk boldogok, több járt volna a munkavállalóknak.

A munkáltatók képviselői általában azzal érvelnek, hogy ha túl nagy a béremelés, akkor bedőlnek a vállalkozások. Ön hogy látja ezt?

Sokszor elhangzott már Magyarországon ez a kijelentés, de sosem volt még arra példa, hogy tényleg tönkrementek volna emiatt cégek. Most tényleg kicsit más a helyzet a jelenlegi válság miatt, de egy nagyobb béremelés sem jelentene olyan jelentős terhet a munkaadóknak. Ha az elvárásunknak megfelelően bruttó 240 ezerre emelkedett volna a minimálbér, akkor például egy öt embert foglalkoztató mikrovállalkozás havonta 60 ezer forinttal kellene többet fizessen. Tényleg ennyin múlik egy cég élete?

A másik oldal meg ugyebár az, hogy meg lehet-e élni havi 150 ezer forintból…

Volt olyan kormányzati politikus, aki szerint 47 ezerből is meg lehet. Mondják, hogy a magyar nagyon kreatív – különösen azok, akik kis pénzből élnek. Mi a MASZSZ-szal évekig küzdöttünk, hogy a minimálbér elérje a létminimum szintjét, volt is, hogy sikerült.

Most már azt mondjuk, hogy legyen meg a társadalmi minimum is.

Tehát el tudjon menni mindenki egy hónapban egyszer étterembe, moziba vagy színházba. Ez a pénz erre biztosan nem lesz elég.

Mivel érvelt a munkáltató a magasabb emelés ellen?

Ők inkább arra hivatkoztak, hogy nem a bérminimum határozza meg, hogy egy vállalat mekkora fizetéseket ad. Hogy ne szipkázzák el tőle a munkaerőt, kénytelen több pénzt adni, az élelmiszer-üzletláncok is folyamatosan versenyeznek egymással. Valahol tényleg magasabb lesz a béremelés, de sok állami vállalatnál ez elérhetetlennek tűnik. A MÁV-Volán csoportnál például 5%-ról kellene elmozdulni jövőre.

És a legnagyobb gond, hogy még mindig 930 ezer ember életét befolyásolja konkrétan, hogy pontosan mekkora a minimálbér és a garantált bérminimum.

Sokszor előkerül az ár-bér spirál feltételezés is, hogy a növekvő bérek miatt még tovább növekszik majd mindennek az ára. Szerintem inkább ár-ár spirál van. Év közben a bérek alig emelkedtek, az árak mégis folyamatosan mentek felfelé.

Nem tudjuk, hogy a bevételek növekedése tényleg arányos volt-e a cégek költségeivel, de ők megtehetik, hogy emelnek. Eközben a munkavállaló nem mondhatja azt, hogy holnaptól drágábban fog dolgozni.

Volt szó kétlépcsős béremelésről is. Miért került le a javaslat az asztalról?

A munkáltatók úgy gondolkodnak, hogy ha a teljes éves infláció lesz 16%, akkor amíg alacsonyabb, nekik „meg kell előlegezni” a bérfejlesztést. Az volt a javaslatuk, hogy először 13% legyen, a második félévben pedig 15%. Ez gyakorlatilag 5200 forintnyi különbség, ennyi pénz miatt kellett volna a munkavállalókkal új szerződést kötni, és ez nemcsak a garantált bérminimumot érintené, hanem a magasabb béreket is.

Sikerült elérni, hogy inkább átlagoljuk 14%-ra, de így is várható egy kvázi második lépcső, ha az infláció eléri a 18%-ot. Rögzítettük, hogy akkor vissza kell ülni a tárgyalóasztalhoz, mert a minimálbérnek követnie kell az áremelkedést. Viszont van egy kikötés, mégpedig az, hogy növekedjen a magyar gazdaság is. Ha ugyanisnem lesz GDP növekedés, akkor nem lesz mit elosztani – érveltek a munkáltatók. Erről egyelőre nincsen egyértelmű előrejelzés. A cégek recessziót várnak, míg a kormány 1,5%-os növekedésre számít.

Összességében mennyire elégedett?

Szerencsére vannak biztosítékok a megállapodásban: a munkáltatóknak az, hogy a kormány nem fogja emelni a bérjárulékokat – pedig erre is volt esély –, nekünk meg a júniusra megígért egyezkedés. Ha nem írjuk alá a megállapodást, lehet, hogy nem is lenne egyáltalán béremelés. Boldogok nem vagyunk, de felelősségünk van abban, hogy jövőre növekedjenek a bérek és a tárgyaláson ennyit tudtunk elérni. A vállalatoknál folytatjuk majd az alkudozást.