Közleményt adott ki az Utcajogász, melyből kiderül, hogy a főváros egyik önkormányzata egy mentálisan beteg személyt lakoltatott volna ki, a jogvédő szervezet viszont ezt a másodfokú bíróságon megakadályozta.

Az eset nem csak a lakhatási válságra és az elmúlt időszakban megszaporodó kilakoltatásokra vet fényt, hanem arra is, hogy Magyarországon leépültek a mentális betegeket ellátó kapacitások és ezt a problémát hiába próbálják elodázni kilakoltatással.

A magyar betegellátás az érintettek lakhatását nem támogatja érdemben, a meglévő kevés előremutató szolgáltatást civilek vagy egyházak tartják fenn.

A magyar pszichiátria súlyos szakemberhiánnyal küzd és régóta figyelmeztetnek a szakemberek, hogy az ellátás összeomolhat. Sőt, abban a tekintetben a rendszer már össze is omlott, hogy a betegeket pusztán gyógyszeres kezeléssel próbálják gyógyítani, a páciensek látogatása pedig általában 10, de legfeljebb 25 percig tart. Ez a rendszer vezethetett ahhoz is, hogy az Utcajogász ügyfelét utcára akarták tenni, ahelyett, hogy az önkormányzat vagy az állam gondját viselné.

Az önkormányzat a lakástörvény egyik passzusára hivatkozva mondta föl az alperes bérleti szerződését, mondván, életvitelével zavarta az ott élők nyugalmát. Később ebben igazat adott az elsőfokú bíróság az önkormányzatnak.

Az Utcajogász álláspontja viszont az volt, hogy a lakó súlyos mentális betegséggel él, ezért az elvárható magatartás az ő esetében más, mint mentálisan egészséges emberek esetében.

A másodfokú bíróságon pert nyert az Utcajogász, tehát nem kell kiköltöznie lakásából ügyfelének. A bíróság azzal indokolta döntését, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy az önkormányzat betartotta-e a szerződésbontással kapcsolatos határidőket, amelyek arra kötelezik a bérbeadót, hogy a felmondás előtt felszólítást küldjön, nyolc napos határidővel. Másodfokon azt is megállapította a bíróság, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a tanúvallomásokat az alperes viselkedéséről.

Az Utcajogász másodfokon megakadályozta, hogy utcára küldje az önkormányzat ezt az embert, de az ügy ezzel nem oldódott meg, mivel rendszerszintű problémáról van szó, amelyre nem lehet megoldás a kilakoltatás:

„A mentális betegséggel élő emberek szerződési felelőssége egy szélesebb körű társadalmi problémára világít rá: sem az állam, sem az önkormányzat nem kínál alternatívát azon emberek számára, akik súlyos mentális problémáik miatt nem, vagy csak nehezen képesek betartani az együttélés szabályait.

A probléma megoldása helyett sokszor a probléma láthatatlanná tétele a cél – valós segítségnyújtás helyett a lakhatás megszüntetése, és ezáltal a segítségre szoruló emberek társadalmi ellehetetlenítése. A problémára megoldást a szociális ellátórendszer megerősítése, az arra rászorulók valódi és hatékony segítése jelentené” – írja a jogvédő szervezet közleménye.