Jámbor András független országgyűlési képviselő szerint a kormánypártok el akarhatták hallgatni a szociális törvény módosításait is tartalmazó salátatörvény maratonira nyúlt vitájában a várható módosításokat, illetve „el akartak titkolni bizonyos részeket és az utolsó pillanatban betolni”.
Jámbor szerint „az ilyen törvénykezési módszerek, az Uniónak tett ígéretek megszegése után talán nem másra kéne mutogatniuk azért, mert nem érkeznek az uniós pénzek”
A törvénnyel, illetve annak a bizottsági tárgyalása előtti napon benyújtott módosításaival kapcsolatban a szociális jogokkal és érdekvédelemmel foglalkozó szervezetek is újfent tiltakozásukat fejezték ki. A többek közt az Utcáról Lakásba! Egyesült, a Város Mindenkié, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete és az Utcajogász által aláírt közlemény szerint
„a módosítás célja továbbra is az, hogy az állam minden korábbinál kevesebb felelősséget vállaljon rászoruló állampolgáraiért és kivonja magát a szociális szolgáltatások biztosításának kötelezettsége alól. Eddig is érzékelhetőek voltak a kormány ez irányú lépései, a mostani módosítás erre csak ráerősít.”
A salátatörvény egyes részeinek módosítása a szervezetek szerint azt jelenti, hogy
● az állam a szociális biztonságot nyújtók sorában továbbra is utolsó helyre sorolná magát. Az [érintetteknek] majd a családoknak (magánszemélyeknek), utánuk pedig az önkormányzatoknak vannak szociális ellátások biztosítására vonatkozó kötelezettségei — miközben az adóbevételekkel továbbra is az állam rendelkezik és egyenlőtlenül osztja el a további szereplők között.
● a szociális juttatások megállapításához az öregségi nyugdíjminimum alkalmazása helyett bevezeti a szociális vetítési alap fogalmát, leválasztva a szociális segélyek összegét a nyugdíjminimumról, ezzel előkészítve, vagy biztosítva azt, hogy egy egyébként régóta szükséges minimumnyugdíj-emelés a segélyek összegét ne érintse.
● a tervezethez benyújtott 1620/7-es számú módosító javaslat a nevelőszülői ellátmány mértékét méltatlanul, —az infláció mértékét sem figyelembe vevő módon— szabja meg, mely a nevelőcsaládokat tovább sodorja az anyagi ellehetetlenülésbe.
● az egészségügyi törvény T/2031-es módosítása is a szociális ellátások rendszerére hat ki: ez a fekvőbeteg szakellátás ápolási osztályain fekvő ellátottakat a szociális ágazat hatáskörébe utalja, az ellátás igénybevételét térítési
díjfizetéshez köti, melyet az ellátott jövedelem és vagyonnyilatkozat alapján fizetne.
„Az alulírott szociális szolgáltató, érdekképviseleti és civil szervezetek úgy gondolják, hogy a szociális törvény tervezett módosításai alkotmányellenesek és szembe mennek az európai joggal is. Az Alaptörvény XIX. cikke szerint ugyanis (1)
„Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson.”, az 1999. évi C. törvénnyel kihirdetett Európai Szociális Karta 13. cikke szerint pedig az államok „… biztosítják, hogy mindenki, aki nem rendelkezik megfelelő anyagi eszközökkel (…), megfelelő segítségnyújtásban részesüljön”.Az aláíró szervezetek szerint elfogadhatatlan, hogy a jelenlegi komplex és elhúzódó válsághelyzetben, amikor egyre többen szorulnak segítségre, a kormány nem bővíti, hanem tovább szűkíti a szociálpolitika eddig is csekély eszköztárát, a szociális szakemberek segítői szerepét torzítja és magára hagyja saját állampolgárait”
– írták a közös közleményben.
A Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról elnevezésű, a kormány nevében Semjén Zsolt által október közepén benyújtott törvénymódosító javaslat kijelenti, hogy
az ember szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős, utána a családja, majd az önkormányzat, az egyház, és csak ezt követően az állam.
A javaslat második paragrafusának szövegezése önmagában sem szorul értelmezésre:
„2. §
(1) Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.
(2) Ha az egyén a szociális biztonságának megteremtésére önhibáján kívül nem képes, abban – anyagi lehetősége és személyes képessége arányában – a hozzátartozó kötelessége segíteni.
(3) Ha az egyén megélhetése önmaga és a hozzátartozók által nem biztosítható, a lakóhelye szerinti települési önkormányzat gondoskodási kötelezettsége áll fenn.
(4) Az állami támogatásban részesülő karitatív szervezetek feladata a szociális biztonságban nem élők felkutatása és – erejükhöz mérten történő – segítése.
(5) Ha az egyén szociális biztonsága a (4) bekezdésben foglaltak ellenére nem teremthető meg, annak biztosítása az állam kötelezettsége.”
A rendelkezés jelenleg hatályos változatának második paragrafusa így hangzik:
„2. § A szociális ellátás feltételeinek biztosítása – az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelősségén túl – az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata.”
Ahogyan arra korábban a Mérce is felhívta a figyelmet, Orbán maga is kimondta korábban, hogy a jóléti állam „már nem működő struktúra”. Ennek jegyében láthattuk az elmúlt bő évtizedben a szociális szolgáltatások még a korábbiaknál is nagyobb ívű leépítését, ami a Fidesz-KDNP agendájának megfelelően az egyházak térnyerésével párosul.
Az állami rendszerek felszámolásának, lezüllesztésének példája az oktatás többsebességessé tétele – mint a tehetőseket kiszolgáló magániskolák terjedése. Emellett, ahogy korábban írtunk róla, jelentősen, majdnem a duplájára nőtt az egyházi fenntartásban működő oktatási intézmények száma 2010-től 2020-ig. Az állam a szociális szolgáltatások közül is egyre többet szervez ki egyházi fenntartásba, tulajdonba.
Az élet egyre több területére kiterjedő válságot a kormány rendszerint az ukrajnai háború gazdasági hatásaival magyarázza, amely azonban nem önmagában álló, és mint elsődleges ok váltja ki a társadalom relatív elszegényedését, hanem következménye a kapitalista társadalmi rendszer, a világgazdaság, benne a magyar gazdaság működésének, amelyekről a #válság címkénk alatt rendszeresen írunk.
