Egy brüsszeli NATO-egyeztetésről szóló diplomáciai tájékoztató anyag szerint, amely a Politico birtokába jutott, az Egyesült Államok újabb típusú bombákra cseréli az Európában elhelyezett nukleáris fegyvereket, a cserét pedig a tavaszra tervezett időpontnál már hónapokkal korábban, decemberben megkezdik. A dokumentum hitelességét két névtelen forrás is megerősítette a lapnak. 

Bár a Pentagon tagadja, hogy az előrehozott cserének köze lenne az ukrajnai háborúhoz, az USA Belügyminisztériumának és a Pentagonnak készített összefoglaló dokumentum arról is említést tesz, hogy az Egyesült Államok európai szövetségesei rendkívül „idegesek” az orosz nukleáris fenyegetések miatt.

A  brüsszeli NATO-találkozó, amiről a dokumentum beszámol, csupán napokkal azelőtt zajlott, hogy a NATO október 30-án megkezdte nukleáris hadgyakorlatát. Ez idő tájt Oroszország is nukleáris hadgyakorlatba kezdett, ami – Szergej Sojgu orosz honvédelmi miniszter szavaival élve – „hatalmas nukleáris csapást” szimulált. 

Az USA hivatalos álláspontja az, hogy a csere csupán egy régóta tervben lévő folyamat egyik állomása. Patrick Ryder dandártábornok, a Pentagon szóvivője szerint „noha nem vitatjuk meg nukleáris arzenálunk részleteit, az amerikai B61-es nukleáris fegyverek modernizálása évek óta folyamatban van, és a régebbi fegyverek biztonságos és felelősségteljes cseréje a továbbfejlesztett B61-12-es változatokra egy régóta tervezett és ütemezett modernizációs erőfeszítés. Semmiképpen nem kapcsolódik az ukrajnai aktuális eseményekhez, és semmilyen módon nem gyorsítottuk fel”.

Míg Oroszországnak körülbelül kétezer, addig az Egyesült Államoknak hozzávetőlegesen kétszáz  működő taktikai nukleáris fegyvere van. Ezeknek a felét, nagyjából százat terveznek lecserélni az európai bázisokon, aminek a költségét mintegy 10 milliárd dollárra becsülik. 

Az Amerikai Tudósok Szövetségének 2014-ben közzétett kutatása szerint a B61-12 gravitációs bombák kisebb teljesítményű nukleáris robbanófejet hordoznak, mint a hatvanas években kifejlesztett, B61-es verziók, de pontosabbak, és a föld alá is behatolnak. Alekszander Grusko, orosz külügyminiszter-helyettes szerint az USA célja a bombák nukleáris tölteteinek csökkentésével és a pontosságuk növelésével, hogy az újfajta bombák „csatatéri fegyverekként” is működjenek. További újítás, hogy a modernizált nukleáris fegyvereket többféle bombázógép és vadászrepülőgép is képes lesz szállítani, mint elődjeiket – például azok az F-35 típusú vadászgépek, amelyekből idén tavasszal Németország százmilliárd euró értékben vásárolt be az Egyesült Államoktól.

Hans Kristensen nukleáris szakértő szerint „furcsa lenne”, ha „elsietnék” a nukleáris fegyverek bevetését, ezért a bombák lecserélését önmagában nem látja nagy kockázatnak:

„Azt mondták, hogy erre a helyzetre nem reagálunk nukleáris fegyverekkel. Nem hiszem, hogy el akarnak indulni ezen az úton.”

Tom Collina, egy fegyverkezési verseny ellenes alapítvány, a Ploughshares Fund igazgatója szerint az USA lépése inkább szól a NATO-nak, mint Oroszországnak:

„Itt vannak már [régebbi] B61-esek. Az oroszok tudják ezt. Jól működnek. Az újak újabbak lesznek, de ez nem jelent nagy különbséget. De lehet, hogy ez módot ad arra, hogy megnyugtassák a szövetségeseket, amikor különösen fenyegetve érzik magukat Oroszország részéről.” Ugyanakkor Collina úgy véli, bármilyen szerény is legyen ez a lépés, bizonyos helyzetekben nem várt következményei lehetnek: „Eszkaláló hatással bírhat. Meglátjuk.”

Az aprónak mondható lépés fenyegető mivolta mellett szól, hogy egyes értelmezések szerint az Európában elhelyezett nukleáris bombák fejlesztésével Joe Biden nem tartotta be 2020-as választási ígéretét. Biden az elnökválasztási kampányban még amellett érvelt, hogy a nukleáris bombákat csakis „elrettentés” és „megtorlás” céljából tarthatja készleten az Egyesült Államok, reagálva ezzel Donald Trumpra, aki nyíltan és leplezetlenül feszegette azt a kérdést, hogy miért nem használja az USA a nukleáris bombáit.

Trump nyílt fenyegetéseinél kisebb horderejű, de mégis fontos jelzés, hogy az USA védelmi részlegének éves jelentése az ország nukleáris magatartásáról idén sem vizsgálta felül a „kiszámított kétértelműség” politikáját.

A kiszámított kétértelműség jegyében az USA szándékosan homályosan fogalmaz meg nukleáris fenyegetésként is értelmezhető üzeneteket. Bár a kétértelműség elvéhez évtizedek óta hűen tartja magát Washington, korábban is felvetődött már ennek felülírása. Biden demokrata elődje, Barack Obama kétszer is fontolgatta a kiszámított kétértelműség felülvizsgálatát, de az USA végül nem látta elérkezettnek ehhez az időt, és legfőbb szövetségesei – Japán, Dél-Korea, Egyesült Királyság, Franciaország és Németország – sem támogatták volna ezt a lépést.

Obama elnöksége óta történt azonban egy kis előrelépés: 2017-ben az ENSZ elfogadott egy nukleáris fegyverkezést tiltó nemzetközi egyezményt, amely 2021-ben életbe is lépett. A probléma csupán az, hogy egyetlen atomhatalom vagy NATO-tagállam se volt hajlandó aláírni ezt a szerződést, hiába ellenzi a lakosság többsége a nukleáris fegyverek létezését ezekben az államokban. Az aláíró országok többsége a globális délen található, és köztük van az egymással ellenséges Szaúd-Arábia és Irán is.

Az európai kontinensen talán Németország atompolitikája a legambivalensebb. 2021-ben a szociáldemokrata Olaf Scholz azután lett kancellár, hogy a jobboldali-neoliberális FDP-vel és a Zöldekkel kötött koalíciót. Németország új külügyminisztere a zöldpárti Annalena Bearbock lett, akinek a pártja a hatvanas évekbeli békepárti és nukleáris fegyverkezés elleni mozgalomból fejlődött ki. Ehhez az örökségéhez a párt tagjainak egy része a mai napig tartja magát, szavazóbázisuk azonban atlantista és erősen Ukrajna-párti.

Ez a feszültség köszön vissza abban, hogy míg ellenzékben a Zöldek azt követelték, hogy Németország csatlakozzon az ENSZ nukleáris fegyvereket tiltó egyezményéhez, addig  kormányra kerülve jóval körültekintőbbek. Júliusban hiába várták Annalena Bearbock megjelenését egy bécsi konferencián, ahol több mint hatvan ország diplomatái tárgyaltak a nukleáris fegyverek betiltásáról. A konferenciára Németország egy jóval kevésbé prominens személyt, Rüdiger Bohn külügyi hivatalnokot delegálta. Merle Spellerberg, a Bundestag Zöld képviselője szerint azonban ez is nagy eredmény, és ez sem jöhetett volna létre, ha nem harcolják ki a koalíciós tárgyalásokon. Ebben lehet igazság, tekintve, hogy a másik koalíciós partner, az FDP kifejezetten ellenzi az ENSZ-egyezményhez való csatlakozást. További érdekesség, hogy a bécsi konferenciára a két NATO-aspiráns, Svédország és Finnország is delegált résztvevőt.