Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Alaptörvényt és nemzetközi egyezményt is sért a „lex megdöglesz” a budapesti szociális intézmények szerint

Ez a cikk több mint 1 éves.

Tiltakoznak a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) a szociális törvény tervezett átalakítása miatt, ugyanis véleményük szerint a javaslat szakmai és erkölcsi szempontból aggályos, valamint szembemehet Magyarország nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségével is.

A javaslat ellen a Szociális Munka Etikai Kódexe jegyében is fel kell emelniük a szavukat.

„A szociális munkás felelőssége, az Etikai Kódexet aláíró és csatlakozó szakmai szervezetek joga és kötelessége, hogy felhívják a döntéshozók, valamint a közvélemény figyelmét mind arra, amiben a nélkülözés és a szenvedés kialakulásáért a döntéshozók, a társadalom vagy egyes intézmények felelősek, illetve amivel akadályozzák ezek enyhítését. A szociális munkás tevékenységével, szakmai állásfoglalásaival segíti elő a társadalmi változásokat”

– idézi Facebook-posztjában a BMSZKI. A poszt az alább olvasható:

De mint kifejtik, szembemegy a javaslat az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, hovatovább Magyarország Alaptörvényével is, melyet a NER idején fogadtak el. Igaz, utóbbit az elmúlt bő évtizedben számtalanszor módosították, mindazonáltal továbbra is tartalmazza az alábbiakat:

„(1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. (2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg.”

Ezzel szemben a szociális törvény módosításának javaslata szerint az állam csak a legvégső szereplő a szociális ellátások biztosítása tekintetében, miszerint a legfőbb felelős az egyén, majd utána következnek sorban a család, az önkormányzat, az egyházi karitatív szervezetek, majd legvégső esetben az állam.

Külön érdekesség, hogy a javaslat hangsúlyozza, hogy az önhibájukon kívül rászorulókat kell támogatni – ami felveti a kérdést, hogy mi számít önhibának, illetve önhiba esetén inkább kellene-e szenvedni hagyni az embert – valamint hogy hogy az államnak miért kellene egyházi szervezeteket támogatnia azért, hogy az állam feladatait végezzék el.

A vonatkozó rész pontosan a következőképp fest:

2. §

(1) Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.

(2) Ha az egyén a szociális biztonságának megteremtésére önhibáján kívül nem képes, abban – anyagi lehetősége és személyes képessége arányában – a hozzátartozó kötelessége segíteni.

(3) Ha az egyén megélhetése önmaga és a hozzátartozók által nem biztosítható, a lakóhelye szerinti települési önkormányzat gondoskodási kötelezettsége áll fenn.

(4) Az állami támogatásban részesülő karitatív szervezetek feladata a szociális biztonságban nem élők felkutatása és – erejükhöz mérten történő – segítése.

(5) Ha az egyén szociális biztonsága a (4) bekezdésben foglaltak ellenére nem teremthető meg, annak biztosítása az állam kötelezettsége.

A BMSZKI arra is felhívja a figyelmet, hogy a szociális biztonság feltétele a felsorolt szereplők együttműködésében rejlik.

Ugyanakkor a merőben eltérő élethelyzetek, kivált az egyes egyének társadalmi helyzete által meghatározott lehetőségeik jelentősen eltérnek egymástól, ezért azt elvárni, hogy mindenki gondoskodjon szociális biztonságáról, a társadalmi egyenlőtlenségek és az egyéni különbségek teljes figyelmen kívül hagyásáról árulkodik, és valójában a felelősség hárítása a döntéshozók részéről.

Ahogy kihangsúlyozzák azt is, hogy az egyre súlyosbodó válságban különösen visszás, hogy az állam csökkentené a szerepét a szociális ellátások terén. Hisz miközben egyre többen kerülhetnek utcára, és egyre nagyobb tömegeknek okoz gondot a mindennapi megélhetés, a BMSZKI és más önkormányzati ellátórendszerek is kénytelenek a krónikus alulfinanszírozottságot csak tovább súlyosbító rezsiválsággal és az önkormányzatok anyagi lehetőségeinek szűkülésével is küzdeni.

A szociális törvény módosításával, avagy a „lex megdöglesz” javaslattal rendszeresen foglalkozunk a Mércén. Vonatkozó cikkeink itt érhetők el.

Címlapkép: Pixabay