Három év kihagyás után végre szemtől szemben is feltehették volna a faluval – és kiváltképp a Balaton-parttal – kapcsolatos kérdéseiket a balatonvilágosiak a helyi döntéshozóknak, de ehelyett már az elején káoszba fulladt az önkormányzat szeptember 23-i közmeghallgatása. Sokan várták az eseményt, miután a faluhoz tartozó, 2007 óta nagyrészt magánkézben lévő Club Aliga megújulását vizionáló beruházó augusztus elején – a sokadik tulajdonosváltást követően – azt ígérte, a szeptemberi közmeghallgatáson újabb, az előzőleg bemutatottnál kisebb léptékű tervekkel áll a lakosok elé.

Elvileg minden adott lett volna, hogy a helyiek és nyaralótulajdonosok tisztább képet kaphassanak az aligai Balaton-part számos kérdőjellel övezett fejlesztésével kapcsolatban, hiszen a falu vezetése, a beruházó és a térség országgyűlési képviselője, Witzmann Mihály is megjelent. A közmeghallgatást elvileg moderáló polgármester azonban nem volt a helyzet magaslatán, a beruházó olyan hamar távozott, ahogy csak tudott, a 2-300 emberrel megtöltött teremben hangosítás híján követhetetlen volt a falu vezetése és az aligaiak közötti „párbeszéd”, a lakosok így egyre türelmetlenebbek lettek.

Bár a káosz ellenére is sokan felszólaltak a part védelmében, az önkormányzat korábbi álláspontjához ragaszkodva nem áll a parti területek elvesztésével járó beruházás útjába.

A képviselő-testület hétfői ülésén a polgármester ehelyett kezdeményezte, hogy az önkormányzat mondjon le 60 napos elővásárlási jogáról 5 parti telek esetében, ezzel – tekintve, hogy a megvásárlásra egyébként nincs pénze – még csak elvi szinten sem állt ki a part beépítése ellen tiltakozó helyiek mellett, hogy időt nyerjenek és közös megoldást találjanak.

Az új tervekről, a botrányos hétfői testületi ülésről, a két héttel ezelőtti közmeghallgatásról és az aligai part „megújulásáról” az Aligai Fürdőegyesület tagjaival beszélgettünk.

Legalább a magaspart megmenekül

A szeptemberi közmeghallgatáson sebtiben bemutatott új tervek legpozitívabb fejleménye, hogy a lakosok és a fürdőegyesület által súlyosan kifogásolt 162 szobás magasparti luxusszálloda nem épül meg, valamint magát a magaspartot sem bontják meg, hogy alatta nagyobb magáncélú építési telkeket lehessen kialakítani. Mindez beláthatatlan károkat okozott volna mind természetvédelmi, mind a falu és a Balaton látképe szempontjából, így mindenképp jó hír, hogy erről – feltehetőleg leginkább a válság, az állam erre adott 7 milliárd forintos támogatásának visszavonása és a civilek ellenállás miatt – lemondott a beruházó.

Ugyanakkor a magaspart így sem ússza meg sértetlenül a fejlesztést: 37 darab 150 négyzetméteres villát fognak felhúzni rajta, valamint 5 társasháztömböt is terveznek építeni, benne 100 darab lakással. Bár a beruházó hangsúlyozza, hogy jócskán a maximális beépíthetőségi határ alatt építkeznek majd, a zöldfelület pedig sokkal nagyobb lesz a minimálisan előírtnál, kérdés, hogy valóban magáncélú ingatlanok építésére lenne-e szükség a magasparton, illetve az is, hogy a nagyarányú zöldfelület pontosan mit is jelent majd a gyakorlatban.

Mint az számos Balaton-parti apartmanfejlesztés esetében látható, a beruházók által ígért hatalmas zöldfelületeket nagyrészt gyepszőnyeg adja, az árnyékot és természetes közeget nyújtó idős fák helyére steril, körbezárt parkok, csenevész facsemeték kerülnek – hívja fel a figyelmet Horváth Bence, az egyesület médiakommunikációs referense. Hozzátette: mindent elmond a polgármester és az őt támogató három képviselő transzparenciához és demokráciához való hozzáállásáról a közmeghallgatás lebonyolítása, valamint az, hogy az elmúlt három évben egyszer sem álltak ki a lakosság elé. „Ez a közmeghallgatás egy színházi bohózatnak volt beillő, ahol a polgármester egy külső szemlélőként nézte azt a káoszt, amit ő maga okozott. Értelme az nem volt” – fogalmazott.

Megindult a parti sétány kiárusítása

Az aligaiak legnagyobb vesztesége a régi és az új tervek szerint is az Aliga2 néven ismert parti sétány felparcellázása és 15 darab építési telekként való eladása magánszemélyeknek. Mint kiderült, ez a folyamat már meg is kezdődött, öt telekre már van is vevő – vagyis a lakosok búcsút inthetnek a szóban forgó partszakasznak, a tervek szerint hamarosan magánkézben lévő luxusvillák sorakoznak majd a helyén. A telkek ugyanis egészen a partig érnek, holott a beruházó Pro-Mot Hungária Kft. 2013-ban az önkormányzattal kötött településrendezési szerződésben vállalta, hogy a sétány magánterületen ugyan, de a köz számára szabadon hozzáférhető marad, és önálló helyrajzi számot kap.

Ez a kötelezettség azonban nem szerepel annak az öt teleknek az adásvételi szerződésében, amelyekre már van vevő.

Ahogy abban a kézikönyvben sem, amit a Pro-Mot készített a leendő villatulajdonosoknak arról, hogyan építkezzenek. A kézikönyv célja leginkább a beruházó elképzelése szerinti egységes arculat kialakítása, így többek közt a villákat majd körbevevő kerítések „esztétikai lehatároló” funkciójáról, medencékről, erkélyekről és a „magánpartszakaszok” karbantartásáról értekezik, a parti sétány megtartására viszont nem kötelezi a vevőket.

Az elmúlt két évben sok minden változott – tulajdonosok és tervek jöttek és mentek. Ami azonban a régi maradt, az az önkormányzat feloldhatatlan megosztottsága. 3 képviselő és a polgármester többséget alkotva, a lakosok súlyos aggályait félresöpörve támogatja a beruházást, míg a helyi testületben képviselőként is jelen lévő Bukovszki András két másik képviselővel együtt – nem vitatva a lepusztult terület fejlesztésének szükségességét – harcol a part szerződésekben garantált közterületeiért. A két oldal közötti elképesztő feszültség az önkormányzat hétfői testületi ülésén is megmutatkozott.

A sétány helyén bejegyzett telkekre ugyanis 60 napos elővásárlási joga van az önkormányzatnak és az államnak is. Bár a falunak értelemszerűen nincsenek milliárdjai arra, hogy megvegye őket, azt mégis némileg árulásnak érezték az aligaiak, hogy a polgármester hétfőn a képviselő-testület ülésén meg akarta szavaztatni a vele együtt többséget alkotó képviselőkkel az önkormányzat lemondását erről a jogról.

Az Aligai Fürdőegyesület felhívására tucatjával érkeztek aligai lakosok és nyaralótulajdonosok a testületi ülésre, követelve, hogy vegyék előre a szóban forgó előterjesztést, és vitassák meg azt velük is. Ebből talán még a közmeghallgatásnál is nagyobb káosz lett, képviselők ordítottak egymással, az aligaiak pedig velük – a polgármester előterjesztése pedig nemhogy előre nem, hanem egyenesen lekerült a napirendről. A polgármester végül a testületi ülés után lehetőséget adott a lakosok szóhoz jutására, azonban a többséget alkotó képviselők közölték velük: szerintük az önkormányzat már mindent megtett a part védelmében, nincs több lehetősége. Ha érdemi vita így nem is alakulhatott ki, a népharag legalább annyiban győzedelmeskedett, hogy nem sikerült megszavaztatni az elővásárlási jogról való lemondást.

Amellett, hogy az elővásárlási jog megtartása fontos gesztus a tiltakozó lakosok felé, amely – már amennyiben az önkormányzat saját jóérzésérből döntött volna erről – megmutatta volna, hogy a falu vezetése őket képviseli,

Bukovszki András szerint a 60 nap alatt még lehetne lépéseket tenni a sétány megtartásáért.

Javasolta többek közt, hogy figyelmeztessék a tulajdonosokat és a Pro-Motot arra, hogy nem szerepel az adásvételi szerződésekben a területre vonatkozó, jelenleg is érvényes kötelezettség, miszerint a sétányt nyitva kell tartani. Bukovszki szerint ennek a kötelezettségnek a vállalását írásban kellene megerősíttetni a vevőkkel. Emellett fontos lenne szerinte, hogy az önkormányzat kérje meg a kormányt: ő éljen az elővásárlási jogával, vagyis vegye meg az öt eladásra kínált telket, és legyen állami tulajdon a parti sétány. Valamint vizsgálja felül a parti sáv beépítését lehetővé tevő kormányrendelet létjogosultságát.

Ha mindez nem lenne ugyanis épp elég szövevényes, tovább bonyolítja az aligaiak ügyét az is, hogy bár a beruházó tulajdonában álló tóparti telkek és az odavezető utak közcélú használatát rögzítő szerződések a mai napig élnek az önkormányzat és a Pro-Mot közt, a kormány 2020-ban nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánította az aligai beruházást, ezzel egészen abszurd módon szó szerint megtiltva a korábban a köz elől el nem zárható magánutak és parti telkek közhasználatát, a közfunkciót betöltő terek építését. És bár az Alkotmánybíróság is kimondta nemrég a 2018-as Balaton-törvény azon pontjainak alaptörvény-ellenességét, amelyek kiskapukat biztosítottak a tópartot beépíteni szándékozó, a kormány nagyvonalúságára támaszkodó beruházók számára – így például elvileg a Balaton-parttól számított 30 méteres sávon belül épület már akkor sem helyezhető el, ha egy miniszter másképp dönt –, mégis

úgy tűnik, az egyik legfontosabb lépés a parti sétány megmentéséért az Aliga2-re tervezett magánvillasor megfosztása lenne a nemzetgazdasági szempontból kiemelt státusztól.

Ami mellett egyébként minden eddiginél több érv szól a civilek szerint.

Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű luxusházak

„Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak minősítették a balatonvilágosi Club Aliga üdülőközpont fejlesztését, tekintettel arra, hogy a projekt megvalósulása, ezáltal pedig a hazai turizmus élénkítése a magyar gazdaság szempontjából kiemelten fontos. (…) A döntés számos kézzel fogható előnnyel jár: Balatonvilágos, illetve a térség számára a munkahelyteremtés, továbbá a turistaforgalom jelentős növelése is kiemelt gazdasági és versenyképességi előnyt fog jelenteni” – jelentette be ünnepélyesen 2020. augusztusában az akkori tulajdonos.

Az Aligai Fürdőegyesület tagjai az új fejlesztési koncepció kapcsán arról beszéltek a Mércének: mivel a rövid- és középtávú tervek között nem szerepel fajsúlyos turisztikai célú fejlesztés (tehát például a mára elkaszált szálloda), magántulajdonba kerülő telkek és lakóingatlanok építése, illetve eladása viszont annál inkább, így a fejlesztés jelen állás szerint nem felel meg a kiemelő kormányrendelet feltételeinek.

A munkahelyteremtés és a turizmusból befolyó, a települést gazdagító bevételek egyébként természetesen a szeptemberi közmeghallgatáson is előkerültek, ezúttal Witzmann Mihály fideszes országgyűlési képviselő tarsolyából – akinek becsületére legyen mondva, talán egyedüliként képes volt olyan hangosan beszélni, hogy hangosítás hiányában is lehetett több mondatát is egybefüggően hallani.

A Fidesztől jól megszokott gazdasági érvekkel szemben azonban felmerül a kérdés: kell-e egyáltalán pénzt hoznia a Balaton-partnak? Nem lehet a Balaton csak Balaton?

Amikor egy lakos felháborodva arról kérdezte Witzmannt, miért támogat az állam nemzetgazdaságilag kiemelt besorolással egy magánberuházást – amelybe a magántulajdon szentsége miatt nem szólhat bele senki –, hogy aztán az ő adóforintjaiból a beruházó kiárusítsa a partot, a képviselő azt felelte: „Történetesen a Samsung-gyár fejlesztésénél is ez a helyzet”. „Elég baj!” „Mérgezik az embereket!” „Csak ukrán munkaerő dolgozik ott!” – hördültek fel a lakosok a nem túl szerencsés példa hallatán.

A képviselő arról is beszélt: egy másik, balatonvilágosi betonszörny néven elhíresült beruházást ő maga azzal akadályozott meg 2021-ben, hogy felhívta a kormány figyelmét arra, hogy az ígért hotel helyett eladásra szánt apartmanházat akart építeni a beruházó, ami nem teremtett volna munkahelyeket, és nem élénkítette volna a gazdaságot, így nem felelt meg a nemzetgazdaságilag kiemelt besorolásnak.

Csakhogy a civilek szerint a luxusvillákkal beépíteni kívánt Aliga2 sétány pont ugyanennyire nem felel meg a kiemelt nemzetgazdasági érdeknek.

Witzmann szerint „nem lehet mindent erőből azonnal megállítani, mert akkor soha nem lesz semmi”. Az aligai partot egy másik kormány adta el, ami nekik sem tetszik, de nem tudnak rajta változtatni, a magántulajdon pedig szent, ezzel nem lehet mit kezdeni. Szerinte, mivel a beruházó a parti sétány eladásával kíván önrészt szerezni a beruházás többi részének megvalósításához, talán érdemes lenne az aligaiaknak belenyugodni a helyzetbe, és beáldozni a sétányt. A felvetés nem örvendett nagy népszerűségnek, felzúdult a terem. Witzmann válaszul megkérdezte, a beordítók közül ki helyi lakos. Tekintve, hogy a Balaton mindenkié, legyen szó helyi lakosról, „csak” nyaraló tulajdonostól vagy más település lakosáról – így nem egészen érthető, miért releváns a képviselő kérdése; a helyiek és a nyaralótulajdonosok évek óta együtt védik a partot.

Ha Aliga2 elveszik, elveszhet minden

„Lázár János az utolsó reményünk, ezért kormányzati segítséget fogunk kérni, hiszen a kiemelő kormányrendelet teszi azt lehetővé, hogy ezek a telkek a vízpartig érhessenek, és a sétány megszűnjön” – mondta Rada Enikő, az egyesület titkára.

A fideszes építésügyi miniszter ugyanis néhány hónappal ezelőtt a Parlamentben a Club Aliga fejlesztését külön hangsúlyozva arról beszélt: biztosítani kell a „közhozzáférést” a Balatonhoz, valamint jelezte, ősszel a minisztériuma fölülvizsgálná a kiemelt beruházások rendszerét. A Lázár-féle felülvizsgálat azonban még nincs a láthatáron, az aligaiak ideje pedig egyre fogy, így a civilek azt kérik a minisztertől, vonja vissza a Club Aligára vonatkozó kiemelő kormányrendeletet.

„Lépésről lépésre szorítanak ki bennünket. Ha Aliga2 elveszik, elveszik a nyitottsága, az átjárhatósága a partnak – nagyon sokan itt jönnek át például Akarattya felől. Ha Aliga2 parti sávot elveszítjük, le fogják zárni az egész partszakaszt. Nem tudjuk támogatni, hogy megjelent egy új fejlesztő, és el akarja lopni a közfunkciókat – nevezetesen a közutakat, a közparkot, a strandot és a parti sétányt. Kérjük szépen vissza! Jogszabályokat hoznak, hogy a lakosságot ki lehessen takarítani az egyetlen partjáról… Borzasztó” – mondta Bukovszki András. Rada Enikő hozzátette:

míg a kikötő átépítése már javában zajlik, nem tűnik úgy, mintha a tömegek számára fontos strand fejlesztése prioritás lenne, arról semmit sem lehet tudni.

A rövid távú tervekben ugyan egy közfunkciójú főtér és sétány szerepel, a civilek szerint valós félelem, hogy a beruházó beszedi majd a kikötői díjakat és a parti telkek eladásából befolyó milliárdos összegeket, amelyeket aztán nem forgat vissza a lakosságot szolgáló fejlesztésekbe.

„A testünkkel fogjuk védeni a sétányunkat. Nem állunk le, mert nekünk ez az utolsó Balaton-partunk maradt a településen. Az utóbbi 10-20 évben szisztematikusan fogynak a parti sétányok, és épülnek a magánvillák a sétányok helyére, és ha ez a tendencia így folytatódik, akkor a gyermekeinknek már nem marad szabadon megközelíthető Balaton-part. Ezt nem fogjuk hagyni!” – fogalmazott az egyesület titkára.