Az Európai Unió új szankciókat hagyott jóvá Oroszországgal szemben. Az ukrajnai háború kitörése óta ez sorrendben a nyolcadik szankciós csomag, amely ezúttal az orosz olaj tengeri kereskedelmére vonatkozó árkorlátozást is tartalmaz, írja az Euronews. A csomagot Magyarország is megszavazta.
A legújabb szankciók, amelyeket szerda reggel az uniós nagykövetek hagytak jóvá, új export- és importtilalmat is megjelölnek, valamint egy új rendelkezést léptetnek életbe, amely megakadályozza, hogy uniós állampolgárok az orosz állami tulajdonú vállalatok igazgatótanácsában kerülhessenek.
A 8. szankciós csomag válasz arra, hogy Oroszország egy kétes népszavazás után bejelentette Ukrajna négy régiójának, a donyecki és a luhanszki népköztársaság, valamint Herszon és Zaporizzsja megye Oroszországhoz csatolását.
Az intézkedésegyüttes legjelentősebb eleme, hogy ármaximumot határoztak meg azoknak az Oroszországból induló olajszállítmányoknak az esetében, amelyeket uniós vagy G7-országhoz tartozó szállítmányozó vállalat juttat el egy harmadik országba.
A fosszilis tüzelőanyagok jelentik Oroszország fő bevételi forrását, és az ország szövetségi költségvetésének 45%-át teszik ki. A nyugati országok ezeket a bevételeket kívánják visszafogni, mert attól tartanak, hogy ezeket a pénzeket Oroszország az ukrajnai háborúba fekteti.
A G7-ek szeptember elején elvi megállapodásra jutottak az olajárplafonról, s most ezt a megegyezést fogják az uniós jogba iktatni. A G7-ek meg kívánják tiltani biztosítótársaságaiknak és hajózási társaságaiknak, hogy olyan orosz tankhajóknak nyújtsanak szolgáltatásokat, amelyek a megállapított felső árplafont meghaladó áron adnak el olajat.
„Ez az olajárplafon segít csökkenteni Oroszország bevételeit és stabilan tartani a globális energiapiacokat” – mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a múlt héten, amikor bemutatta a javaslatot.
Az új uniós szankciócsomag „jogalapot” biztosít az olajplafon alátámasztásához. A kezdeményezés most visszakerül a G7-ek asztalához, ahol a plafon ársávját és egyéb gyakorlati részleteket szükséges még meghatározni.
Egyelőre nem világos, hogy a G7-eken kívül hány ország lesz hajlandó részt venni a megszületendő megállapodásban.
India és Kína az elmúlt hónapokban növelte az oroszországi kőolaj vásárlását, ugyanis jóval alacsonyabb áron juthatnak hozzá: a Brent és az Urals nyersolaj hordója közötti különbség jelenleg 23 dollárt tesz ki.
Emellett a szankciós politika hatásosságát is kételyek övezik. Legalábbis érdemesnek tűnik figyelembe venni Marco d’Eramo érveit, aki – a Mércén hamarosan magyarul is olvasható írásában – arról ír, hogy „amennyiben a több évtizedes gazdasági hadviselés nem bizonyult képesnek arra, hogy megbuktassa az olyan gyakorlatilag védtelen rezsimeket, mint a Castro-féle Kuba (immár több mint 70 éve sújtják szankciók), a bolívari Venezuela (30 éve) vagy a khomeinista Irán (mely 42 éve állja az amerikai szankciókat, s körülbelül tíz éve a nemzetközi intézkedéseket), akkor nehéz elképzelni, hogy ezek a szankciók elősegítik a rezsimváltást egy olyan országban, mint Oroszország, amely az ipari kapacitásának átalakításával készült fel erre az eshetőségre”.
Az olajplafon mellett a szankciók új köre szigorúbb behozatali tilalmakat ír elő, hogy bizonyos orosz termékeket – így például acélt, cellulózt, papírt, gépeket, vegyi anyagokat, műanyagot és cigarettát – kiszorítson az Európai Unió piacáról.
