A magyar társadalmat továbbra is megosztja a kormány legújabb, abortusszal kapcsolatos rendelete, amely gyakorlatilag kötelezővé tenné minden beavatkozásra készülő nőnek, hogy hallgassa meg a magzat szívhangját. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy szerdára egy tüntetést is szerveztek a jogszabály ellen, melynek Facebook-eseményére már 10 ezer fő jelzett vissza.

Ehhez képest a törvényhozás választott képviselői nem érezték szükségét hétfőn, hogy a szezonnyitó ülésen felkérdezzék a miniszterelnököt vagy a rendeletet kiadó belügyminisztert, hogy mégis, mi volt a jogszabály célja. Ehelyett Dúró Dóra inkább azért „kérdezte fel” (vagy inkább alá) a miniszterelnököt, mert szerinte a magyar nők továbbra sem szülnek eleget. Miután a szélsőjobboldali politikus és Orbán Viktor megdicsérték egymás velős gondolatait a kérdésben, a kormányfő elmondta, hamarosan olyan intézkedéseket fognak bemutatni, amelyek arra ösztönzik a nőket, hogy 30 éves koruk előtt szüljenek. Más ellenzéki politikusok meg sem pendítették a témát.

Mindeközben úgy tűnik, a diskurzust a Magyar Orvosi Kamara (MOK) igyekszik a kezébe venni: eddig támogatta kormányrendeletet, most viszont társadalmi egyeztetésre hívja az egészégügyi szakma valamennyi képviselőjét. Mindennek fényében felmerül a kérdés, hogy az abortuszt orvosszakmai vagy társadalmi ügynek tekinthetjük-e, vagy inkább a jelenlegi kormány egyik újabb politikai eszközének fegyvere?

A politika és a szakma összezár

Mint ahogy arról korábban beszámoltunk, a pár hete elfogadott kormányrendelet értelmében csak akkor végezhető terhességmegszakítás, ha a nő rendelkezik olyan orvosi lelettel, amely rögzíti, hogy „egyértelműen azonosítható módon” megmutatták neki „a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt”. Bár nem egyértelmű, hogy ez pontosan milyen módon történik, de a vélekedés az, hogy ez a „szívhang” (Doppler-hang) meghallgattatását jelenti. A MOK a rendelet megjelenésének másnapján közleményben fejezte ki támogatását, mondván, etikai kódexük a fogantatástól számítja az életet, amelyet védelmezniük kell.

A kormány tagjai eddig nem igazán nyilatkoztak a kérdésben, leszámítva azt az egy alkalmat, mikor Gulyás Gergely a kormányinfón a sajtó kérdésére elmondta, ők csak a szakmai kollégium állásfoglalását követték, és egyetértenek a jogszabállyal.

A kormány nagyon is taktikusan használja a szakértőkre hivatkozást, hogy elfedje annak a látszatát, hogy itt érték alapú döntésről van szó, Gregor Anikó szociológus szerint, aki az Új Egyenlőség podcastjában fejtette ki véleményét a kérdésről.

Ezt igazolja a rendelet által hivatkozott kutatás is, mely szerint a magyar lakosság kétharmada a szívhang megjelenésétől számítja a magzati élet kezdetét.

Gregor Anikó szerint az orvostudomány is sokféle választ az abortusz kérdésére. Azt, hogy a szakmának mi az álláspontja a témában, nagyon is befolyásolja az adott társadalmi környezet. A magzat és az embrió fogalmaknak például az orvostudomány szempontjából igen pontos jelentésük van, ám ahogy ezek átkerülnek a politikai térbe, átszíneződnek, új, értékkel és ideológiával megtelített jelentéstartalmat kapnak.

Lopakodó szigor

A szociológus hozzátette ugyanakkor, a hatalom már több mint egy évtizede munkálkodik a terhesség megszakítás szigorításán, kezdve a magzati élet védelmének alaptörvénybe foglalásától, az abortusztabletta betiltásáig, de számos kormányközeli civil szervezet is folytatott már abortuszellenes kampányokat.

2010 és 11 között a KDNP plakátkampányában örökbefogadásra buzdított abortuszra készülő nőket, de a kórházak közül is azok az intézmények kapnak nagyobb támogatást, ahol nem végeznek abortuszt. A magát függetlenként definiáló, de valójában kormányközeli nézeteket képviselő konzervatív Axióma (aminek csatornáján korábban Novák Katalin magyarázta el a női princípiumot) első videóit „életvédő” témában készítette.

A hatalom stratégiáját legnyilvánvalóbban Gíró-Szász Áron ismertette. A keresztényügyi kormánybiztos 2019-ben egy abortuszellenes konferencián azt nyilatkozta, a kormány elsődlegesen nem jogszabályi módosítást tervez, hanem a terhesség megszakítással kapcsolatos társadalmi attitűdöket próbálja meg apránként megváltoztatni. A kormány célja tehát egy abortuszellenes társadalmi klíma megteremtése, hogy aztán a közvéleményre hivatkozva módosíthassa a jelenlegi szabályozást.

Az abortusz kérdése tehát sokkal bonyolultabb, mint amilyennek lennie kéne. A kormány érték alapú politikájának egyik kulcsfegyvere, ám a hatalom ahelyett, hogy ezt beismerné, szakmainak feltüntetett, ám szintén értékalapú vélemények mögé bújik. Amíg viszont a politika és a szakma egymásra hivatkozik, aligha lesz célravezető az a bizonyos társadalmi diskurzus, hiszen a kamara etikai hozzáállását a társadalmi attitűdök is befolyásolják, ez utóbbit pedig a kormány próbálja minden erejével manipulálni, hogy kellően abortuszellenes légkört teremtsen egy szigorúbb szabályozás létrehozásához.

Ha a kamara valóban elő akarná segíteni a társadalmi vitát, akkor nemcsak a szakma képviselőit, hanem elsősorban az érintett nőket vonná be az egyeztetésbe, és nem csak etikai alapon folytatná a diskurzust.

A nőkre pedig nyilvánvalóan azért is lenne szükség, mert ők azok, akik a fájdalmat és az esetenként embertelen bánásmódot is el kell viseljék a beavatkozás során. Az etikai és értékalapú érvek helyett a nem kívánt terhesség megelőzése kéne, hogy középpontba kerüljön a polarizált „pro life” (‘az életért’) és a „pro choice” (‘a választásért’) oldalak helyett.