Lezárultak az Orosz Föderációhoz való tartozásról szóló népszavazások Donyeckben, Luhanszkban, Herszonban és Zaporizzsjában. A hivatalos adatok szerint mind a négy régióban túlnyomó részben (80-90 százalék fölött) az Oroszországhoz való tartozás mellett döntöttek a szavazók. Zelenszkij úgy reagált, ha Moszkva elismeri az eredményeket, többé nincs miről tárgyalni Putyinnal. Közben Zaporizzsja már de facto felvételét kérte Oroszországhoz.
Moszkva terve, hogy ezek a régiók és a 2014-ben már elcsatolt Krím-félsziget alkossák majd Oroszország új, kilencedik szövetségi körzetét. A Kremlin tervének ellentarthat, hogy nemcsak Ukrajna és nyugati szövetségesei jelentették ki előzetesen, hogy nem fogják elfogadni legitimnek a népszavazásokat és azok előre borítékolható eredményeit, de Oroszország két szövetségese, Kazahsztán és Szerbia is így tett. Oroszország eddigi legfőbb nemzetközi támasza, Kína is óvatosan fogalmazott a háborús konfliktusról az utóbbi héten, szerinte mindkét oldalnak tisztelnie kellene a másik ország „területi integritását”.
A nemzetközi közvélemény nem véletlenül fogalmazott elítélően a népszavazásokról már az eredmények nyilvánosságra hozatala előtt.
Eleve kétségbe vonja a népszavazások „reprezentativitását”, hogy a már hét hónapja tartó háborúban tízezrek kényszerültek elmenekülni ezekből a régiókból. De a megmaradt lakosság sem érezhette magát biztonságban – felfegyverzett orosz katonák „buzdítottak” szavazásra, a mariupoli önkormányzat információi szerint pedig az arra „jogosult személyek” le is ellenőrizték, hogyan szavaztak a helyiek.
Az Egyesült Királyság titkosszolgálata szerint Putyin e hét pénteken, 30-án tervezi hivatalosan is bejelenteni, hogy a négy régió és a Krím-félsziget immáron „Oroszországhoz tartozik”. Pedig a szóban forgó megyéknek sem a teljes területét tartja Oroszország megszállás alatt, sőt, az elmúlt hónapban jelentős vereségeket szenvedett az orosz hadsereg. Egyes források szerint még a népszavazás lezárta előtti éjszakán is orosz rakétákkal lőttek Zaporizzsja és Mikolajiv déli területein található lakóépületekre.
Valószínűleg épp az utóbbi idők ukrán sikerei sarkallták Putyint arra, hogy minél hamarabb lezavarja a népszavazásokat és eszkalálja a háborút.
Egy korábbi terv szerint Oroszország a november 4-i nemzeti egység napjához igazította volna a népszavazási eredmények kihirdetését, de a sors úgy hozta, hogy már szeptember közepén elkezdődjön a „részleges mobilizáció”.
A mobilizáció jegyében hivatalosan 300 ezer tartalékost terveznek besorozni, de a valóságban ez a szám sokkal magasabb lehet. A besorozás óriási társadalmi ellenállást váltott ki – a felháborodott oroszok toborzóirodákat támadnak meg, de arra is van példa, hogy valaki tüntetőleg saját magát gyújtsa föl, vagy fegyverrel támadjon egy toborzóirodában tartózkodó katonatisztre. A háborúellenes aktivistát és költőt, Artem Kamardint a Meduza orosz lap híradása szerint brutálisan megverte és megerőszakolta a moszkvai rendőrség, amiért részt vett egy Majakovszkij-emlékmű elé szervezett felolvasóesten, ahol háborúról szóló verseket szavaltak. Az aktivistáról napvilágra került egy videó, amelyen sebekkel és vágásokkal az arcán kér bocsánatot a „bűneiért”.
Az orosz hadsereg szorult helyzetét mutatja az is, hogy a vitatott területeken már üzeneteket küldtek ki a helyi lakosságnak, hogy harcoljanak Oroszország oldalán.
Az egyik fél szorult helyzetéből azonban még önmagában nem következik a béke – Putyin nemrég újra nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetett, és Dmitrij Medvegyevvel, az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettesével egyetemben esküdözött, hogy Oroszország ezúttal „nem blöfföl”.
Washington a nukleáris fenyegetésre a „stratégiai kétértelműség” elvét követve, nem direkten, de nukleáris fenyegetéssel válaszol: amerikai tisztségviselők szerint a Biden-adminisztráció hónapok óta privát üzenetekben arra figyelmezteti az orosz vezetést, „súlyos következményekkel” járhat, ha Oroszország a nukleáris fegyver bevetése mellett dönt. Messze még tehát a béke…
