Megtiszteltetés számomra, hogy felszólalhatok a 10. Lakásmeneten. Köszönöm a Város Mindenkiének, hogy megszervezték a menetet, és hogy már több mint 10 éve harcolnak az emberhez méltó lakhatásért.
Mielőtt az Utcáról Lakásba Egyesületnél kezdtem el szociális munkásként dolgozni, a hajléktalanellátás szinte minden részében megfordultam. Voltam utcai szociális munkás, dolgoztam éjjeli menedékhelyen, nappali melegedőben és átmeneti szálláson is.
Megtapasztaltam a tömegszállások világát és a rendszer összes hibáját. Lepusztult épületek, bogarak, túlzsúfoltság, magánszféra hiánya, lopások, agresszió. Idén télen a kormányzati megszorítások miatt még a szállók fűtése is kérdéses. Ilyen helyeken a szociális munkás sem tud érdemben dolgozni, csak portás lehet, akinek legfőbb feladata a lakók felügyelete a házirend szerint!
Fotó: Dián Ákos / Mérce
A tömegszállásokon nem lehet méltósággal élni. A körülmények miatt az ott élők gyakran nem közelebb, hanem még messzebb kerülnek az önálló lakhatás és az önálló élet lehetőségétől. A rendszer sokszor kiskorúként kezeli az ott élőket.
Otthontalanná válni megalázó, traumatikus élmény. De azok az intézmények, amelyek elvben az otthontalanná vált emberek megsegítésére szolgálnának, gyakran még rá is tesznek erre egy lapáttal, és maguk is megalázó módon működnek. Kilépni onnan sokan nem tudnak, mert a tömegszállásokból kivezető utak nem, vagy csak alig léteznek. Nincs megfelelő szociális bérlakásrendszer, a piaci lakbérek pedig az egekben vannak.
Szerintem a tömegszállások csak rövidtávú átmeneti megoldások lehetnek, hatalmas krízis idején. Ilyen volt a rendszerváltás, amikor létrejött a hajléktalanellátó rendszer. A gazdaság összeomlott, tízezrek kerültek az utcára, gyors reakció kellett. De ennek már több mint 30 éve, és a rendszer nem változott érdemben.
Képzeljük el, hogy egy áradás után a károsultakat egy sportcsarnokban helyezik el. Eltelik 30 év és még mindig ott kell lakniuk! Ez nonszensz! Ez ma a hajléktalanellátó rendszer!
De ennek nem kell így lennie! Mi az Utcáról Lakásba Egyesületnél azon dolgozunk, hogy alternatívát mutassunk. Igen, lehet ezt máshogy csinálni! Szerintünk mindenkinek jár az emberhez méltó lakhatás. Azonban egy kis civil szervezetként jelenleg csak nagyjából 100 embernek tudunk otthont nyújtani.
De hol az ÁLLAM? Az államnak kötelessége felelősséget vállalni az állampolgáraiért. Az államnak kötelessége megfelelő lakáspolitikával rendelkezni, és segíteni a rászorulókat. Ehelyett mit csinál az állam és a jelenlegi kormányzat? Stadionokat és luxusszállodákat épít, bérlakások helyett. A jobb módú családokat támogatja, a szegényebbeket meg kilakoltatja.
Két hónappal ezelőtt részt vettem egy kilakoltatás elleni élőláncon. Szociális munkásként azért tettem ezt, mert szerintem a szociális munka a kirekesztett csoportok jogainak és érdekeinek védelme és képviselete a hatalommal szemben. Nem nézhettem tétlenül, hogy kilakoltatnak egy egyedülálló anyukát a kislányával. A család együttműködő volt, segítséggel a hátralékukat is azonnal rendezni tudták volna.
És mi volt erre a helyi hatalom, vagyis a helyi DK-s polgármesterasszony válasza? Nem számít, ki kell lakoltatni őket! Ennek a rendőrök eleget is tettek, a szokásosnál erőszakosabban. Velem szemben például sokkolót vettetek be! Higgyétek el nem volt jó érzés.
De ez sem tántorít el attól, hogy egy olyan országért küzdjek:
- ahol a kormány a szegénység ellen küzd, és nem a szegénységben élő embereket bünteti
- ahol a névleg baloldali pártok sem a Fidesz szegényellenes politikáját folytatják kicsiben
- ahol senkit nem lehet a szegénysége miatt utcára tenni, és senkinek nem kell az utcán aludni
- ahol egy családot sem szakítanak szét lakhatási szegénység miatt
- ahol a tömegszállások a múlt részei
- mert mindenkinek jut megfizethető lakhatás
- mivel a lakáspolitika méltóságot és otthont nyújt.
Mi most mind azért vagyunk itt, hogy ezért harcoljunk. Köszönöm, hogy itt vagytok! Köszönöm, hogy meghallgattatok!
A fenti beszéd az A Város Mindenkié által szervezett 10. Lakásmeneten hangzott el 2022. szeptember 18-án Budapesten. Közvetítésünk a tüntetésről – egyben a többi beszéd – itt olvasható.
