Több mint húsz évig elkerülte az európai hatóságok figyelmét egy tanulmány, amely megállapította, hogy a glifozát nevű gyomirtó szer káros lehet az agyműködésre – írja a Le Monde.

A glifozát egy, az Európai Unióban engedélyezett növényvédőszer-hatóanyag, amelynek az engedélyeztetése ellen évek óta küzdenek civil szervezetek. Tavaly nyáron  például hazai zöldszervezetek fordultak Nagy István agrárminiszterhez, hogy ne támogassák a rákkeltő kockázatú glifozát uniós újraengedélyezését a mezőgazdaságban és további érzékeny felhasználások során.

Ahogy arról korábban írtunk, a glifozát a legelterjedtebb gyomirtó szer a világon. Eredetileg a Monsanto fejlesztette ki, ez a hatóanyaga a közismert Roundupnak, és a mai napig ez a vegyszer jelenti a kétes hírnevű amerikai mamut multi egyik legfontosabb bevételét, bár ma már számos más cég is gyártja a rákkeltéssel vádolt gyomirtót.

A legtöbb GMO-növénynek is az a legfontosabb jellemzője, hogy nem pusztulnak el a glifozát hatására. Így ha lepermetezik a GMO-földeket, akkor ott minden elpusztul, a génmódosított növények kivételével. Persze mindig akadnak a gyomok között is túlélők – amelyek emiatt fokozatosan egyre jobban ellenállnak a glifozátnak. Ezért a gyomirtóból is egyre több kell, sőt ezzel párhuzamosan folyamatosan emelik a glifozát élelmiszerekben megengedhető szintjét is.

Habár hazánkban nincsen GMO-termesztés, mégis a glifozát a legelterjedtebb növényvédő szer Magyarországon is.

Az EU-ban 2017-ben, hosszú viták után engedélyezték öt évre a glifozátot. Mint később kiderült, az engedélyező hatóság álláspontját megalapozó tanulmányok olyan cikkekre hivatkoztak, amelyeket a glifozátot gyártó és használó óriásvállalatok finanszíroztak – mint például a Monsanto.

Ezért is fontos fejlemény az ügyben, hogy két svéd tudós, Axel Mie és Christina Ruden egy szeptember 5-én az Environmental Health című folyóiratban  publikált tudományos cikkükben ismertettek egy több mint 20 éve, 2001-ben készült tanulmányt, amelynek az eredményeit soha nem közölték az európai hatóságokkal – legalábbis nyilvánosan.

A hétfőn megjelent tanulmány egyik szerzője, Mie a Le Monde-nak nyilatkozva elmondta, hogy ő is a véletlennek köszönheti, hogy rátalált a 2001-ben publikált kutatás nyomaira.

„Egy 2009-ben [az Environmental Health Perspectives című folyóiratban] az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének [EPA] toxikológusai által írt tanulmányát olvasva vettem észre, hogy röviden megemlítenek egy ipari tanulmányt, amely a glifozát-só idegrendszeri fejlődésre gyakorolt hatását vizsgálta. Nagyon meglepődtem, mert fogalmam sem volt róla, hogy létezik ilyen tanulmány”

– fogalmazott.

A tanulmánynak sem az európai növényvédőszer-felügyeletnél, sem az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnál nem találta nyomát. Végül egy amerikai adatbázisban talált rá. A kutatásban vemhes patkányokat tettek ki különböző dózisú glifozát-sónak (glifozát-trimesium), majd az utódok motoros képességeit vizsgálták, összehasonlítva a nem kitett patkányokéval. A tanulmányban megállapította, hogy a glifozát ezen formája „hatással van az idegrendszerre és a motoros aktivitásra az utódokban, olyan dózisban, amelyről korábban nem volt ismert, hogy kárt okozna.” Az utódoknak nemtől és dózistól függően 45 és 72 százalék között csökkent a motoros aktivitása.

A tanulmányban megállapított hatások az európai hatóságok által az emberre veszélytelennek ítélt dózis ötvenszeresénél jelentkeztek, ami bár elsőre megnyugtathatónak tűnhet, de alacsonyabb mint az ilyen esetekben általában alkalmazott biztonsági határértékek. Ahogy a szerzők is kiemelik, önmagából a tanulmányból nem lehet kielégítő következtetéseket levonni a glifozát idegrendszerre gyakorolt hatásáról és biztonságosságáról, ahogy az sem tisztázott, hogy önmagában a glifozát vagy a trimesiummal való kombinációja okozhatja ezeket a hatásokat.

A glifozát jelenleg idén december 15-ig árusítható az Európai Unióban. Mindenesetre egy olyan kutatást nem vettek figyelembe az engedélyeztetést megelőző szakmai és közéleti vitában, ennek folytán pedig olyan újabb kutatásokat nem folytattak le, amelynek akár döntő jelentősége lett volna ezen viták kimenetelében. A Le Monde kérdésére az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság azt válaszolta, hogy nem volt tudomásuk a tanulmányról korábban.