Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Légimentő klub oldaná meg a sürgősségi ellátást Nyugat-Magyarországon Interjú Túri Péterrel

Magyarország nyugati régiójában jelenleg nem biztosított a sürgősségi légimentés. Győr, Mosonmagyaróvár, Sopron és Szombathely térségében mintegy nyolcszázezer embert érint a probléma, amelynek megoldásáért kampányol egy helyi lakos, Németh Martin. Kezdeményezéséről, amelyet két jobbikos képviselő, Brenner Koloman és Balassa Péter is támogat, még július elején írtunk.

Ezután keresett meg bennünket Dr. Túri Péter, a Trustair Aviation Kft. privát légi betegszállítással foglalkozó vállalkozás vezetője, az Európai Légimentő Bizottság elnökségi tagja, aki korrigálta cikkünk egyik állítását, és elmondta, szerinte miért nincs állami megoldás a problémára, és mit kínál az általa alapított, a térség légimentésére közösségi finanszírozású megoldást kínáló SkyCU Légimentő és Légi Betegszállító Egyesület.

Mérce: Ön volt a mai magyar állami légimentés koncepciójának egyik kidolgozója 2005-ben, 2011-ig vezető tisztségben dolgozott a Magyar Légimentő Nonprofit Kft.-ben, az állami légimentő cégnél. Hogy látja, abban az időszakban miért nem jött létre, és miért nincs még ma sem teljes lefedettsége az állami finanszírozású légimentésnek?

Túri Péter: Amikor elkezdünk dolgozni, egy olyan koncepciót tettünk le az akkori kormány elé, ami az esélyegyenlőség elve mentén az ország területének minél nagyobb lefedettségére törekedett. Ez lépésről lépésre valósult volna meg. Ez az én ügyvezetésem ideje alatt azért nem jött létre, mert idő előtt kirúgtak.

Amikor engem 2011. február végén indoklás nélkül elküldtek, már volt három jogerős építési engedély légibázis létesítésre: Pápa, Sármellék, Szekszárd. Ha hagynak dolgozni, jó eséllyel Pápa mellett döntök, hisz ez lett volna a legnagyobb lépés a lefedettség szempontjából.

Hogy ez miért nem valósult meg? Szerintem az utódaimat, de a tulajdonosi jogokat korábban gyakorló, így az ügyvezetőket kinevező Országos Mentőszolgálatot sem igazán érdekelte a légimentés rendszerszintű fejlesztése. Az én eltávolításom óta már számolni is nehéz, a negyedik, vagy ötödik ügyvezető van éppen. Ami átlagosan két és fél, háromévente történő váltásokat jelent. A légimentés egy szexi történet, ki ne akarna a magyar légimentők ügyvezetője lenni? De dolgozni is kellene.

Dr Túri Péter – TrustAir Ügyvezető Igazgató. Fotó: Tury Gergely.

Mióta elment, ön szerint nem történt jelentős fejlesztés?

Gyakorlatilag semmi. Orvosszakmai volt, de hát az evidens, az orvosszakma egy folyamatosan változó történet, ám a lefedettség szempontjából 2011 óta nem történt előrelépés. Állítólag most végre Szekszárd összejön. De kérdezzen utána, mennyiért csinálnak új bázist oda (624 millióért – KF), az én információm szerint olyan 670 millió forintért.

Az túlárazott?

Szentes bruttó 120 millió volt. Azaz 2008-tól 2022-ig ez olyan 500%-os drágulás. Itt láthatóan nem a légimentés javítása volt a cél.

Önt miért távolították el a pozícióból 2011-ben?

Ez szakmai irigységen alapuló puccs volt. Az Országos Mentőszolgálat volt a felettes szervünk, és mindig tükröt mutattunk nekik. Mi hatékonyabban, szervezeti formánkat tekintve rugalmasabban, előremutatóbban működtünk, mint a lomha, szocialista nagyvállalati struktúrát mutató Országos Mentőszolgálat. Ezt a vezetőség nem viselte el.

Politikai motivációja nem volt az ön eltávolításának?

2011-ben rúgtak ki, mindenki ezt gondolta akkor.

Az eltávolításom után beszélgettem vezető fideszes politikusokkal, és azt a választ kaptam, hogy nem voltam rajta kilövési listán, de nem volt felettem védőernyő sem.

A kirúgásom az Országos Mentőszolgálat döntése volt, nem a Fideszé. Egyébként a Fidesz értette a működésemet, Szentesen például nagyon komoly fideszes önkormányzati támogatással tudtuk megvalósítani a légimentő-bázist 2008-2009-ben.

Július 19-én nem került be a 2023-as költségvetésbe a nyugat-magyarországi légimentő-bázis létrehozása. Miért nem lehet ön szerint TB-alapon, mindenkinek anyagilag is hozzáférhető légimentést létrehozni a térségben? Szentesen korábban, 2009-ben például az ön kampányolásának eredményeként jött létre állami finanszírozással bázis Délkelet-Magyarország lefedéséért.

Azért, mert engem érdekelt, az elmúlt 11 évben pedig nem foglalkozott senki a korábban elfogadott koncepció megvalósításával. Mikor eljöttem, 98 millió forint eredménytartalék volt a számlán. Szentes kijött 120 millióból, tehát elég pénzt hagytam ott egy új légimentő bázisra, mégsem épült fel egy sem azóta.

A megfelelő vezetés alatt lehetne állami légimentés ebben a térségben is?

Ha olyan érdekérvényesítő képességgel rendelkező, és a légimentésben érdekelt ügyvezetés lenne, mint mi voltunk, akkor nyilván meg lehetne csinálni.

Ma sokszor bázisok állnak napokig, nincs tartalékkapacitás. A légimentőknek jelenleg kilenc darab használt helikopterük van. Ez a kilenc gép szolgálja ki a hét bázisukat. Karbantartási tartalékkapacitás kell, így a kilencből eggyel még lehetne egy nyolcadik bázist nyitni. De szerintem nincs kettő bevethető plusz gépük, mert az egyik vagy mindkettő működésre alkalmatlan. Miért gondolom így? Itt volt a Forma 1 Magyar nagydíj. Erre a versenyre három napra kettő darab helikopterrel kell kiállni. Hát nem sikerült. Néztem a versenyt, szerencsétlen Verstappen buktatta le a légimentőket. A versenyző a célegyenesre fordulva megpörgött, pont ott, ahol a helikopterek állnak. Néztem a közvetítést és látom, hogy a kettő gép közül az egyiken nem magyar felségjelzés van – az osztrákok adták bérbe. Azaz a légimentők három napra nem bírtak kiállni kettő darab plusz géppel. Egy volt, de arról se tudjuk, milyen állapotban van.

Mindennek nem forráshiány az oka?

Ugyan már, itt arra van pénz, amire akarnak. Légimentő-bázist üzemeltetni persze költséges dolog, de nem annyira drága. Szándék kérdése.

Milyen előnyei vannak egy államilag finanszírozott és mindenki által igénybe vehető rendszernek?

Borzasztó egyszerű: a működés finanszírozása stabilnak tekinthető. Ennek ellenére jelenleg az állam nem nyújt megoldást. Mi azt láttuk, hogy kormányok és ügyvezetők jönnek-mennek, de több mint tíz éve nem történik semmi, ezért indítottuk el ezt a kezdeményezést.

Nyilvános önéletrajzában az áll, ön „társadalmi szerepvállalásként ötletgazdája és egyik alapítója a SkyCU Légimentő és Légi Betegszállító Egyesületnek”. Mi a SkyCU alapötlete és célja?

Magyarországon a 80-as években a miénkhez hasonló elven kezdett működni légimentés. Erre már szinte senki nem emlékszik, de volt egy Aerocaritas nevű klub, Kozenkay Jenő volt az alapító-tulajdonosa. Az Aerocaritas az államtól függetlenül, vagy részben együttműködésben, de finanszírozását tekintve függetlenül, tagsági alapon üzemeltetett mentőhelikoptereket Magyarországon. Ma ehhez hasonló klubok működnek Európa gazdag részein, Luxemburg (183 ezer tagja van), Svájc (2,2 millió tagja van), Norvégia (300 ezer tagja van). Mi azt gondoltuk, hogy ha az állam nem lép, és ha megértik a rászorulók, akkor működőképes lehet itthon is ez a modell.

Milyen modellről van szó, és hogyan segíti a rászorulókat?

Van egy nonprofit egyesület, ami tagsági díjakból és támogatásokból segíti a légimentést. Mint egy sportklub. A régióban van 800 ezer ember, akik nem férnek hozzá a sürgősségi, tehát 15 percen belüli helikopteres légimentéshez. A lényeg, hogy természetesen nem kell 800 ezer embernek fizetni, sőt, nemcsak az a tízezer ember kaphat helikopteres mentést, akik reményeink szerint tagok lesznek.

Mire kapnak akkor a tagok kedvezményt?

Az egyesületi tagok a partnercég, a Trustair Aviation Kft. szolgáltatásához férnek hozzá kedvezményesen, amely külföldről végez légi betegszállítást.

A helikopteres légimentés viszont mindenkinek jár vagy járni fog ingyen.

Ahogy Norvégiában sem csak a háromszázezer tag, hanem az öt és fél millió állampolgár részesülhet baj esetén a szolgáltatásból. Ezt értették önök félre a korábbi cikkükben.

A mi forrásunk, az enyugat.hu egyesületükről szóló cikke öntől idézte: „magánemberek tagsági díj ellenében részesülhetnek a légimentés szolgáltatásában”. Nincs itt ellentmondás?

Félreértették, nem így van. A tagok légi betegszállításban részesülnek kedvezményben.

Akkor tehát, ha összejön a projekt, mindenkit ingyen elvisznek a helikopterek, aki sürgősségi ellátásra szorul. Miben áll a társadalmi szerepvállalás az ön esetében?

Én légimentés terén sokat tettem le az asztalra. Építettem állami légimentést és magán légi betegszállítást, mind a kettő akár világszinten megállná a helyét. Ezek után ez nekem egyfajta „jutalomjáték”. Van időm, energiám, tudásom és elköteleződésem a szakma iránt. Annyi pénzem nincs, amennyi ehhez kell, és nem is volnék hajlandó megfinanszírozni az állam helyett a dolgot, ám saját, családi forrásból a munkán túl már igen jelentős összeget fordítottam arra, hogy a lehetőség egyáltalán elindulhasson és a működés alapjai létrejöjjenek. Ha a mi hívó szavunkra a leginkább érintettek, a régióban lakók megértik a problémát, akkor megcsináljuk. Ha a rászorulók részéről nincs szándék, én ezt úgy zárom le, ahogy elkezdtem.

Az egyesület keretében a légimentés a tervek szerint „társadalmi finanszírozású” lesz, mit jelent ez?

Nem titok, nagyságrendileg tízezer tag kell a működéshez évi 98 eurós tagdíjjal számolva. De reményeink szerint vállalatok, sőt, önkormányzatok is beszállnak. Mivel ez a saját helikopterünk lesz, nagyon boldogan tesszük ki rá, hogy melyik cég támogatta az adott hónap működését. „Ebben a hónapban önöknek légimentést nyújtott az X cég” – és ennek van egy hatalmas reklámértéke is. Ezt úgy hívják angolul, hogy CSR, Corporate Social Responsibility, tehát társadalmi felelősségvállalás.

Egyébként állami cégeket is várunk, a Szerencsejáték Zrt-től kezdve az MVM-ig sok mindenkit megszólítottunk már. Keresem a kapcsolatot Várkonyi Andreával is, aki orvosként végzett, és hiszek abban, hogy orvosként megérti ennek a projektnek is a társadalmi fontosságát, vállalhatónak, így támogatásra érdemesnek tartja majd a kezdeményezésünket.

Ön szerint ez a légimentés finanszírozásának jövője Magyarországon?

Nem, de azt látom, hogy ezt így meg lehet csinálni. Ha az emberek kinyitják a szemüket, és novemberig összejön az induláshoz szükséges pénz, akkor jövő májusban elindítjuk a helikoptert. Ha minimálisan négy havi fedezet összejön, akkor a nyári hónapokban már üzemelhet a mentőhelikopter. Az állam 11 évig nem tette oda, és szerintem a következő 5 évben sem fogja.

De ha lenne politikai nyomásgyakorlás, például olyan szakértők segítségével mint ön, akkor az állam nem lépne?

Én nem akarok politikai nyomást kifejteni. Na látja, erre nincs energiám, hogy politikusokat győzögessek meg. Én abban bízom, hogy az érintettek megértik, miért fontos ez. Én nem akarok ellenzéki, meg kormányzati képviselőkre, képviselőkkel nyomást gyakorolni. A Németh Martin nevű fiatalember [aki állami megoldásért kampányol – a szerk.] ezt nem érti, zsákutcába fut. Én nem Németh Martin, „névtelen” nyugat-magyarországi lakos vagyok, hanem egy 30 éve légimentéssel foglalkozó szakember. A korábbi eredményeink, hazai és nemzetközi elismertségünk, szakmai érveink sokak szerint magukért beszélnek. Ennek ellenére, mióta a fiatalember megjelent utánunk a nyugat-magyarországi légimentő bázis ügyével, nem érem el a polgármestereket. Nem érnek rá, nem veszik fel a telefont. Például Farkas Ciprián soproni polgármesterrel még február végén találkoztunk, azóta többször kerestem, egyszer sem értem el. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ha a térségben valaki súlyos balesetet szenved és a kompetens mentőellátás, az esetenként indokolt légimentés nem érhető el, vagy fél órákat késik, akkor a közvéleményen túl a politika is hangot ad elégedetlenségének.

Németh Martin korábban úgy nyilatkozott, hogy szerinte pont a politikai nyomásgyakorlással lehet célt érni. Miért zsákutca ez?

Mert a politikus egy percember, nem érti a szakmát. Azt a felszólalást, amit Balassa Péter jobbikos képviselő most előadott a parlamentben, már 15 éve is elmondták, akkor fideszesek.

Szentes kapcsán?

Igen.

De hát végül lett szentesi bázis, állami támogatással. 

De nem azért, mert ott felszólaltak! Hanem, mert elmentünk, személyesen tárgyaltunk az önkormányzatokkal, cégekkel, az érvelésünk után létrejött egy megyéken (és egyébként politikán is) átnyúló összefogás és az önkormányzatok összeadták a beruházási forrás jelentős részét. Az már értékelhető nyomásgyakorlás volt, hiszen a végén a hiányzó összeget már a minisztérium kvázi kénytelen volt hozzátenni. Egyszerűen nem mondhattak nemet. A felszólalás egy vicc, nem vezet sehova, politikai adok-kapok. Egyébként, ha az állam most mégis beleállna és megcsinálná, akkor elégedetten hátra dőlnék, hisz a cél a lényeges, nem feltétlenül az oda vezető út.

Ön szerint, ha az állam közbelép, az azért lesz, mert az ön egyesületének léte gyakorolt politikai nyomást?

Jó eséllyel lehet a kettő között összefüggés. Egyébként Németh Martinnal volt egy beszélgetésem, és nyilván tagadta a politikai szándékot, de amiket például ő elért, azt jó eséllyel nem magától érte el. Én ebben a szakmában dolgozom 30 éve, az országban kevés hozzáértőbb szakértője van ennek a témának. Majd megjelenik egy politológus-hallgató, és annyira szerencsés lesz a fiatalember, hogy a vele való beszélgetés után már országgyűlési képviselő interpellál a Parlamentben, parlamenti képviselők költségvetési módosító javaslatot nyújtanak be – ilyen nincs.

Ha több ezer ember befizet, de végül a nyugat-magyarországi légimentéshez nem jön össze elég forrás, akkor a SkyCU visszautalja a pénz, vagy más projektet fínanszíroz belőle?

Nem fizeti vissza, hisz a SkyCU-nak több célja van. Elsődleges célunk a légimentés támogatása, ha nem jön össze maga a mentőhelikopter, akkor lehet eszközzel, továbbképzéssel, szakkönyvekkel támogatni a légimentést.

Akkor az állami légimentést fogják támogatni?

Nem feltétlenül, bár lehet azt is. Megjegyzem, már az év legelején felvettük a kapcsolatot a Magyarországi Légimentésért Alapítvánnyal, hogy dolgozzunk együtt a közös cél érdekében, ott aktív légimentők, orvosok, pilóták a kuratóriumi tagok, ám végül érdemi válaszra sem méltattak, eltűntek. Ami elég furcsa, hisz az alapító okirat szerinti céljuk a magyarországi légimentés támogatása, nem csak az állami légimentőké. És egyúttal meg is fordítom: miért kell egy állami pénzzel kitömött állami szervezetnek további támogatás? Nem furcsa ez? Jelenleg az Egyesület szakmai partnere a Trustair Aviation Kft. Így a Trustair szolgáltatásaira vonatkozó kedvezmény a tagoknak akkor is jár, ha nem jön össze a helikopterhez szükséges pénz. Továbbá tervezünk egy speciális gyermekmentő helikopteres szolgáltatást (ez az ún. „Babycopter” projektünk) – ilyen Magyarországon államilag nincs sehol – és egy orvostanhallgatói ösztöndíjprogramot is. Mindez fent van a honlapunkon is.

Tehát, ha nem jön össze a légimentő helikopterre a forrás, akkor elképzelhető, hogy az egyesület pénze részben a Trustair Aviation, az ön által vezetett magáncég működésének támogatására megy?

A légimentés, a légi betegszállítás és a Törvényszék által elfogadott célok támogatására. Ez fontos különbség, kérem ne sugalljon mást a kérdésével! Majd eldönti a kuratórium, a háromtagú elnökség miképp.

Az elnökségben ön tag?

Igen, én vagyok az elnök. Azt gondoljuk, hogy ha nem jön össze idén a pénz, majd összejön jövőre, ez egy tanulási folyamat. Az a nehézség, hogy az emberek fejében ugyanaz a zsigeri reakció van: ez egy állami feladat. Vegyük már észre hány magánegészségügyi intézmény van ma Magyarországon.

Nagyon sok, nem épp ez a probléma?

Ez nem probléma. Tessék elfelejteni a kommunista-szocialista rendszert, a gondoskodó államról tessék lejönni. Nincs gondoskodó állam. Pont az a probléma, hogy mindenki azt mondja, hogy ő fizeti a TB-t. 8000 forint a TB havonta Magyarországon, Ausztriában meg 300-400 euro, mások a számok.

Mások a fizetések is.

Nem lényegesen. Egy orvos ugyanannyit keres itt, mint ott. És mindennek ellenére Ausztriában nem hoz le ingyen a hegyről a mentőhelikopter. Pluszban fizetni kell érte, vagy extra biztosítás kell hozzá. Én egy européer gondolkodású ember vagyok, és bár a cégem magyar, hosszú évek óta piaci versenyben a nemzetközi porondon dolgozunk. Az állami emlőhöz való ragaszkodást el kell felejteni. Ez egy múltba révedő, az állami gondolkodást idealizáló lelkiállapot. Felejtsük ezt el, mert látjuk, hogy az állami szereplők nem tettek semmit ebben a kérdésben 11 éve. Ez a történet arról szól, hogy ezt vagy elhiszik nekem, vagy nem.

Ha elindul a szolgáltatás, de aztán elfogy ez a közösségi, de lényegét tekintve magánfinanszírozás, elapadnak a források, akkor mi lesz a SkyCU-val és a térség légimentésével?

Ezt a kérdést nem nekem kell feltenni. Amíg van fedezet, csináljuk, ha nincs, nem csináljuk. Mi a szakmai tudást adjuk. Hogy az emberek értik vagy nem, miért van szükség erre, az nem a mi dolgunk. Lehet, hogy amikor már 3-4-5 hónapja megy a szolgáltatásunk, akkor még többen, akár az állam is beszáll. Luxembourgban 30 éve az alapításkor egy helikopterrel indultak, ma 4-5 helikopterrel és hasonló számú repülőgéppel világszínvonalú szolgáltatást nyújtanak 183 ezer tag támogatásával.

Az állami szerepvállalás nem lenne erősebb biztosíték egy életmentő szolgáltatás biztosítására, mint a magánszemélyek, esetleg cégek, önkormányzatok felajánlásai? 

Biztosabb lenne. Mondtam korábban is, az állam biztos forrást tud adni. Épp ezért, ha az állam megcsinálja, én hátra lépek. De még egyszer mondom: ezt az állami vonalat el kell engedni. Egyébként az állami és a közösségi finanszírozás megfér szerintem egymás mellett. A 60 milliós Németországban a 20 milliós taglétszámú ADAC (a német autóklub) és egy másik alapítvány (DRF) látja el az ország egész területén a légimentést. Nem a vetélytársat kell látni bennünk.

Ha lemondunk az állami szerepvállalás követeléséről, azzal nem az állami egészségügy további leépítését segítjük elő? 

Szerintem ez egy buta kérdés. Ha ebben a konkrét témában nem kérjük az állam segítségét, azzal miért segítenénk elő az állami egészségügy leépítését? Megfordítom: ha az államnak ebbe nem kell beleadnia, akkor a megmaradt forrásaiból javíthatja a többi szolgáltatását. Feladatátvállalásról van szó. Arról nem beszélve, hogy valamit követelni ugyan hangosabb és kényelmesebb, de én az értékteremtő munkában hiszek, így megpróbálok inkább tenni a megoldásért.

Csak mintha az állam az oktatástól az egészségügyig pont ezt a feladatátvállalást ösztökélné  – leépíti a szolgáltatást, és várja, hogy piaci szereplők belépjenek a helyére. 

Az, hogy az állam tudatosan mire játszik az elmúlt időben, nem érdekel. Az én agyam másképp működik. Ez nem politikai, hanem szakmai kérdés nálam. Már számtalanszor elmondtam: engem nem érdekel a politika, én egy szakmailag elkötelezett ember vagyok, aki a műtőasztalt otthagyta az egészségügyi repülésért. Ma van egy magáncégem, amely Norvégiától Koszovóig repíti betegeket. És kész vagyok arra, hogy ha a rászorulók megértik a saját helyzetüket és támogatják az elérhető megoldást, akkor újra összerakjak egy légimentési rendszert Magyarországon is.

Túri Péter állításai kapcsán felkerestük a Magyar Légimentő Nonprofit Kft-t, hogy reagáljanak az interjúban elhangzottakra. A válaszokat a Kft. felett tulajdonosi jogokat gyakorló Rendőrség részéről az Országos Rendőr-főkapitányság küldte meg, melyek itt elérhetőek.