Dermesztő jelentést tett közzé Állami Számvevőszék abból kiindulva, hogy túl sok nő kerül be a felsőoktatási intézményekbe, háttérbe szorítva ezzel a gazdaság mozgatórugójának számító férfiakat, és így még kevesebbet is szülnek. A jelentésben többek közt olyan megállapításokra jutottak, mint például:

• a nemi arányok eltolódásában közrejátszhatott a pedagógus szakma elnőiesedése, a tanárok 82 százaléka ugyanis nő;
• a „lányos” tulajdonságok – érzelmi, szociális érettség, szorgalom, szófogadás, monotóniatűrés, jó szóbeli és írásbeli kifejezőkészség – fontosabbak az iskolákban, mint a „fiús”, reál tantárgyakhoz szükséges matematikai, technikai és műszaki érzék, a logika, a térlátás vagy éppen a kockázatvállalás;
• a lányok szorgalmasabbak, de „aki már megfigyelt kisfiút dekázás közben, az láthatja, hogy a férfiak rendkívül nagy koncentrációval tudnak feladatokat elvégezni”;
• igazságtalan a kötelező érettségi tárgyak felosztása is, hiszen három humán vizsgatárgy (magyar nyelv és irodalom, történelem, idegen nyelv) mellé csak egy reál (matematika) társul, vagyis a reálos fiúk hátrányt szenvednek el a humános lányokhoz képest;
• a nők jelentős „túlreprezentáltsága” a felsőoktatásban demográfiai problémákat is okozhat, megnehezíti a pártalálást, illetve a termékenység csökkenésének kockázatához vezethet, mivel a nők házasságának valószínűsége és ezzel a gyerekvállalás esélye is csökken;
• a nők érdekeltek abban, hogy a férfiak sikeresek legyenek. Ha nem bontakoztathatják ki a fiús tulajdonságokat, az gazdasági károkat okoz.

A botrányos jelentést nem hagyták szó nélkül a nőjogi szervezetek. A Patent Egyesület szerint már az is sokatmondó, hogy a jelentés nem felül-, hanem túlreprezentáltságról ír, vagyis a pénzügyi ellenőrző szerv szerint problémás, hogy a nők nagyobb arányban szereznek felsőfokú végzettséget, mint a férfiak, ezzel pedig sok gondot, sőt, gazdasági károkat is okoznak az országnak.

Például elnőiesítenek bizonyos szakmákat, az ÁSZ azonban tökéletesen figyelmen kívül hagyja azt a kérdést, hogy vajon van-e köze egy adott szakma presztízsének, társadalmi és anyagi megbecsültségének ahhoz, hogy jellemzően nők vagy férfiak végzik a munkát – figyelmeztetnek.

„Mert az ‘elnőiesedett’ szakmákkal nem az a legnagyobb baj, hogy szegény férfiak nem kapnak lehetőséget arra, hogy kiteljesedhessenek bizonyos területeken.”

Hanem az, hogy a politikai és gazdasági berendezkedésünk nem tekinti a gondoskodással, neveléssel és oktatással kapcsolatos munkaköröket értékesnek és megbecsülendőnek.

Magyarországon pedagógusként, szociális munkásként vagy ápolóként nem lehet méltó körülmények között dolgozni és megélni – a versengésre és magabiztosságra nevelt fiúk-férfiak nem véletlenül nem vágynak ezekre a területekre, ahogy az sem véletlen,

hogy a születésük pillanatától gondoskodásra és önfeladásra trenírozott lányok és nők az alulfizetettség és az embertelen körülmények ellenére is tovább tartanak ki ezeken a pályákon, és erejükön felül működtetik az oktatási és szociális rendszert.

Az Állami Számvevőszék csúsztat, amikor a nők jobb oktatási eredményeit állítja be problémának: a gond sokkal inkább ott van, hogy a nők még magasabb végzettséggel is kiszolgáltatottabbak a munkaerőpiacon, és kevesebbet keresnek, mint a férfiak.

A jelentés szerint a másik fő probléma, hogy a magasan képzett nők önmagukban fenyegetést jelentenek Magyarország demográfiai helyzetére.

„Szinte már hozzászoktunk, hogy naponta jelennek meg a válogatottan nőgyűlölő cikkek és politikusi nyilatkozatok: a kormány eddig is egyértelművé tette, hogy a nőkre csak gondoskodó személyzetként és szülőgépként tekint.”

– fogalmaznak, de azt egészen hátborzongatónak tartják, hogy egy állami szerv „összetákol egy tanulmányt”, amiben arra célozgatnak, hogy

jó volna a nőket végre kiszorítani a felsőoktatásból – ami ma szinte az egyetlen lehetőség a társadalmi mobilitásra és az önálló, független élet kialakítására –, és jobb volna, ha kénytelenek lennének minél hamarabb férjhez menni, gyerekeket szülni és ezek után anyagi kiszolgáltatottságban élni.

„Csak remélni tudjuk, hogy a manipuláció és nőellenes hangulatkeltés nem vezet eredményre, és a most felnövő generációk és szüleik nem hagyják, hogy olyan könnyen belenyomasszák őket a korlátozó és igazságtalan nemi szerepelvárásokba, hogy a sztereotípiák és az elvárások felülkerekedjenek a személyiségükön, érdeklődésükön és vágyaikon. A lányaink nem eszközök, hanem emberek.”

– írják.

Az EMMA Egyesület szintén aggodalmát fejezte ki a jelentéssel kapcsolatban. Aggasztónak tartják, hogy a tanulmány „fiús tulajdonságként” tartja számon a kreativitást, a vállalkozó szellemet, a technikai-műszaki érzéket és a versengő, teljesítményorientált attitűdöt – és ennek nyomán a gazdasági növekedés kulcsszereplőiként a férfiakat határozza meg.

„Különösen azért aggódunk emiatt, mert a nők munkaerőpiaci esélyei eddig sem voltak szívderítőek, az anyává válást követően pedig kifejezetten sötét kép körvonalazódott előttünk tegnap is – mára ez nyilván egy árnyalattal sötétebbé vált.”

melynek fényében félő, hogy nem a több diplomás férfi válik célkitűzéssé, hanem a kevesebb diplomás nő.

„A valódi probléma tehát az, hogy a jelen oktatási rendszere a világon senkinek nem kedvez. Nehéz lenne végignézni, hogy ezt a problémát is a lányok/nők kárára próbáljuk megoldani.”