„2030-ra készen kell lennünk” – szögezte le néhány hónappal ezelőtt Szijjártó Péter külügyminiszter a paksi atomerőmű bővítése kapcsán. Az új Orbán-kormányban azt a feladatot kapta a miniszter, hogy felpörgesse az óriási csúszásban lévő, orosz kivitelezővel készülő beruházást, miután tavaly októberben az utolsó pillanatban visszadobták a két új blokk létesítési engedély kérelmét, mert az az az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) szerint nem felelt meg a hazai nukleáris biztonsági követelményeknek.

A külügyminiszter júliusban azt mondta, az építkezési munkálatok megkezdéséhez további négy fontos engedélyt kell kiadnia a hivatalnak. Ezek közül a létesítési engedély a legfontosabb, amit ezúttal meg is kapott Paks II. – derült ki az Országos Atomenergia Hivatal tegnapi határozatából, így – a külügyminiszter korábbi állítása szerint – reális, hogy már szeptemberben építkezési fázisba léphet a projekt. Ezzel együtt úgy tűnik, már nem aggasztja a hivatalt a Paks II beruházás helyszínén található aktív törésvonal és talajsüllyedés sem.

A projekttel kapcsolatban Orbán Viktor miniszterelnök nemrég arról beszélt:

„Paks II-t és az energia kérdését ki kell hagyni a szankciós kérdésekből, egyébként mi fogjuk megfizetni a háború árát”

– így várható volt, hogy a beruházást a jelenlegi kormány saját kezdeményezésből nem fogja a közeljövőben korlátozni.

Mint arról a Telex ír, korábban Szijjártó Péter oroszországi látogatása során terjedt el az energetikai szakmában, hogy Magyarország az energiabiztonságát az EU helyett az orosz kapcsolatra bízza: vagyis pótlólagos gázt kér, valamint a pletykák arról is szóltak,

hogy amennyiben az EU helyreállítási forrásai nem érkeznek meg Magyarországra, akkor Oroszország a pénzügyi kapcsolatok fejlesztésére is hajlandó, viszont cserébe mihamarabb szeretné azt látni, hogy Paks II. engedélyt kap, és a projekt visszafordíthatatlanná válik.

Paks II-t számos természetvédő szervezet és politikus kritizálta az elmúlt években, mind az atomenergia „zöldsége” és biztonsága, mind a megtérülése szempontjából, a titkosított szerződések és az Oroszország felé való elköteleződés problémájáról nem is beszélve, ami most aktuálisabb, mint valaha.