Miután nyolc napon keresztül számos szerbiai város központját és legfontosabb közlekedési csomópontjait lezárták a tiltakozó gazdák, a kormány engedett a legfőbb követeléseiknek – írja a Beta hírügynökség.
Bár nem teljesült a mezőgazdasági munkások valamennyi kívánalma, s a megegyezés nem oldja meg az aszály miatt a teljes összeomlás szélére sodródott mezőgazdaság helyzetét, az azonban bebizonyosodott, hogy a kormányzat legyen akármilyen terpeszkedő, határozott kiállással eltántorítható a szándékától.
A belgrádi Danas napilap összefoglaló írása szerint a szerbiai gazdák tüntetéssorozatához az vezetett el, hogy az elmúlt egy év során rendkívüli módon megdrágult Szerbiában az üzemanyag és a műtrágya ára, a mezőgazdászok pedig semmilyen kárpótlást sem kaptak. A helyzetük azonban akkor vált reménytelenné, amikor a kormány megtiltotta a gabona és az étolaj kivitelét az országból, holott ezeknek a világpiaci ára éppen az idén szökött az egekbe.
A tiltakozások augusztus 9-én kezdődtek, amikor a szerémségi (Vajdaság) gazdák Ópazován (Stara Pazova) és Batajnicán traktorokkal utcára vonultak. Őket nyomban követték a pozsareváci kollégáik, akik Belgrádtól 80 kilométerre lezárták az egyik legforgalmasabb autópályát.
Pár nappal később a gazdák Verbászon, Szabadkán, Nagybecskereken, Nagykikindán, Topolyán, Zomborban és Újvidéken is tüntettek, majd pedig a vajdaságiakhoz dél-szerbiai gazdák is csatlakoztak. Az újvidéki tiltakozás a kezdetektől fogva a leghatározottabb volt. A parasztok traktoraikkal elállták a Báni Palota, a tartományi parlament épülete előtti teret, s lezárták a tartomány székvárosának legfontosabb utcáit és hidait.
A gazdák fő követelései közt az szerepelt, hogy az állam tisztességes árat fizessen a napraforgóért. Tonnánként 700 eurós árat szabtak meg, amely fedezné a költségeiket. Sérelmezték továbbá, hogy a kivitelt éppen akkor állította le a kormány, amikor a napraforgó és az étolaj ára a legmagasabbra szökött. Úgy látták, hogy az alacsonyabb árat a kormányzat önkényesen állapította meg, s a jelentős árrést megtartották maguknak a napraforgót felvásárló olajgyárak. A gazdák követelték továbbá, hogy az üzemanyag jövedéki adóját az állam bizonyos benzinmennyiség esetében törölje.
Ez utóbbi kérés összefügg azzal, hogy Szerbiát is hatalmas aszály sújtja, amely az alig támogatott mezőgazdaságot a végveszélybe sodorta. Nem egy vajdasági településen például idén semmit sem takarítanak be a gazdák: a kukorica csenevész maradt, a búzát pedig már tavasszal porba vetették a gazdák. Sokan inkább túladtak a földjeiken, mert a kiszikkadt földek felszántása nem érte meg nekik. A szárazság a gyümölcsösöket sem kímélte. Az ágazatot pedig kiszolgáltatja az állam és a felvásárlók összejátszása is. A málnatermesztők már korábban is jelezték, hogy a felvásárlási árakat a monopolhelyzetben lévő hűtőházak alakítják, azok pedig szoros kapcsolatban állnak az exportról döntő köztisztviselőkkel.
A kormány először szombaton tárgyalt a tiltakozókkal, ám csak a kiviteli tilalmat oldotta fel, valamint részproblémákra, így a tej átvételi árára kínált megoldást. A napraforgóért nem volt hajlandó 535 eurónál többet fizetni, a jövedéki adó eltörlését pedig kivitelezhetetlennek tartotta. Bár némi könnyítést kaptak a gazdák: naponta kétszer tankolhatnak a kutakon és 20 dinárral (60 forinttal) olcsóbban. Ám ez az ár még mindig magas, hiszen Szerbiában átszámítva 550 forintba kerül egy liter üzemanyag.
A kormány a hétfői, 9 órán át tartó találkozón sem teljesítette a gazdák összes követelését. Bár Ana Brnabić kormányfő a találkozó előtt azt mondta, senki nem hagyja el az üléstermet, míg megállapodás nem születik, a gazdák képviselőinek egyike, Slavko Ilić dél körül faképnél hagyta a kormányfőt és a kormány gazdasági szakembereit. A gazda úgy találta, hogy a találkozó már a kezdetén értelmét vesztette, mert „a miniszterelnök azt bizonygatta, hogy a gazdák a hibásak”. A kormányfő a találkozó után úgy nyilatkozott, hogy „ha mindenkinek megadunk mindent, amit kér, akkor nem lesz többé költségvetés, nem lesz többé Szerbia”.
Időközben egyes tüntetők is felhagytak a tiltakozással, mert úgy látták, hogy a megmozdulások szervezésébe a kormányhoz közel álló emberek is beleavatkoztak.
A tiltakozó gazdákkal kapcsolatban a tárgyalások előtt megszólalt Aleksandar Vučić államfő is. Kijelentette, hogy az állam csak a megalapozott kéréseket teljesíti, a „lakosoknak pedig segíteniük kell az államot abban a nehéz helyzetben, amelybe nem a saját hibájából került, hanem az ukrajnai háború, az energiaválság és a globális krízis miatt”.
Vučić kormányfőként, államfőként és a 700 ezer tagot számláló Szerb Haladó Párt elnökeként immár 10 éve döntő befolyással van Szerbia politikájára. A megnyilatkozását az is sürgethette, hogy a gazdákkal tárgyaló kormány megbízatása éppen a napokban jár le.
Szerbiában ugyanis szintén április 3-án tartottak választásokat, ám az új kormány még nem alakult meg. Ebben vélhetőleg közrejátszik az is, hogy Vučić a döntés elodázásával is állandó nyomás alatt tartja a saját pártját és az eddigi koalíciós társait, ráadásul az ukrajnai háború miatt az eddigi kormánykoalíciót alkotó Szerbiai Szocialista Párt, amely bensőséges kapcsolatok ápol Oroszországgal, nem tűnik olyan kedvelt szövetségesnek, amikor Szerbia a Koszovóval kapcsolatos újra elmérgesedő viszonyt a napokban Brüsszelben kívánja megoldani. Vučić szerdán utazott Belgiumba, ahol Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel és Jens Stoltember NATO-főtitkárral is tárgyal. Az új kormány vezetőjét vélhetőleg az utazás után nevezi meg a szerbiai államfő.
Így tehát a brüsszeli út is sürgethette a kormányt. Végül a kedden este megszületett megállapodással a gazdák követeléseinek csak egy része teljesült. A napraforgóért ugyan nem kapták meg a kívánt árat, de a közvetítők haszonkulcsát megszabták, így kevésbé nyerészkedhetnek a termelőkön. A gazdák ugyancsak ígéretet kaptak arra, hogy a forgalomlassító tiltakozásaik és a városközpontok elfoglalása nem jár büntetéssel, a mezőgazdaságot érintő döntésekbe pedig az új kormány beleszólási jogot biztosít nekik.
A szerbiai gazdák legutóbb idén februárban tiltakoztak. A megmozdulásokat akkor is hasonló okok váltották ki, de a tüntetések lassan elültek.
Januárban környezetvédő szervezetek vonultak utcára. Az útlezárásokkal élő demonstráció célja az volt, hogy a Rio Tinto ausztrál-angol multicég ne nyithasson lítiumbányát Loznicában. Végül ott a tüntetők győztek. Szintén sikert értek el tavaly januári belgrádi tiltakozásukkal a Szerbiában élő, de külföldön dolgozó szabadúszók, akiket az adóhivatal több évre visszamenően büntetett volna. A koronavírus-járvány ideje alatt a kollégista diákok is utcára vonultak, mert a kormány ki akarta őket lakoltatni. Ám miután ezrek vonultak utcára, maradhattak a szállásaikon.
