Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, múlt héten jelent meg a kormányrendelet, amely a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva gyakorlatilag felfüggesztette a fakitermelésre vonatkozó legtöbb természetvédelmi szabályozást. Ennek értelmében akár már Natura 2000-es, kiemelt természetvédelmi területeken is lehet többek között tarvágást alkalmazni, amely teljes egészében teszi élhetetlenné az erdőt – hívják fel a figyelmet a Másfélfok szakértői.

A tegnapi nap során számos környezetvédő szervezet közös nyílt levelet címzett a miniszterelnöknek, amelyben arra kérik a kormányfőt, hogy vonja vissza az erdők kontrollálatlan kivágásáról szóló rendeletet. Az amúgy is rossz állapotban lévő hazai erdőkben már a rendeletet megelőzően is a nagytőkét kiszolgáló, környezetkárosító fakitermelés zajlott, ha pedig a fellazított szabályozás szerint elindul a nagyobb mértékű, kontrollálatlan kivágás, annak súlyos következményei lehetnek a hazai erdőállományra, az erdei ökoszisztémákra, de a magyar klímasemlegességi célokra nézve is.

Gálhidy László erdőökológus, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője a Másfélfok sajtóklubján elmondta, a mostani rendelet a 2009-es természetvédelmi törvény egy jelentős vívmányát semmisítené meg azzal, hogy engedélyezné a tarvágást állami, magas természetességű, védelmi és közjóléti rendeltetésű erdőkben is. A szakértő azt sem érti, mi indokolja azt, hogy az erdők szűk körét kitevő, természetvédelmi szempontból legértékesebb idős erdők fenntartását húsz évvel megrövidítjük. A rendelet azt is lehetővé tenné, hogy az agrárminiszter az erdőterven kívül is hozzájárulhat egyes erdők letermeléséhez, ám ebben Gálhidy semmiféle szakmaiságot nem lát, a szabályozás pedig akár a jogállami működéssel is szembe mehet.

A rendelet előtt sem volt minden rendben a fakitermeléssel

A WWF erdőökológusa felhívta a figyelmet arra is, hogy a tarvágás, ami gyakorlatilag az erdő teljes kiirtásának felel meg, egy bevett módszer hazánk fakitermelésében, ám számos nyugati országban alkalmazzák az úgynevezett örökerdő vagy szálalás modellt, amely segítségével szálanként, vagy csak igen kis területeken történik fakitermelés, sohasem az erdő egészét vágják ki. Magyarországon ezt a módszert jelenleg csupán a Budapest környéki erdőkben alkalmazzák, az alföldi erdőkben viszont rutinszerűen történik tarvágás.

Gálhidy hozzátette, a kormányrendeletet megelőzően is zajlott védett területeken fakitermelés, bárminemű korlátozó zónák kijelölése nélkül a belső területeken is, amely szerinte csak Magyarországon jellemző. Ez a gyakorlat felborítja az erdő ellenálló képességét, és tovább pusztítja az őshonos fajokat.

A fakitermelésre alapvetően a téli hónapokban kerítenek sort, mert ilyenkor az élővilágot is jobban kímélik, hiszen az állatvilág nagy része valamilyen téli nyugalomban van. A rendelet értelmében azonban a fakitermelés már nem korlátozódik pusztán a leghidegebb évszakra, veszélyeztetve ezzel a védett fajok költési illetve párzási időszakát is.

Az sem mindegy, hogy a favágás után hogyan állítják vissza az erdőt. Gálhidy elmagyarázta, hogy az ideális módszer az, ha az erdő magától, saját természetes útján regenerálódik. Magyarországon azonban a tarvágások után a kivágott területek helyére be kell ültetni a facsemetéket, és folyamatos intervencióval lehet csak helyreállítani az erdőt.

Erdőink nagy része alkalmas tűzifának, a kormány mégis a legértékesebb állományok kivágására adott engedélyt

Harmat Ádám, a WWF éghajlatvédelmi programvezetője elmondta, Magyarországon 500 ezer hektárnyi akácerdő található, amely több, mint az összes uniós országban együttvéve. Az Észak-Amerikából behozott fafajta előnye, hogy gyorsan növő és jól értékesíthető faanyag nyerhető belőle, a 20. század során ezzel a fafajtával helyettesítették a mezőgazdálkodás során elpusztult természetes tölgyeseket. Az erdőterületeink nagyobb része tehát felhasználható tűzifaként, az akácosok kitermelését már az ökológiai központ is szorgalmazta. Ezek után viszont még inkább érthetetlen, hogy a mostani rendelet miért éppen arra a szűk, védett állomány kivágására ad engedélyt, amelyet a természetes erdőtakaró érdekében mindenképp meg kellene őrizni.

,,Az ország erdőterületei nagyon különböző minőségű darabokból állnak össze. Ha ezeknek a nagyon értékes területeknek a kivágása megtörténik, az jóval nagyobb veszteség, mint amit a fatüzelőből nyerünk”

– hangsúlyozta Gálhidy.

Nyakunkon a klímakatasztrófa

A hőmérséklet-változással az erdőtüzek gyakorisága és a szárazság is egyre nő, ami azt eredményezi, hogy a tarra vágott területeken már egyre nehezebb helyreállítani a természetes növénytakarót, a fák helyét pedig füves földek váltják fel. A szakértők hangsúlyozták, hogy minél inkább beleszólunk az erdő természetes életébe különböző gazdálkodási folyamatokkal, annál nehezebb lesz helyrehozni az okozott kárt. A fatömeg rendkívül nagy mennyiségű szén-dioxidot is képes megkötni, viszont a folyamatos erdőgazdálkodással a növényzet megkötési képessége is egyre csökken.

Harmat Ádám elmondta, a fa egy szén-dioxid-intenzív energiahordozó. Ha 1 köbméter fát elégetünk, akkor 1 tonna szén-dioxid keletkezik a levegőben. Habár a biomasszát papíron szén-dioxid-semleges energiahordozónak nevezzük, ez pusztán azért van, mert egy fa elégetésekor pont annyi CO2-t szabadít fel, mint amennyit megkötött az élete során.

Jelenleg Magyarországon az eddigi időszakban 7 millió köbméter fát termeltek ki, amely az új rendelet következtében minden bizonnyal tovább fog növekedni. Ez a hazai klímatörvényben megfogalmazott célokat is hátráltatja, miszerint 2050-re Magyarország elérné a klímasemlegességet. Mivel a fák az egyetlen ismert ellentételezői a szén-dioxid-kibocsátásnak, így az erdők pusztítása csak tovább hátráltatja ennek elérését.

Szociális vészhelyzet

Korábbi cikkünkben a Habitat for Humanity illetve a WWF szakértőinek véleményét is bemutattuk a rendelettel kapcsolatban, amiből kiderül, hogy a környezetvédelmi károk mellett nagyon komoly szociális problémákat is okoz a mostani intézkedés. Eddig a háztartások csaknem 40 százaléka, elsősorban az alacsonyabb jövedelműek használtak szilárd tüzelőt (pl. szén, tűzifa, brikett). Ebből 20 százalék kizárólag tűzifával fűt otthon. Harmat Ádám kiemelte, minél inkább lejjebb megyünk a jövedelmi decilisekben, annál nagyobb a lakosság tűzifafogyasztásának aránya. A rezsicsökkentés átalakítása azonban még több embert terel a szilárd tüzelőanyagok használata felé, melyeknek ára már másfélszeresére növekedett, sőt számos tüzépen mostanra elfogytak a készletek.

Azonban a most kivágott fákat még semmiképpen sem lehetne a télen hasznosítani, ugyanis a nagy nedvességtartalmuk miatt elégetésük növeli az emberekre is káros szállópor-koncentrációt. Magyarországon a légszennyezés évente 13 ezer ember korai halálát okozza – ezek az emberek átlagosan mintegy 12 évet veszítenek az életükből. A légszennyező finom részecskéknek 83 százaléka keletkezik lakossági fűtésből.

Ráadásul ha valaki frissen vágott fával fűt, akkor gyakorlatilag kétszer annyi tüzelőanyagot kell felhasználnia, mintha az száraz lenne.

Ha a fa nedvességtartalma 20% felett van, nem valósul meg a tökéletes égés, azaz nem ég el teljes egészében a tűzifa, egyes részei pedig a levegőbe kerülnek. Tehát a frissen kivágott fák tüzelőértéke is alacsony, ráadásul még környezetszennyezőek is. A WWF szakértői szerint komoly probléma, hogy hazánkban nem gondolkodnak előre a fakitermelésben, ugyanis a tűzifa ideális nedvességtartalmát kivágása után 1-2 évvel éri el, ha megfelelő körülmények között tárolják azt.

A rossz minőségű tűzifa általában a szegényebb háztartásokba kerül, akiknek így nemcsak többet kell költeniük fűtésre, de az még az egészségüket is veszélyezteti. A Habitat for Humanity éppen ezért arra kéri a kormányt, hogy tartsa szem előtt a halmozottan hátrányos helyzetű emberek érdekeit is, ugyanis amennyiben ez nem történik meg, katasztrofális állapotok léphetnek fel. Legrosszabb esetben előállhat az a helyzet, hogy egy-egy településen télen nem lesz miből szociális tüzelőt osztani. A szociális tűzifa adagokat augusztus végén szokták elbírálni, tehát a kormánynak minél előbb cselekednie kell.

A kormány eközben igyekszik tompítani a rendelet okozta kollektív felháborodást, Dobre-Kecsmár Csaba, az Egererdő Zrt. vezérigazgatója a HírTV-nek arról beszélt, hogy elsősorban az akácok kitermelésére koncentrálnak, a balliberális sajtóban megjelenő álhírekkel ellentétben pedig nem esik bántódása a környezetvédelmi területeknek. Hozzátette, szerinte a fatüzeléssel fűtő vidéki lakosság csak tartaléknak vásárol most fát, amit nem ezen a télen fog felhasználni, hanem elrakja későbbre. Ez azért is érdekes, mert a tisztán fatüzeléssel fűtő lakosság olyan hátrányos helyzetben él, hogy nem tud egy hónappal előre sem fát vásárolni, nemhogy jövő télre. Amennyiben viszont valaki mégis megveszi tartaléknak a jó minőségű fát, azzal felhajtja az árát, így ezzel ismét a szegényebb rétegek járnak rosszul.

Szentkirályi Alexandra nemrég a Facebookon írt arról, hogy Magyarországon energia-vészhelyzet van, a fakitermelés szabályairól szóló kormányrendelet pedig kizárólag vészhelyzet esetére készült, hiszen az erdők természeti értékei nem sérülhetnek.

,,A rendkívüli szabályok kizárólag akkor lépnek életbe, ha az energiakrízis eljut arra a szintre, amikor a lakossági és közületi tűzifaigényt már nem lehet a korábban tervezett fakitermeléssel biztosítani. Ha ilyen vészhelyzet nem következik be, akkor a hazai erdőgazdálkodás – benne a fakitermelés – az eredeti 2022-es tervek szerint zajlik”

– magyarázta a kormányszóvivő.

Helyre lehet-e még hozni a károkat?

Gálhidy László hozzáfűzte, a világháború során történt tarvágások nyomait a magyar erdők a mai napig magukon viselik. Bizonyos körülmények között azonban meg lehet emelni a fakitermelés volumenét, ami bár szembe megy a klímacélokkal, de idővel helyrehozható a növénytakaróban. Ami viszont nem elfogadható szerinte, ha a favágással természetvédelmi területeket vesztünk el. ,,A legértékesebb erdeinkben továbbra is környezetvédelmi és klímavédelmi szempontok érvényesüljenek, a kevésbé értékes erdőkben pedig lehet növelni a termelést” – hangsúlyozta. Hozzátette, a mostani rendelet legnagyobb problémája, hogy környezetvédelmi szempontból annyira túlegyszerűsített, hogy rengeteg kárt okozhat.

Harmat Ádám szerint

a legnagyobb baj, hogy a hosszú távú célok és rövid távú érdekek ellentmondanak egymásnak.

Elmondta, rövid távú megoldás nincs, hosszú távon viszont a lakossági energetikai program lehet jó irány. Hangsúlyozta, a magyar lakóhelyek nagy része energetikailag nagyon rossz állapotban van, azonban ahelyett, hogy a kormány ezek felújításán és zöldítésén dolgozna, inkább „visszamegy az időben” a fatüzeléssel. A természet és az erdőgazdálkodás harmonizációjával kapcsolatban sem történt előrelépés az elmúlt 12 évben: egyre több szabályt engedünk el, hogy a gazdasági szereplők korlátlanul zsákmányolhassák ki természeti erőforrásainkat.