Bár a Balaton óriási hullámaival első ránézésre inkább barátságtalanabb arcát mutatta, a 35 fokos meleg mégis a strandra csábíthatta volna szombat délelőtt az aligai lakosokat és nyaralótulajdonosokat, sokan ennek ellenére inkább az Aligai Fürdőegyesület már-már hagyományosnak nevezhető lakossági fórumára mentek el, újra megtöltve a balatonvilágosi művelődési házat. A fórumon feltörő indulatokból ítélve egyre jobban aggasztja az aligaiakat, hogy az önkormányzat többsége nem képviseli őket, így az – elvileg – a falut illető tóparti terület fejlesztését is az ő érdekeik és véleményük teljes figyelembe vétele nélkül támogatja. Pedig ez már csak azért is nagyon fontos lenne, mert a beruházó nemrég visszalépett a tópart fejlesztésének eredeti tervétől, így a helyiek újra alkupozícióba kerülhetnének a beruházói érdekekkel szemben.
Egy évvel ezelőtt egy hasonlóan tikkasztó augusztusi napon ültünk ugyanitt; akkor még az aligai part fejlesztési terveinek egy részét ismertették a civilek – pontosabban azt, mennyi veszteséggel fog az járni az aligaiaknak. Az akkori fórumról szóló riportunk azzal zárult: a következő hónapok nagy kérdése, hogy sikerül-e a beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánító kormányrendeletet visszavonatni, vagy legalább ki lehet-e csikarni egy, a tulajdonost kötelező megállapodást a part szabad hozzáféréséről.
Azóta sok víz lefolyt a Sión, ez a két kérdés viszont továbbra is alapjaiban határozza meg az aligai Balaton-part sorsát.
A Balatonvilágoshoz tartozó, 47 hektáros Balaton-parti üdülőövezet, a Club Aliga sorsa két évvel ezelőtt pecsételődött meg, amikor a kormány kiemelt beruházássá nyilvánította egy rendelettel a terület fejlesztését. Mint ismert, ezek a – a számos civil szervezet által erősen kritizált – rendeletek segítenek, hogy egy beruházás előkészítése minél akadálytalanabbul és gyorsabban végigfuthasson a hatósági engedélyeztetéseken, miközben eltörölhet a lakosság számára létfontosságú garanciákat is. Ilyen garanciát jelentettek az aligaiaknak azok a szerződések, amelyekben a tulajdonos Pro-Mot Hungária Kft. a Club Aliga nagy részének felvásárlását követően kijelentette: tudomása van arról, hogy a területén átvezető utak a vízpart megközelíthetősége miatt közterület besorolást kapnak majd, és azokon biztosítani kell a szabad közlekedést mindenki számára. Ezt azonban a mai napig nem jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba, így a partra vezető út állami tulajdonban lévő, de saját használatú útként szerepel benne, vagyis hivatalosan közterületen nem közelíthető meg a part, így jelen pillanatban is csak a tulajdonos jóindulatán múlik, hogy beengedi-e a lakosokat. Tulajdonosok azonban jönnek-mennek, a jóindulat pedig múlandó lehet.
Az önkormányzattal kötött szerződés szerint a Pro-Mot korábban vállalta, hogy kb. 7 hektárnyi területet önkormányzati tulajdonba bocsát (többek közt a tóparti 30 méteres sávval, közparkkal és a partra levezető utakkal), valamint egy kötelezően megtartandó közterület is kijelölésre került. A cég mindezt közjegyző előtt is megerősítette, ennek ellenére az akkor megnevezett területekkel kapcsolatban a kormányrendelet tételesen leírja: közhasználat céljára nem alakítható ki rajtuk strand, közút, parti sétány – vagyis tulajdonképpen semmi sem, ami a helyieket szolgálná. Az aligaiak különösen nehezményezik, hogy a Pro-Mot a tulajdonában álló 540 méter hosszú Aliga2 néven ismert parti sétány hozzáférhetőségének biztosítását is vállalta korábban, ennek ellenére ide mostanra magánterület tábla került, és a partszakaszt felparcellázták 15 építési telekre.
A beruházó aztán tovább borzolta a kedélyeket, amikor egy idén januári közmeghallgatáson a helyiek szembesülhettek a környezetvédelmi engedélyeztetésre előterjesztett tervekkel, melyek szerint
Aliga ikonikus természeti kincsét, a magaspartot legyalulták volna
az oda tervezett luxusszálloda kedvéért, az – egyébként jelenleg vadregényes, sűrű növényzettel borított, avagy beruházói szemmel: rendezetlen – aljából pedig kivájtak volna egy több száz méter hosszú szakaszt, csak hogy az ott kialakítani kívánt építési telkek pár méterrel nagyobbak lehessenek. A kormányhivatal végül – mint az általában történni szokott – a lakosság tiltakozása ellenére kiadta az engedélyt a beruházásra áprilisban.
Majd július végén érkezett a hír: a Pro-Mot maga vonatta vissza a – fürdőegyesület által bíróságon megtámadott – környezetvédelmi engedélyt, mondván, teljesen új, némileg kisebb léptékű tervekkel akar előállni. Egyelőre semmi konkrétumot nem tudni, a remény mindenesetre újra felcsillant, hogy a aligaiak igényei is meghallgattassanak.
Az előző szombaton tartott fórumra az egyesület meghívta Budvári Róbertet, a Club Aligát tulajdonló Pro-Mot Hungária Kft. ügyvezetőjét és Witzmann Mihályt, a térség fideszes országgyűlési képviselőjét, de egyikőjük sem jött el. Elfogadta a meghívást ugyanakkor dr. Gurmai Zita MSZP-s országgyűlési képviselő, valamint a közönség soraiban is ott volt több országos politikus, a helyi képviselő-testületből pedig négyen jelentek meg szabadságuk ellenére – köztük Bukovszki András, aki egyben az egyesület alelnöke is.
„A Balaton mindenkié, a polgármester meg szégyellje magát!”
Már korábban is beszélt Bukovszki András arról, mennyire problémásnak tartják az – egyébként egytől egyig független képviselőkből álló – önkormányzat megosztottságát és Takács Károly polgármester feltétel nélküli kiállását a beruházás mellett, ami most, hogy nagy szükség lenne a helyiek erős képviseletére, érezhetően átütötte az ő tűréshatárukat is. Amellett, hogy Bukovszki ezúttal is kijelentette: a polgármester elvesztette hitelességét – tekintve, hogy korábban titoktartási nyilatkozatot írt alá a Club Aliga tulajdonosának, a háttérben zajló tárgyalásokról pedig sem a lakosságot, sem a vele szemben álló képviselőket nem tájékoztatja –, képviselőtársa, Hanga László is részletesen beszámolt az önkormányzat aggályos működéséről.
Szerinte abban egyetért a képviselő-testület, hogy az elmúlt évtizedekben teljesen lepusztult Club Aligának szüksége van fejlesztésekre, de „a megközelítés módja alapvetően 4-3 arányban állandóan eldőlni látszik”. A polgármester és három képviselő mereven kitart amellett, hogy a cél a fejlesztés, a kritikát megfogalmazó képviselők pedig a fejlesztés ellen vannak. Holott a velük szemben álló három képviselő nincs a fejlesztés ellen, csak ragaszkodnának a parthoz való szabad hozzáférést és közterületeket biztosító korábbi szerződések betartatásához.
„Ők viszont először tárgyalnának: hozza be a fejlesztő, hogy mit akar csinálni, szerezze meg az engedélyeket, és akkor majd csapkodjuk az asztalt, meg követeljük, hogy hoppá, nekünk van a 7 hektárunk. Ha egy fejlesztőnek megvan minden engedélye, akkor majd valószínűleg leül velünk, önkormányzattal tárgyalni? Ez merőben eltérő a mi gondolkodásunkkal szemben. Mi hárman amellett állunk ki, hogy először legyenek rendezve a szerződésekben rögzített területek, utána ennek fényében hozza a fejlesztő, amit akar, üljünk le, szülessen meg a konszenzus”
– fejtette ki Hanga.
A képviselő arról is mesélt, hogy több alkalommal is mindent bevetettek annak érdekében, hogy az önkormányzat megtámadja a 2020. nyarán életbe lépett kiemelő kormányrendeletet, de vagy napirendre sem került az ügy, ha pedig mégis, leszavazta a testület többsége. Így csúszott le az önkormányzat a normakontroll kéréséről, a strasbourgi bírósághoz való kereset benyújtásáról és a környezetvédelmi hatástanulmány megtámadásáról is.
„Az önkormányzati Facebook-oldalon a töredéke jelenik meg annak, ami történik a faluban. Nem jelennek meg közérdekű információk, és ezáltal a lakosság joggal mondja azt, hogy mit csinál ez a testület? Semmit? Ücsörög a babérjain, és várja a jószerencsét?” – folytatta a képviselő. Elmondása szerint a háttérben komoly pro és kontra viták zajlanak, sajnos elsősorban e-mailben, ugyanis még arra se méltatják őket, hogy mind a heten szemtől szemben vitázhassanak. „Megosztásra játszik a polgármester úr, ezt számunkra is nagyon nehéz elviselni és helytállni. Dolgozunk a lehetőségeinkhez képest, de a 4-3 az sosem lesz 3-4”
– összegezte a lehangoló helyzetet a képviselő.
Bukovszki András hozzátette, minden fejlesztést támogatnak, amennyiben az a közérdeket is figyelembe veszi. Ha visszavonná a kormány a kiemelő rendeletet, folytatódhatnának a tárgyalások a meglévő szerződések szerint a beruházóval, és akár még a helyi építési szabályozást is módosíthatnák a kérésére – természetesen amennyiben arról társadalmi egyeztetést folytatnának.
Az egyesület tiszteletbeli alelnöke, Veres Lászlóné Marica, aki harminc éven át küzdött a Club Aliga szabadságáért, ezután feltette a kérdést: „Milyen polgármester az ilyen? És milyen az a három képviselő, aki odaáll mellé?” Szerinte félre kellene állítani a közbizalmat vesztett polgármestert, ezért a helyieket arra kérte, gyakoroljanak nyomást rá: mondják el neki a boltban, e-mailben, telefonon, levélben, vagy fogadóórán, hogy nem tartják alkalmasnak a posztjára, nem képviseli őket, és kérjék a lemondását.
Az, hogy felvetette a polgármester eltávolításának lehetőségét, érezhetően szöget ütött a helyiek fejébe.
„Arra szeretném a polgármester urat és a három képviselőt kérni, hogy próbáljanak meg lokálpatrióták lenni. Amikor megválasztanak valakit, akkor tesz egy esküt, hogy a községért tevékenykedik. Szólaljon meg a lelkiismeretük!” – mondta egy férfi, aki 30 éves ingatlanértékelői szaktudással a háta mögött azt is hangsúlyozta: ha bármilyen módon is megnehezítik a Balaton-partra való szabad lejutást a faluban, az ingatlanjaik értéke „mélyrepülésben megy lefele.”
„Azt nem értem, hogy mit képzel, miért őt választották meg a fideszes képviselővel szemben, nagyon kis különbséggel? Mert tulajdonképpen egy fideszes jelölt sem tudott volna több kárt okozni”
– hangzott el a költői kérdés egy helyi férfitól, aki radikálisabb lépéseket – így például tüntetést – sürgetett.
„Egy dolgot nem értek. Vannak a falunak megválasztott képviselői és egy polgármestere is, aki nem a falu javát akarja. (…)Az alapvető kérésünk, hogy legyen egy harminc méteres sáv, ahol lehet strandolni, és legyenek közutak. Ezt nem lehet megérteni, ilyen emberek nem létezhetnek. Ez még annak a négy embernek is a javát szolgálná. Egyszer majd nem lesznek képviselők, és ők se juthatnak le, és majd az ő házuk is tízezer forintot fog érni”
– csatlakozott értetlenül egy férfi.
„Ha én lennék az önök országgyűlési képviselője, akkor itt tüntetnék minden nap önökkel. Kikérem magamnak azt, amit az önkormányzat önökkel csinál. 2019-ben önök választották ezt a testületetet, és gyakorlatilag ez a testület elfelejtette, hogy mi az önök képviselete. Ez a legnagyobb tragédia. Ez a polgármester nem [elég] bátor [ahhoz], hogy idejöjjön, és elmondja, hogy lepaktált. Vissza kell állítani a bizalmat az önkormányzat és az emberek között”
– kapcsolódott be dr. Gurmai Zita szocialista képviselő is, aki jó ideje nyomon követi az egyesület munkáját, és nemrég Lázár János beruházási és építési minisztert is interpellálta a parlamentben a Club Aliga sorsával kapcsolatban. A képviselő korábban arra is rákérdezett a Miniszterelnökségnél, miért nem válaszolnak a jogszabályban előírt 15 napon belül az egyesület kérdéseire harmadik alkalommal sem. A Miniszterelnökség szerint azért, mert az önkormányzat tárgyal a beruházóval. Bukovszki azonban önkormányzati képviselőként egy ilyen tárgyaláson sem vett részt, nem tájékoztatták semmiről.
„A Balaton nem politikai ügy. Ezt a polgármestert váltsuk le! Ilyen a földkerekségen nincs, hogy a lakosság – aki megválasztotta – hívó szavára nem jön el. A Balaton mindenkié, a polgármester meg szégyellje magát!”
– szólalt fel egy másik lakos.
A civilek nem politizálnak?
Ezzel újra kinyílt egy korábbi fórumon is előkerült kérdés: a civilek nem politizálnak? A Balaton-part elvétele nem politikai ügy? Szaszkó Andrea, a gödi Samsung-gyár szabálytalanságai ellen küzdő Göd-ÉRT Egyesület tagja, fűzfői nyaralótulajdonos a fórumon arról beszélt, hogy fontos különbséget tenni a pártpolitika és a közügyek közös alakítását jelentő politika között. Szerinte teljes társadalmi összefogás kell, amihez kellenek a civilek és a pártok is, végre a sarkunkra kell állni, mert „nem jogállamban élünk, ezt tudomásul kell venni. Magyarországon egy éjszaka alatt megváltoztatják a törvényeket, nekünk kell visszaszerezni az alapjogainkat.”
Volt, aki egyetértett, de volt olyan is, aki szerint a civileknek távol kell tartaniuk magukat a politikusoktól, mert „ a nap végén csak a civilek lesznek a vesztesei ennek, a politikusok mennek tovább.”
Veres Lászlóné Marica 30 év tapasztalatából is kiindulva határozottan reagált: a politikát a civil ügyekből sem lehet nélkülözni. Azért viszik az ügyeket politikusokhoz, mert ők tudják elvinni a parlamentbe, mindkét oldalról kapcsolatban kell állni velük. Ettől még nem folytatnak pártpolitikát a civilek.
„Lehet szeretni, vagy nem szeretni a politikát, de ilyen nagy horderejű dolgokat csak a nagypolitikában, csak a parlamentben tudnak vagy jóváhagyni, vagy eltörölni. Hogyha a helyieknek nincs egy olyan képviselője, aki megy, mint az őrült, és átnyomja ezt a törekvést, akkor magunktól várjuk? Ez nevetséges”
– szólt hozzá egy helyi lakos, aki egyetértett abban, hogy nonszensz, hogy a polgármester nem jön el egy lakossági fórumra.
„Ha egy miniszterelnököt is el lehet zavarni, akkor egy kistelepülésnek a polgármesterét ne mondja már nekem senki, hogy nem lehet felállítani keddről szerdára, hogyha egyébként a lakosság ellen dolgozik”
– folytatta, arról érdeklődve, milyen hivatalos útja lehet a polgármester eltávolításának.
Bukovszki András szerint akkor tudná feloszlatni magát a testület, ha legalább négyen indítványoznák ezt, de sajnos csak hárman tennék meg ezt. Szerinte egyébként nagyon sok tehetséges fiatal van a faluban, akire lehetne számítani új választás kiírása esetén. Most azonban az egyetlen eszköz, hogy folyamatosan jelezzék a helyiek a polgármesternek, hogy nem gondolják már hiteles településvezetőnek.
Többen a fejlesztések élhetetlen, turista centrikus, a helyi közösség érdekeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyó mivoltára figyelmeztettek.
Egy férfi arról mesélt, hogy az ‘50-es évek óta van a nagyszüleinek nyaralója Aligán, így még ő is emlékszik gyerekkorából, amikor az egykori pártüdülő lezárása miatt nagyon messzire kellett gyalogolni a vízpartig, ezt pedig nagyon nem akarja újra átélni.
Szerinte fejlesztés és fejlesztés között is van különbség: ha csak a turistákat kiszolgáló fejlesztések történnek, a helyiek ígyis-úgyis ki lesznek zárva a partról, mert nem marad majd egy törölközőnyi hely se nekik.
Volt, aki 12 évvel ezelőtt menekült ide Siófokról, ahol a nagyszülei 1920-ban vásároltak telket, szerinte azonban mára teljesen élhetetlenné vált a város, most pedig attól tart, Aliga is erre a sorsra jut. Felháborítónak tartja azt is, hogy a polgármester és a mellette álló három képviselő titkosítja a beruházóval folytatott tárgyalásokat, „kizárnak minket abból, hogy véleményt nyilváníthassunk egyáltalán.”
Látva a sok felháborodott, tenni akaró lakost, Tarróné Andrea alsóörsi lakos, a Nagy Tavak Koalíció aktivistája arra biztatott, mindenki jelentkezzen az egyesületnél, mondják el miben tudnak segíteni, tegyenek hozzá, amit tudnak: adhatnak pénzt, a szakértelmüket, lehetnek a tömeg egy demonstráción, vállalhatnak önkéntes aktivista munkát. Saját példáját említve elmondta, ő is tudott a tatai népszavazási kampányban segíteni, otthonról, a számítógépéről. Bukovszki András hozzátette: jelenleg 137 tagjuk van, de örülnének neki, ha legalább 500-an lennének.
Zárásképp Horváth Bence joghallgató, az egyesület médiakommunikációs referense szólalt fel, reagálva a civilek politizálását illető vitára is. Szerinte vannak olyan ügyek, amelyek reményt adhatnak az összes magyar civil kezdeményezésnek. Az egyik ilyen a tatai Öreg-tó kapcsán tartott népszavazás, amely ugyan érvénytelen lett, mégis párthovatartozástól függetlenül másfélszer annyian szavaztak az Avalon-hotel ellen, mint a fideszes polgármesterre az önkormányzati választáson.
„Úgy gondolom, hogy ez egy olyan eredmény, ami igenis bizonyítja azt, hogy ha van egy helyi civil kezdeményezés, egy helyi ügy, akkor az abszolút tud pártpolitikától független lenni. Mert ez nem a pártoknak az érdeke, hanem a civilek érdeke. Tökmindegy, hogy valaki ellenzéki elkötelezettségű, vagy kormánypárti, ezeket az ügyeket mindannyian közösen tudjuk képviselni.”
Hozzátette, NER-közeli tulajdonosi kör ide vagy oda, őket elsősorban nem az érdekli, hogy ki fejleszt, és milyen korrupciós ügyek bújnak meg emögött. „Az legyen az országos politika dolga, az legyen a választások dolga. A választópolgárok eldönthetik, hogy szerintük mennyire korrupt a kormányuk, melyik politikusokban bíznak meg. Ez az ügy arról szól, hogy van egy part, ami Balatonaligához és Balatonvilágoshoz tartozik, a helyi lakosokhoz, a helyi nyaralókhoz, és mi ezt a partot meg akarjuk védeni, mindent megmozgatunk annak érdekében, hogy megtartsuk.”
A másik nagyon fontos szempont a környezetvédelem és a természetvédelem: mint arra a Partizán legújabb „Nád és beton” című sorozata is rávilágít, lesújtó a helyzet a Balatonon.
„Fehérváriként pontosan tudom, hogy mekkora veszteség ez egy környéknek, a Velencei-tóról ugyanis elmondhatjuk lassan, hogy elvesztettük. Hogyha nem történik semmi, ahogy az elmúlt években sem történt, akkor ki fog száradni, elvesztjük az egyik legértékesebb hazai tavunkat, és ugyanez fog történni a Balatonnál is, hogyha nem cselekszünk.”
Mint elmondta, teljesen feleslegesnek tartja például állami pénzből a kikötőnek a kikotrását. Az erre fordított több mint egymilliárdos összeget ugyanis a köznép szolgálatára is fordíthatnák a felső osztály szórakozása helyett – és ugyanez a véleménye az Aligán tervezett luxushotelekkel és luxusapartmanokkal kapcsolatban is.
„Arra biztatok mindenkit, hogy igenis tartsunk össze, bízzunk egymásban, legyünk reménykedők, mert igenis vannak példák Magyarországon, amikor a civilek le tudták győzni a nagyhatalmi törekvésekkel rendelkező pénzes embereket, nagybefektetőket, és álljunk ki a Balaton-partunkért! Mert a Balaton tényleg mindenkié, és senki nem veheti el tőlünk a partunkat”
– mondta.
Mint arról beszámoltunk, az Aligai Fürdőegyesület kezdeményezésére, az MSZP segítségével indult normakontroll meglepően pozitív eredményt hozott a balatoni településeknek, bezárva a 2018-as Balaton-törvény kiskapuit. Az Alkotmánybíróság (AB) július elején kimondta: a törvény Alaptörvény-ellenesen biztosított lehetőséget a Balaton-part 30 méteres sávjának beépítésére a kormány nagyvonalúságára támaszkodó beruházók számára. Az AB döntése alapján a kormány számos intézkedése alkotmányellenesnek bizonyul Aligán is, kérdés azonban, hogy van-e mindennek gyakorlati jelentősége abban az esetben, ha kiemelt beruházássá nyilvánították az adott projektet, ezzel kapcsolatban ugyanis nem fogalmaznak egyértelműen.
Némi bizakodásra adhat okot, hogy a Pro-Mot az Aliga2 sétány beépítését, a szállodakomplexumot, a közösségi területet, a strandot és a kikötő átépítését illető terveket „jelentősen eltérő műszaki tartalommal, moderált beépítési mértékkel és egyes létesítmények célterületen belüli átpozícionálásával” kívánja módosítani. A kikötő bővítését ugyanakkor nem akarják elengedni, ez még idén ősszel megkezdődhet az eredeti terveknek megfelelően.
Az is szokatlan fordulat, hogy Lázár János után Csepreghy Nándor, az Építési és Beruházási Minisztérium parlamenti államtitkára is arról beszélt a parlamentben nemrég, hogy a kormány az őszi ülésszakban tervez beterjeszteni egy, a magyar állam beruházási rendjéről szóló kerettörvényt az Országgyűlésnek. Elmondása szerint a természeti kincseket is érintő beruházásoknál két dolgot kell a szabályozásnak garantálnia: a természeti kincsek megóvását és azt, hogy a magyar emberek hozzáférjenek ezekhez a természeti értékekhez. Az új kerettörvény előírja majd, hogy a beruházónak ki kell kérnie a helyi önkormányzatok véleményét, és az ő érdekeikkel nem mehetnek szembe. A kormány ezt fogja kérni a Club Aliga beruházójától is – tette hozzá az államtitkár.
A Pro-Mot a szombati fórum előtt kiadott sajtóközleménye szerint ismét új tulajdonosi körbe került a terület, „a fejlesztők a területet érintő együttes elképzelések módosításával, folyamatos együttműködésben a hatóságokkal, az önkormányzattal és a lakossággal, az érvényes jogszabályok betartásával tervezik a fejlesztési elképzelések véglegesítését.” Az új terveket a következő 60 napban dolgozzák ki, amiről ígéretük szerint szeptemberben tájékoztatják a lakosságot. Az aligaiak addig csak reménykedhetnek, hogy emberibb léptékű tervekkel találkozhatnak majd, melyeknek nem része a magaspart megbontása, a parti sétányuk beépítése, és a közutak is visszanyerhetik közút jellegüket végre.
