Hallgatva az idők szavára Nagy István agrárminiszter ma bejelentette  az aszály-veszélyhelyzeti operatív törzs megalakítását, válaszul a jelenlegi időjárási viszonyokra, amelyek minden bizonnyal hosszabb távon is jellemzik majd a hazai klímát.

Amint az MTI beszámolt róla,

„az agrárminiszter arra hívta fel a figyelmet, hogy Európa területének csaknem fele szenved a csapadék hiányától, hazánknak pedig történelmi szárazsággal kell szembenéznie. Július közepére az ország területének döntő többségén súlyos vagy nagyfokú aszály alakult ki. A búzánál elkönyvelt mintegy 25 százalékos terméskiesés után mára a kukoricaállomány az Alföldön és Közép-Magyarországon a területek jelentős részén lényegében megsemmisült, és a tartós vízhiány most már a dunántúli régiók termését is fenyegeti”.

Valóban, amint a Vízügy térképén is látszik, az ország javarésze rendkívül vagy erősen aszályos, és közepesen aszályos területeket is csak elvétve találni.

Helyénvaló tehát, hogy feláll egy munkacsoport, aminek dedikált feladata a kialakult áldatlan állapotok kezelése, még ha ilyen militarista névvel áldotta is meg a konstans háborús lázban élő kormányzat.

Az aszályügyi törzs vezetőjeként Nagy biztosította a gazdálkodókat, hogy mindent meg fognak tenni az aszálykárok enyhítése és a minél magasabb terméshozam érdekében, hogy biztosítsák az élelmiszer-ellátást, és megvédjék a gazdákat a károktól.

Ez papíron mind szép és jó. Azonban, ha a gyakorlatban valóban hosszútávú és a közérdekeket szolgáló eredményeket kívánna elérni az optörzs, akkor elsősorban épp a kormány évtizedes munkásságával, és már jóval korábban megkezdődött folyamatokkal szembemenő intézkedéseket kellene hoznia.

Kezdjük az élelmiszer-ellátással: Magyarországon nincs, és minden valószínűség szerint nem is lesz élelmiszerhiány. Van viszont áremelkedés, ez pedig annak köszönhető, hogy az élelmiszert – ahogy a tőkés világrendszerben mindenhol – kommodifikálták, azaz áruvá tették. Vagyis termelésének célja nem az élelmezés, a társadalom számára létfontosságú táplálék biztosítása, hanem a földtulajdonosok és élelmiszeripari cégek profitjának a biztosítása. Ezen pedig a Fidesz nem változtatott, sőt, ha lehet, csak fokozta a szektor profitabilitását.

Ehhez kapcsolódik a második pont: azok a gazdák, akiknek kárát kompenzálná a kormány,  jelentős részben épp azok az agrárvállalkozók lesznek, akiknek a kezében irdatlan monokultúrás, ipari mezőgazdasági módszerekkel művelt latifundiumok összpontosultak. A jelenlegi magyarországi földstruktúrában a kisgazdaságok száma elenyésző. Pedig mikor a Fidesz megalkotta a 2013-as földtörvényt, akkor lett volna lehetősége a kistermelőket és kisgazdaságokat preferáló rendszert alkotni – mégsem tette.

A monokultúrás nagygazdaságokhoz kapcsolódik a harmadik pont, ami már a vízhiánnyal is összefügg: a Magyarországon a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb aszályos időszakokban ezen földek egyre jobban rászorulnak az öntözésre. Amit viszont az alacsony vízállások miatt egyre kevésbé lehet megtenni felszíni vizekből, így egyre inkább a fúrt kutakra kell támaszkodniuk a gazdáknak.

Az egyre mélyebbre kerülő talajvízszint eléréséhez viszont egyre drágább kutakat kell fúrni, költséges öntözőrendszerekre van szükség – ezt pedig elsősorban a tőkeerős nagygazdaságok tehetik meg. Amit kompenzálhatna a kutak nem is olyan rég még valamennyire létező szabályozása.

Azonban a kormány e téren is szembement a közérdekkel: ahogy a WWF friss közleménye felhívja rá a figyelmet, a 2021-es mezőgazdasági kútfúrási szabályozás, valamint a nemrégiben elfogadott vármegyetörvény végképp eltörölte ezt a szabályozást.

Ebből egyrészt az következik, hogy akinek több pénze van, mélyebb kutat fúrhat. Másrészt az, hogy súlyosan veszélyezteti a földalatti vízkészleteket, a vízzáró rétegek átfúrásával elszennyezheti őket, valamint még gyorsabban csökkentheti is a szintjüket.

Ami dióhéjban annyit tesz, hogy idővel mélyebb és mélyebb kutakból lehet majd egyre kétesebb minőségű vízhez jutni.

Ezzel szemben, noha a Belügyminisztériumnak a WWF-fel együttműködésben vannak vízmegtartó pilot-projektjei több magyarországi kistelepülésen, az uralkodó nézet továbbra is a vízelvezetés. Vagyis vagyis az esetleges árvizek, az egyre gyakrabbá váló hirtelen, nagy mennyiségű esőzések, de a folyamszabályozás óta még a folyók vizét is, igyekeznek mihamarább elvezetni, elsősorban a művelhető földek területének növelése céljából.

De ebben a helyzetben mivégre akarnánk minél gyorsabban megszabadulni a víztől?

Magyarán ha az agrárminisztérium komolyan gondolja, hogy operatív törzzsel kell alkalmazkodni az aszályhoz – ami borítékolható az eljövendő években is –

akkor két lehetősége van:

1. Marad minden a régiben, csak segítünk többet öntözni, és kártalanítjuk a gazdákat az aszálykárok után.
2. Az eddigi gyakorlattal szemben országszerte vízmegtartó megoldásokat valósítunk meg alkalmazkodva a helyi sajátosságokhoz. Öntözés- és vegyszerintenzív nagyipari mezőgazdaság helyett pedig a fogyasztókhoz közelebb álló, a természeti adottságokat használó kisgazdaságok, szövetkezeteket támogatjuk közpénzből, amelyek a rendelkezésre álló vizet is sokkal takarékosabban és hatékonyabban használják fel. Vagyis teljes mezőgazdasági paradigmaváltást valósítunk meg a jelenlegi agrárpolitikához képest.

Az első még talán 1-2 évtizedig lehet működőképes megoldás, brutális társadalmi és környezeti károkozás, valamint egy sokkal küzdelmesebb jövő árán.

A második ezzel szemben számos pozitív társadalmi és környezeti hatással járna. És ha nem is garantálja, hogy ne legyen sokkal küzdelmesebb az élelmiszertermelés a jövőben, mint jelenleg, hosszabb távon is fenntartható lehetne.

Sokkal élhetőbbé tenné a magyar vidéket, és még a társadalom széles rétegei is olcsóbban juthatnának egészségesebb élelmiszerhez. Persze, bizonyára agrárbárók nélkül.

Ugyanis ez a megoldás szembemenne az uralkodó osztály és a mezőgazdasági lobbi, valamint számos nagy érdekérvényesítő csoport érdekeivel, amelyek ráadásul rendszerint a kormányhoz is számtalan módon kötődnek. Nem véletlen, hogy olyan az agrárrendszerünk, amilyen… ahogy az sem, hogy Nagy agrárminiszter optörzse vélhetően az első opciót valósítja majd meg.