A Budapest Pride-dal szemben kommercializálódása miatt kritikusak, a béranyaipart kizsákmányolásnak tartják, ahogyan a szexmunkát is. A Pride antikapitalista szárnyával, a Pink Blokkal interjúztunk, akik nem elégednének meg azzal, ha meleg párok is kaphatnának CSOK-ot.
Mérce: A Pink Blokk ellenzi a nagycégek meghatározó szerepét a szexuális kisebbségek mozgalmában. Miért probléma, ha „a nagyvállalatok marketingeszközévé válik a Pride”, ahogy azt a bemutatkozásotokban megfogalmaztátok? Nem segíti a szexuális kisebbségeket, ha a nagycégek láthatóságot biztosítanak nekik?
Pink Blokk: Valóban lehet azt mondani, hogy „oké-oké, kétszínűek a cégek, meg vannak problémák azzal, ahogy csinálják, de hát mégiscsak valahol elfogadóbbá teszik a társadalmat ezzel”. Ezek a nagyvállalati jóemberkedések valójában sosem arra törekednek, hogy elfogadóbba tegyenek egy társadalmat, hanem egy már korábban többnyire elfogadóvá vált társadalmat követnek, jelezve, hogy „haladnak a korral”. Ennek gyakorlatilag semmi tétje sincs, senkit sem tesznek elfogadóbbá, mert ahol teszik, ott általában már eddig is elfogadóak voltak az emberek. kik meg nem, azokat meg csak még mélyebb homofóbiába taszít az ilyen nagyvállalati „erőltetés”. Ahol pedig lenne tétje, ott nem teszik, ahogyan a tavalyi Európa-bajnokságon is valahogy hiányoztak a szivárványos reklámtáblák a bakui és a szentpétervári helyszíneken.
Természetesen rendben van, hogy ők a saját érdekeiket képviselik, de tudnunk kell, hogy ezek nem vágnak egybe a mieinkkel, így nem szabad átadni nekik a napirend alakítását, főleg felszabadító mozgalomként.
Ha ugyanis engedjük, hogy a Pride-hoz és a szivárványos zászlóhoz mindenhol a nagyvállalatok szlogenei társuljanak, az idővel a mozgalmat is eltorzítja. Egyértelmű, hogy a tőkés gazdasági rendben hol állnak ezek a cégek, és az LMBT+ mozgalmat támogató üzeneteiket is csak szigorúan individualista, fogyasztói mentalitást tűkröző, a kapitalizmust megerősítő vonalak mentén közlik. Ha pedig hagyjuk, hogy ő üzeneteik domináljanak, akkor az magára a mozgalomra is egyre inkább ilyen tulajdonságokat fog ráruházni ahelyett, hogy a kevésbé konform, vagy a kapitalista elnyomás által leginkább sújtott emberek melletti kiállást erősítené.
Mérce: Azt is írjátok, hogy „egyértelműen politikai kérdéssé kell tennünk a Pride-ot”. Ezek szerint jelenleg nem az? A Pink Blokk milyen politikai követeléseket hiányol a Pride-ból?
Pink Blokk: A Pride természetesen mindig politikai kérdés. Pont ezért fontos, hogy ezt nyíltan felvállaljuk, és tudatosítsuk magunkban, hogy az általunk kívánt változások politikai cselekvés útján, nem pedig bizonyos egyéni, és főként nem fogyasztói magatartásokkal érhetőek el. Elsősorban a kommercializálódás elutasítását, a valódi felszabadításra való törekvéseket hiányoljuk. A Pride-ot a politikai céljaiban gazdasági érdekek is vezérlik, és mivel a British Petroleum például prominens szerepet tölt be évről évre, nem sok kritikus hangnak marad tér. (A Budapest Pride 2021-ben környezetvédelmi szabályokat vezetett be, amelynek értelmében a nagy széndioxid-kibocsátó vállalatok nem indíthatnak járművet a felvonuláson; a BP is ezek közé sorolódik – szerk.) Miközben a Pride ünneplése is lesz annak az ellenállásnak, amelyet mindannyian a mindennapi életben tanúsítunk. Hiszen ez mégiscsak egy lázadásnak indult, és ez így is marad, amíg a valódi felszabadulás meg nem valósul.
A Pink Blokkot egy sokféle emberből álló csoport szervezi, akik más mozgalmakban, például a HASZ-ban és a Szabad Egyetemben való ismeretség révén találtak egymásra. Ami összekötötte őket, az a Pride-felvonulás kommercializálódásának elutasítása és az a vágy, hogy kritikus gazdasági szempontokat vigyenek be a diskurzusba.
Azóta a Budapest Pride-on és a 2021-es Pécs Pride-on is megjelent, és további eseményekkel, például filmvetítésekkel, vitakörökkel és kollektív transzparenskészítéssel bővítette a rendezvények listáját. Az idei szervezési kapacitások korlátozottabbak voltak, de a Budapest Pride-on való jelenlét garantált.
Mérce: Egyik vitás politikai kérdés a meleg mozgalomban a béranyaipar, amely köztudottan kizsákmányolja a munkásosztálybeli nőket. Van mód arra jelenleg a mozgalomban, hogy megvitasson egy ilyen érzékeny témát?
Pink Blokk: Ez az ügy a legjobb példa arra, hogy miért kell kritikusan gondolkodnunk gazdasági kérdésekről a Pride keretein belül. A patriarchális és kapitalista elnyomás itt egyszerre jelenik meg. Az LMBT+ közösségnek el kell tudnia számolni a saját felelősségével is ebben, de ez nem egy kifejezetten queer, hanem gazdasági probléma, a szexmunka-kérdéshez hasonlóan. Ha a kapitalizmus okozta anyagi szükségszerűség béranyaságra kényszerít nőket, azt mindenképpen elleneznünk kell, hiszen mindenki saját maga kellene rendelkezzen a teste fölött. Ezzel nem a béranyákat bíráljuk, hanem a kényszer és a kizsákmányolás megszüntetésére kell törekednünk.
Mérce: A nyolcvanas évek Nagy-Britanniájában az adott lendületet a Pride mozgalomnak, hogy a melegek szolidaritást vállaltak és pénzt gyűjtöttek a sztrájkoló bányászoknak, akiknek szakszervezetei aztán kiálltak a melegjogok mellett. Szerintetek a hazai mozgalomban lenne akarat és fogadókészség hasonló társadalmi összefogásra?
Pink Blokk: A magunk szerény eszközeivel igyekszünk erősíteni ezt a szellemiséget. A tavalyi Pride-hónapban például éppen az említett történetet bemutató Pride (magyarul Büszkeség és bányászélet) című film kapcsán szerveztünk beszélgetést a témában. Azért is természetes egy ilyen szövetség, mert a homofób propagandával ellentétben a melegség, biszexualitás, stb. nem valami nagyvárosi, burzsoá hóbort.
Ahogy a társadalom nagy része, úgy az LMBT+ emberek nagyrésze is proletár, akiket teljesen ugyanúgy bérmunkán keresztül zsákmányolnak ki, mint a heteroszexuálisokat.
Ráadásul ennek vannak LMBT+ emberekre különösen is jellemző megjelenési formái, amilyen a szexmunkára kényszerítés vagy a lakhatási diszkrimináció. Éppen az osztálytudat hiánya és az ezt súlyosbító propaganda a legnagyobb akadálya a szolidaritásnak. Ezért azt gondoljuk, hogy az ilyen hidak megácsolásában mindig a középosztályra támaszkodó, jobb osztályhelyzetű mozgalmaknak kell megtenniük az első lépéseket. A központ-periféria dinamikát a baloldali mozgalmaknak jobban kellene kezelniük, hiszen a szerveződés főként Budapesten belül zajlik. A Pécs Pride nagy előrelépés ebben, de így sem érünk el a leginkább marginalizált közösségekhez.
Mérce: Szerintetek milyen stratégiára lenne szükség azokkal az ultrakonzervatív és nyíltan homofób tendenciákkal szemben, amelyek nemzetközi szinten is mérhető módon nyernek teret, még az olyan liberálisnak vélt országokban is, mint mondjuk Francia- vagy Spanyolország?
Pink Blokk: Ez a kérdés kapcsolódik az előzőhöz, hiszen épp az elnyomott csoportok közötti szolidaritás erősítése, és az osztálypolitika visszatérése lehetne kiút ebből. Homofób, ultrakonzervatív elitek mindig is léteztek, de nem szabad hagyni, hogy az üzeneteik olyan, kizsákmányolt emberek körében rezonáljanak, akiknek éppenhogy a szövetségeseinknek kellene lenniük.
Mérce: Nádasdy Ádám egyszer úgy fogalmazott, „én csak egyszerű buzi vagyok, én nem vagyok LMBTQ”. Melyik kifejezést használnátok Ti? Szerintetek a helyes beszédmód megkövetelése nem zár ki eleve sokakat a diskurzusból?
Pink Blokk: A mozgalmunkon belül is egymás mellett élnek a különféle szóhasználatok, mindenki más jelentőséget tulajdonít az újabb keletű kifejezéseknek, de abban nincs vita köztünk, hogy senkit sem szabad kirekeszteni a mozgalomból vagy a nyilvános diskurzusból, aki nem szándékosan és tudatosan hirdet homofób nézeteket.
Azért is érdekes kérdés ez, mert az LMBTQ-hoz hasonló kifejezéseket éppen azért találták ki, hogy inkluzívak legyenek. Ezek használata alkalmas lehet arra, hogy mindenkinek láthatóságot adjon, de közben ennek elvárása éppenhogy kizár, illetve távol tart sokakat. Nem mindenki követi az utóbbi időben felgyorsult nyelvi változásokat, és nem is mindenki ért egyet velük. A türelem és a jóindulat a legfontosabb, ezek segítségével kialakíthatjuk azt a nyelvet, amelyet mindenki szívesen beszél.
Mérce: Mit gondoltok azokról a kritikákról, amelyek szerint az utóbbi időkben a melegmozgalom a polgári családeszményhez idomul? Jó lenne, ha a meleg párok is felvehetnék a CSOK nevű családtámogatást, vagy a társadalmat alapjaiban kell megváltoztatni? Egyenlőség vagy felszabadulás?
Pink Blokk: A kettő nem zárja ki egymást. Inkább jó lenne, mint rossz, ha a meleg párok is felvehetnék a CSOK-ot, de távlati víziónak ez nagyon kevés, hiszen az elnyomás minden formája ellen fel kell, hogy lépjünk. Antikapitalista szárnyként nem felejthetjük el, hogy a CSOK például osztályalapon roppant diszkriminatív. Valóban vannak olyan meleg polgártársaink is, mint az említett Nádasdy Ádám, akik igenis kényelmesen érzik magukat a polgári családeszmény szabta keretekben, de ők azért kapnak a médiában is nagyobb láthatóságot, mert jobban megfelelnek a heteronormatív elvárásoknak. Természetesen ettől még ők a közösség részei, de azok is, akik egészen mást gondolnak családról, a kapcsolatokról, a szexualitásról. Olyasmikért küzdeni, mint a CSOK kiterjesztése, talán pragmatikus lépés, de a heteronormatív házaspár-képtől eltérni kívánó embereken ez nem segítene.
