Túl vagyunk egy rövid alapjövedelem kampányon, amely során egy európai polgári kezdeményezés számára igyekeztünk minél több online és offline aláírást gyűjteni (a kezdeményezésről bővebben itt lehet olvasni). Újra és újra belefutottam az alapjövedelmet ellenző (részben spontán, részben fizetett) kommentszekció részéről a „sikertelen” finn alapjövedelemre való hivatkozásba. Változatos módon kerül elő a téma: „a finnek is bevezették, és nem vált be”, „a finneknek sem jött be”, „de a finn alapjövedelem is sikertelen volt”, „a finn kísérlet is megbukott”, a „finn kísérlet is sikertelen volt”, stb.

Az ilyen típusú kommentek egy része szimpla tudatlanságból fakad, illetve tetten érhető a közbeszéd és a mainstream sajtó /véleményformálás/ által sulykolt hamis állítás, ám mögöttes és izgamas háttérként felsejlik a kapitalizmus (ideológiája és gyakorlata) által használt fogalomkészlet mindent gyarmatosító, maga alá gyűrő természete.

A tájékozatlanság, tudatlanság nem bűn, csak hiba, és a véleményt formáló önlejáratásának egyszerű és nagyszerű eszköze:

Finnországban a büdös életben nem volt bevezetve alapjövedelem – sem feltétel nélkül alapjövedelem (universal basic income – a Mércén számos írás olvasható a koncepciókról), sem más. Alapjövedelem-kísérlet zajlott 2017-18-ban, és pont.

Ha beláttuk, hogy a „be volt vezetve” hamis, az „alapjövedelem-kísérlet folyt” állítás pedig igaz, akkor jöhet a következő lépés: mi volt / melyek voltak a finn kísérlet eredményei? E kérdés megválaszolásához nem kell mást tennünk, mint ellátogatnunk a kísérletet lebonyolító finn intézet, a KELA honlapjára. Kis keresgélés után, viszonylag gyorsan megtaláljuk a kísérletek (research projects) közt az alapjövedelem-kísérletet (basic income experiment), annak értékelését és részletes dokumentációját.

Az értékelés a következő: „kismértékű foglalkoztatási hatás, nagyobb anyagi biztonságérzet és jobb lelki egészség”. Ha kicsit tovább olvasunk, mert szeretnénk tudni, hogy a foglalkoztatási hatás milyen irányú volt, akkor ezt olvashatjuk: „a foglalkoztatottsági ráta az alapjövedelmet kapók esetében kissé jobban emelkedett ez alatt az időszak alatt, mint a kontrollcsoport esetében”. (Kontrollcsoport: akik nem kaptak alapjövedelmet.) A kísérlet eredményei tehát: enyhén pozitív foglalkoztatási hatás, pozitív anyagi biztonsági hatás és pozitív (lelki) egészségi hatás. Igazából nem tudom, nem is érdekel, hogy ki volt az első balfék, aki ebből az összegzésből azt a következtetést vonta le, illetve először leírta ennek fényében, hogy a kísérlet kudarcot vallott, vagy hogy sikertelen volt, de íme: nem volt.

Sőt! Nem azért nem volt sikertelen, mert sikeres volt, hanem mert egy kísérlet eredménye nem lehet sikeres vagy sikertelen, nem vallhat kudarcot, mint ahogy diadalmas győzelmet sem arathat. Aki azt szeretné megtudni, hogy a kísérlet paramétereibe hogyan volt eleve belekódolva a semleges szinthez közelítő alacsony pozitív foglalkoztatási hatás, annak ajánom korábbi cikemet erről, de itt és most másról beszélek, a nyelvi-ideológiai kontextusról.

Arról beszélek, hogy egy akár természettudományos, akár társadalomtudományi kísérlet nem lehet sikeres vagy sikertelen. A tudomány nem így működik. A tudomány úgy működik (leegyszerűsítem, hogy nálamnál tudósabb kollégák majd kijavíthassák), hogy először is előállunk egy hipotézissel. Mondjuk azt feltételezzük, hogy ha a kezünkben lévő tojást másfél méteres magasságból a betonozott járdára ejtjük, akkor a tojás eltörik. Aztán megtervezzük a kísérletet: kell hozzá tojás, másfél méteres magasság (egy méteres fedém alatt nem tudjuk végrehajtani ezt a kísérletet), és betonozott járda, no meg gravitáció. Majd végrehajtjuk a terv szerint. Az eredmény pedig vagy igazolja vagy cáfolja a hipotézisünket. Ha a betonon egy széttört tojás hever, akkor a hipotézisünk beigazolódott, ellenben ha egy ép tojás gurul előttünk, akkor az eredmény cáfolta előzetes vélekedésünket (hipotézisünket). Siker-e a törött tojás? Kudarc-e az épen maradó? Semmi esetre! A kutató szempontjából legalábbis rendszeridegenek.

Ellenben nagyon is rendszerkonformak a biznisz világában, a kapitalizmus mindent maga alá gyűrő, mindent meghódító világában. Egy üzlet lehet sikeres, egy tárgyalás sikertelen, egy vállalkozás eredményes, egy befektetés kudarcra ítélt, stb.

A siker és a kudarc a kapitalizmus alapelemének az üzleti értelemben vett eredményességnek (nyereség versus veszteség) a nyelvi megjelenítése.

És ebben az értelemben akar uralni mindent: sikeres párkapcsolat, kudarcra ítélt házasság, sikeres gyermeknevelés, sikeresen megismert önmagunk és sikertelen szerelmi kapcsolataink, kudarcok a magánéletben és sikerek a munka világában… valamint sikertelen finn alapjövedelem kísérlet. Frászt!

A finn alapjövedelem-kísérletnek – és minden valaha volt kísérletnek – eredményei vannak, amelyek értelmezhetőek így vagy úgy, lehet belük következtetéseket levonni, meg ilyesmi. Ez így működik pár ezer éve, és jó lenne nem belerondítani a pár száz éve – bizonyos országok esetében még annál is rövidebb – történettel bíró kapitalista/üzleti világ(nézet) szófordulatainak, fogalmainak alkalmazásával, amelyeknek semmi, de semmi keresnivalójuk nincs e helyütt! Itt sem, meg egyébként más helyütt sem… úgyhogy például aki sikeres akar lenni a szerelemben és/vagy nem akar kudarcot vallani a párkapcsolatában, az erősen gondolkodjon el, hogy mi az, ami miatt így gondolkodik, és hogy nem lenne-e boldogabb élete, ha kidobná a magánéletéből a „biznisz mércét”, amit csak azért erőltetett rá a „világ” (kapitalizmus), hogy eladhasson neki pár tucat könyvet/előadást/tanfolyamot/online tartalmat/stb., de még inkább azért, hogy olyan szinten uralma alatt tartsa a gondolkodását (és a lelkét), hogy el se tudja képzelni, hogy a világ és benne az ember másként is tud működni, nem csupán a siker és kudarc rendszerlogika alapján.

Pedig tud másként, de még mennyire tud!