Elrendelte a lányait májusban meggyilkoló, majd öngyilkosságot megkísérlő aszódi férfi letartóztatását a Budakörnyéki Járásbíróság hétfőn. A bíróság közleménye felidézi: 2015-2016 folyamán a gyanúsított és felesége házassága megromlott, a nő két közös gyermekükkel 2018-ban elköltözött férjétől, majd 2019-ben kezdeményezte a házasság felbontását.

Hogy az eljárás szakszerűségét bizonyítsa, a bíróság hosszasan kifejti:

„A bíróság a perben széles körű bizonyítást folytatott le: gyámhatósági, rendőrségi, illetve más bírósági iratokat, pedagógusi véleményt, környezettanulmányt, igazságügyi pszichológus szakértői véleményt szerzett be. A kirendelt szakértő véleménye szerint sem az anya, sem az apa esetében nem volt feltárható pszichés zavar, a gyermekek nevelésére mindkét szülő alkalmas volt, és egyik szülő részéről sem volt kimutatható veszélyeztető tényező a gyermekek vonatkozásában.”

Ennek fényében 2022 áprilisában a Gödöllői Járásbíróság felbontotta a házasságot, a 14 és 16 éves lányokat az édesanyjuknál helyezte el, az apának pedig kéthetente személyes kapcsolattartást biztosított.

Egy hónappal később, májusban a férfi meggyilkolta mindkét lányát, akik láthatáson voltak apjuknál. Mégis felmerül tehát a bíróságnak, vagy sokkal inkább annak a rendszernek a felelőssége, amelynek szabályai szerint megszülethetett az apát – az anya félelme ellenére – teljesen veszélytelennek ítélő döntés.

A bírósági közlemény kapcsán, mely szerint mindenki jól végezte a munkáját az apai kapcsolattartás biztosítását illetően, a Patent Egyesület jogsegély-szolgálatát vezető Spronz Júlia ügyvéd álláspontját kértük.

A szakember szerint hiába folytat le széleskörű eljárást a bíróság, ha azok az emberek, akiknek a bizonyítékok beszerzése a feladata, nincsenek kiképezve a párkapcsolati, illetve családon belüli erőszak jeleinek felfedezésére, rögzítésére és értékelésére.

„Márpedig biztos, hogy voltak jelek, csak ők nem látták meg”

– mondta a Mércének.

A másik probléma szerinte, hogy a pszichológus szakértő nem alkalmas a bántalmazó által jelentett kockázat felmérésére. Míg hazánkban rájuk hagyatkozik a bíróság, más országokban családon belüli erőszak szakértőket alkalmaznak, mivel a bántalmazás, a párkapcsolati erőszak nem egy pszichés probléma.

A pszichológus szakértők személyiségzavarokat, pszichés rendellenességeket tudnak feltárni, de világlátást, magatartásmintázatot, viselkedést nem. „Az nem az ő szakterületük, ezért nem tőlük kell várni”.

Spronz Júlia példaként azt hozta fel:

„Ez olyan, mint amikor megnyugodnak, hogy egy incesztus elkövetőnél nem tárható fel szexuális deviancia, ezért megszüntetik a nyomozást, miközben tudjuk, hogy a szexuális visszaélés nem feltételez szexuális rendellenességet, vagy pedofíliát, hanem egyszerűen csak hatalommal való visszaélésről szól.”

Összességében tehát: amellett, hogy a rendszer nem képzi ki megfelelően a családon belüli, illetve kapcsolati erőszak – valamilyen formában mindig előtűnő – jeleinek észrevételében kulcsfontosságú szerepet betöltő pedagógusokat, gyermekvédelmi szakembereket, rendőröket (és így tovább), tévesen arra a sztereotípiára épít, hogy a bántalmazónak valamilyen súlyos pszichológiai problémája van.

Vagyis ha valakinél nem tárnak fel ilyen problémát, akkor az bizonyára alkalmas a gyermeknevelésre, nem bántalmaz és nem gyilkol.

Erre a rendszerszintű problémára mutat rá az Aszódon meggyilkolt Tímea és Júlia esete, akiknek a tragédiája sok más láthatáson meggyilkolt gyermekhez hasonlóan nem volt előzmény nélküli. A gyerekek rettegtek az apjuktól, a kisebbik lánynak mégis kötelező láthatásra kellett mennie apjához, nővére pedig azért kísérte el, hogy megvédje őt. Miután az anya úgy érezte, lányai komoly veszélyben vannak apjuknál, hiába járt végig minden hivatalos utat: sem a gyermekvédelem, sem a rendőrség nem tett egyből érdemi lépéseket állítása szerint. A rendőrség már csak a holttesteket találta meg a férfi lakásában.

A Patent Egyesület tapasztalata szerint Magyarországon bevett gyakorlat a különélő szülőtől tartó, a kapcsolattartástól rettegő gyerek ellenállása esetén az őt védő szülő szankcionálása, akár százezres bírságok kiszabása útján. A nőjogi szervezet szerint már 10 évvel ezelőtt is a kényszerláthatás volt a leggyakoribb problémakör a jogsegélyszolgálatukon, ami pedig ennék is kétségbeejtőbb, hogy mára megváltozott az ügyek jellege. Az utóbbi néhány évben szinte menetrendszerűvé vált, hogy a kapcsolattartás akadályozása miatt kirótt bírságok mellett a bíróságok futószalagon ítélik át a bántalmazókhoz a gyerekeket.

Mint arról nemrég beszámoltunk, az aszódi üggyel kapcsolatban teljeskörű tényfeltáró vizsgálatot rendelt el az országos rendőrfőkapitány. Kérdéses azonban, milyen hibákat tárhatnak fel és milyen tanulságokat vonhatnak majd le belőle, amíg maga a rendszer újra és újra képtelen megelőzni a gyermekgyilkosságokat, amely tartja magát ahhoz, hogy az anyával vagy a gyerekekkel szemben bántalmazó apa kapcsolattartási joga válás esetén rendszerint mindenek felett áll, így felülírja a nők és gyerekek élethez, testi-lelki egészséghez való jogát.