Korábban már mi is beszámoltunk arról a jelenleg tárgyalt törvénymódosításról, amelynek értelmében azok a pedagógusok, akik a jövőben sztrájkra adnák a fejüket az állásuk elveszítését is kockáztathatják. Ez annak köszönhető, hogy
úgy csűrik-csavarják a közoktatási sztrájk idején nyújtandó kötelező minimális szolgáltatás szintjét, hogy törvényesen még akkor is alig-alig tudnának sztrájkolni a pedagógusok, ha a kormány hajlandóságot mutatna a megegyezésre egy esetleges sztrájk részleteiről (amit a tapasztalatok szerint egyébként nem mutat).
A sztrájkban való részvételtől különösen elveheti a pedagógusok kedvét a passzus, miszerint
„[a] helyi sztrájkbizottság) a tervezett sztrájkot megelőző ötödik munkanapon legkésőbb 16 óráig tájékoztatja a köznevelési intézmény vezetőjét a sztrájk szándékról, majd legkésőbb a tervezett sztrájk napját megelőző harmadik munkanapon 16 óráig a sztrájkban várhatóan résztvevő közalkalmazottak és egyéb munkavállalók létszámáról és személyéről”.
Ezt csak tetézi, hogy a javaslat szerint az intézményvezető elrendelheti hogy a sztrájkban résztvevő pedagógus felvegye a munkát hogy teljesüljön a sztrájk alatt is elvárt minimális – a fentieknek megfelelően igen magas – működési szint. Amennyiben pedig nem teszi meg, szintén kirúghatják, jogi szakzsargonnal fogalmazva a „nemzeti köznevelésről szóló törvény hatálya alá tartozó köznevelési intézményben foglalkoztatott, a munkavégzési kötelezettségének egyébként eleget nem tevő közalkalmazottal, munkavállalóval szemben a munkáltató a kötelezettségszegéstől számított nyolc napon belül a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 56. §-a szerinti hátrányos jogkövetkezményt alkalmazhatja.”
A kérdéses módosítót már a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezet (PDSZ) is bírálta, kifejtvén, hogy amellett, hogy az hosszútávon törvényileg lehetetlenítené el a sztrájkot és általa még kevésbé válna vonzóvá az az oktatási szféra, amely már így is rendszerszintű emberhiánnyal küzd. Most pedig 5 nagy szakszervezeti szövetség (konföderáció) adott ki közös nyilatkozatot, amelyben a törvényjavaslat azonnali visszavonását követelik. Az aláírók között a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) és a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) mellett van az a LIGA Szakszervezetek és a Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) is.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a LIGA és a Munkástanácsok sok tekintetben jó kapcsolatot ápol a kormányzattal, ám úgy tűnik, hogy a pedagógusok sztrájkjogának megnyirbálása nem tartozik ezek közé a kérdések közé.
Egyébként nem ez az első eset, hogy a LIGA és a MOSZ bírálja a kormány politikáját, a LIGA például a 2018-as „rabszolgatörvényt” elleni tiltakozásokban is részt vett és a Munkástanácsok is kritikusan nyilatkozott a kormány ezen intézkedéséről.
Közös közleményükben az öt szakszervezeti szövetség kifejtik, hogy elutasítják azt az elképzelés, amely szerint a közoktatás területén a sztrájk alatti elégséges szolgáltatásról történő szabad megállapodás, illetve a munkaügyi perben eljáró bíróság jogerős határozatának helyébe egy jogkorlátozó , tételesen szabályozó megoldás lépjen. Kifejtik továbbá, hogy ha a kormányzat már azt a megoldást választja, hogy törvényileg szabályozza a sztrájk alatt nyújtandó elégséges szolgáltatás mértékét és annak feltételeit, akkor az kizárólag akkor fogadható el számukra, ha a jogszabály figyelembe veszi a korábbi ítélkezési gyakorlatot.
A szakszervezetek szerint a pedagógustársadalom egyetért abban, hogy a még elégséges szolgáltatás most bevezetni kívánt mértéke aránytalanul korlátozza a munkavállalók egyik legfontosabb érdekérvényesítési eszközének számító sztrájk lehetőségét.
Ráadásul úgy látják, hogy az idén tavasszal tartott pedagógussztrájkot ellehetetlenítő intézkedések már így is jelentősen aláásták a munkabeszüntetéshez való jogot. Az öt konföderáción szerint a mostani módosítás nem szolgálja sem a munkavállalók, sem a munkáltatók valódi érdekeit. Szerintük a kérdéses módosító elfogadása esetén jelentősen csökkenne az oktatásban dolgozók érdekérvényesítő képessége, miközben a pedagógustársadalmat képviselő szakszervezetek nem kapnak érdemi beleszólást a munkakörülményeket, a szakmai feladatellátást és a bérviszonyokat érintő fenntartói-működtetői döntésekbe.
