Az országgyűlési választási eredmények nem érhettek meglepetésként senkit, aki ismeri a magyarországi viszonyokat. A vonatkozó tények nagy részét már sokan leírták, azonban van három rendkívül lényeges tényező, amelyet szinte alig említettek az elemzésekben.

Azt már sokszor megjelent, hogy a média 90 százaléka a kormány vagy a kormányközeli erők kezében van, amely a kormányt csak dicséri, az ellenzéket pedig a legelképesztőbb módon igyekszik lejáratni. Ezt szolgálták a kormány által finanszírozott plakátok, amelyeket nagy számban láthattunk szerte az országban. A kormányközeli média és a plakátok is égbekiáltó hazugságokat terjesztettek. Mindezzel Orbán Viktor ismét bebizonyította, hogy működik Joseph Goebbels módszere, vagyis az, hogy ha elég nagyot hazudsz, és azt folyamatosan ismételgeted, az emberek végül elhiszik. Ennek a módszernek a hatékonyságát mutatja az is, hogy még az ellenzéki választók egyharmada is elhitte azt az irdatlan nagy hazugságot, hogy Márki-Zay Péter háborúba vinné az országot.

A kormány mindezen tevékenységei sértik Magyarország Alaptörvényét, amely kimondja:

„Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”

Szembemegy az információszabadságról szóló törvény előírásával is:

„A közfeladatot ellátó szerv (…) köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.”

Sérti továbbá az Alkotmánybíróság 2008-ban hozott határozatát (amelyet egyébként a Kúria is idézett egy 2018-ban hozott határozatának indoklásaként):

„Az államnak (…) semlegesnek kell maradnia a politikai pártok küzdelmében és a politikai verseny feltételeit szabályozó jogszabályok megalkotása során.”

Azt is már sokan felsorolták (például itt, itt és itt), hogy a választási kampányt megelőzően és annak lebonyolításakor a kormány, illetve a Fidesz milyen jogsértéseket követett el, azonban a jelenlegi hazai viszonyok között szinte esélytelen jogi úton fellépni ezen jogsértések ellen.  Varga Zs. Andrást, a Fidesz jelöltjét a nemzetközi szereplők által korábban megfogalmazott aggályok ellenében, valamint a bírói önigazgatási szerv, az Országos Bírói Tanács egyértelmű tiltakozása közepette választotta meg az országgyűlés a Kúria elnökévé – azt a Varga Zs. Andrást, aki a fideszes bűncselekményeket rendszeresen fedező legfőbb ügyész helyettese volt. A Kúria elnökhelyettesévé pedig azt a Patyi Andrást tették, akinek a rektorsága alatt az EU ellenőrei rendkívül súlyos megállapítást tettek a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen folyó visszaélések gyanújáról. Az Alkotmánybíróságot  szintén a kormánypárt töltötte fel a saját embereivel.

Szerte az országban óriásplakátok (anélkül, hogy feltüntették volna, ki rendelte meg ezeket), hirdették, hogy az egyesült ellenzék csökkentené a nyugdíjakat, miközben a programjuk a nyugdíjak emelését irányozta elő.

Szerte az országban óriásplakáton hirdették, hogy az egyesült ellenzék eltörölné a rezsicsökkentést, miközben az programjuk semmi ilyet nem tartalmazott, hanem a jelenleginél igazságosabb támogatási rendszer kialakítását irányozta elő.

Az eddigi elemzések viszont alig, vagy egyáltalán nem tettek említést az alábbi három tényezőről, pedig ezek, a hazai, illetve uniós jogszabályokat durván sértő eljárások véleményem szerint meghatározó szerepet játszhattak a Fidesz győzelmében.

1. Évek óta folynak a lejárató kampányok azon független civil szervezetek ellen, amelyek a legkisebb bírálatot is ki merik fejezni a kormánnyal szemben. Számos olyan személyt is súlyos diszkrimináció ért, akik a kormány különböző intézkedéseivel kapcsolatban aggályokat fogalmaztak meg. (A szakmai körökben megkérdőjelezhetetlen tekintélyű Ángyán József professzor nemzetközi hírű intézetét felszámolták, miután bírálni merészelte a kormányt. Póré László nyolc független, megbízható, tárgyilagos napilapot igazgatott, majd miután egy kormányközeli vállalkozó megvásárolta ezeket, utcai kolbászárusként kényszerült biztosítani  megélhetését. Iványi Gábor közösségét pedig folyamatosan igyekszik felszámolni a kormány, amióta a lelkész bírálni merte Orbán Viktor politikáját. A példákat szinte vég nélkül lehetne sorolni.)  Ez oda vezetett, hogy sokan, akik egyébként az egyesült ellenzék győzelmét kívánták, nem mertek aktívan segíteni a kampányban, félve a munkahelyi vagy egyéb retorzióktól. Mindez annak ellenére történt, hogy a politikai alapon történő diszkriminációt tiltja az Alaptörvény, és tiltják az EU jogszabályai is.
2. A kormány durván diszkriminálta az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat is: kolosszális összegeket vett el a helyi önkormányzatoktól, és miközben a Fidesz-vezette önkormányzatokat támogatta, az ellenzéki vezetésűeket gyakorlatilag nem. (Ennek súlyosan jogsértő voltáról a Magyar Korrupcióellenes Szövetség készített részletes elemzést.) Az üzenet egyértelmű volt: „Ha nem a Fideszre szavazol, akkor a városod, községed nem kap semmilyen támogatást a kormánytól, és még azt is elveheti, ami eddig volt.” Ennek az üzenetnek a hatására nagyon sok olyan választópolgár szavazott a Fideszre, akik elégedetlenek voltak a kormánnyal, de nem bíztak az ellenzék győzelmében. Ez teljesen érthető magatartás, hiszen senki sem kívánja, hogy ne legyen pénz például az óvoda vagy az iskola felújítására a saját településén.
3. A Fidesz győzelmének talán legfontosabb oka azonban a kormány gazdasági „sikere” volt, amelyet a Magyarországra áramló bőséges uniós pénzek, valamint az EU azon döntése tett lehetővé, hogy a világjárvány következményeinek enyhítésére átmenetileg feloldotta az államháztartási hiányra és az államadósságra vonatkozó szigorú szabályokat. A kormány durván visszaélt ezekkel a lehetőségekkel, szembemenve a vonatkozó uniós jogszabályokkal: jelentősen megemelte költségvetési hiányt és az államadósságot, azonban az így keletkező többletforrásokat már a kezdetektől fogva túlnyomórészt nem arra költötte, amire az EU előírta, hanem a saját köreinek juttatott további busás támogatásokat (sok esetben nemzetgazdaságilag értelmetlen, környezetpusztító beruházásokra). Emellett a választások után nyilvánvalóan fenntarthatatlan választási osztogatásba kezdett (szja-visszatérítés, 25 év alattiak szja-mentessége, 13. havi nyugdíj, üzemanyagok jövedéki adójának csökkentése stb.), és a Fidesz választási kampányának a finanszírozására is bőségesen költöttek belőle. (Ennek egyik jele volt, hogy a Fideszt népszerűsítő – és az ellenzéket lejárató – plakátokból legalább nyolcszor annyit helyeztek ki, mint az egyesült ellenzék plakátjaiból. Ráadásul a Fidesz rengeteg hatalmas óriásplakáttal rendelkezett, mégpedig olyan helyeken, ahol sokan láthatták őket, míg az egyesült ellenzék plakátjai jóval kisebb méretűek voltak, és gyakran kevésbé látható helyekre kerültek.)

A választások előtti osztogatások a meghatározó szerepét egy neves magyar pénzügyi szakember, Zsiday Viktor is kiemelte: a korábbi magyarországi parlamenti választások eredményeit vizsgálva kimutatta, hogy

a választásokat megelőző időszakban a fizetések növekedése és a kormánypártra szavazók száma között szoros összefüggés van.

Ez alapján azt jelezte előre, hogy a Fidesz 10 százalékkal több szavazatot fog szerezni, mint az előző választásokon (végül 5 százalékkal többet szerzett).

A harmadik pontban leírt visszaélés kapcsán viszont a kormány minden korábbinál súlyosabb kockázatot vállalt (azon túlmenően, hogy minden bizonnyal komoly megszorításokra kényszerül hamarosan), hiszen az uniós szabályoknak nem megfelelő pénzfelhasználás azzal a veszéllyel jár, hogy az EU tartósan befagyasztja majd az uniós források folyósítását Magyarországnak. Ezt már most is sokan sürgetik (legutóbb például a Nemzetközi Sajtóintézet) – annál is inkább, mert az uniós kassza nettó befizető országainak polgárait egyre inkább felháborítja az, hogy a magyar kormány visszaél az általuk nyújtott támogatásokkal.