Ahogyan arról már tegnap este beszámoltunk, a francia elnökválasztás második fordulójában a hivatalban lévő államfő, Emmanuel Macron (La République en Marche) a szavazatok 58,55 százalékát begyűjtve legyőzte szélsőjobboldali kihívóját,  41,45 százalékot elérő Marine Le Pent (Rassemblement national). Ezzel kijelenthető, hogy az előzetesen szorosabb versenyt jósoló közvélemény-kutatások ellenére végül idén sem történt meg a szélsőjobboldali áttörés Franciaországban.

Nem a népszerűsége, hanem a köztársasági front mentette meg Macront

Macron azonban hiába az V. Köztársaság 1958-as kikiáltása óta a harmadik, a hétről öt évre csökkentett elnöki mandátum 2002-es bevezetése óta pedig az első francia államfő, akit újraválasztottak – nem lehet teljesen elégedett az eredményével.

Egyrészt az 58,55 százalékos támogatottsága jelentősen elmarad a 2017-es eredményétől, amikor frissen megalakított pártja élén 66,1 százalékot ért el a második fordulóban, ahol szintén Le Pen volt az ellenfele, aki akkoriban azonban csupán a voksok 33,9 százalékát gyűjtötte be.

Másrészt pedig azzal az Eiffel-torony lábánál elmondott tegnap esti győzelmi beszéde alapján legalább részben Emmanuel Macron is tisztában van, hogy újraválasztását jelentős részben azoknak a választópolgároknak köszönheti, akik bár  nem szimpatizálnak vele, de Marine Le Pen hatalomba kerülésének megakadályozása érdekében rászavaztak a hivatalban lévő elnökre.

Ezt támasztja alá az Ipsos-Sopra Steria felmérése is, amely szerint szavazóinak 42 százaléka elsősorban azért szavazott Emmanuel Macronra, hogy meggátolja a szélsőjobb győzelmét.

A felmérés szerint a hivatalban lévő államfő több mint 18 millió szavazójának csupán 58 százaléka indokolta azzal támogatását, hogy szerintük Macron jó elnöke lenne Franciaországnak. Újraválasztásával kapcsolatban a megkérdezettek 46 százaléka fogalmazott meg negatív érzéseket (csalódottságot, dühöt vagy egyenesen félelmet), miközben csupán a választók 34 százaléka értékelte pozitíván a centrista-jobboldali politikus győzelmét – ráadásul a leggyakrabban megjelölt pozitív érzés a szélsőjobb veresége miatt érzet megkönnyebbülés volt.

Érdemes hozzátenni, hogy nem ez az első alkalom, hogy egy olyan elnököt választanak újra Franciaországban, akit nem lehet átütő népszerűséggel vádolni. A 2002-es választáson az első fordulóban a szavazatok alig 19,88 százalékát megszerző, elnöksége első hét évből ötben kapásból parlamenti többség nélkül politizáló Jacques Chiracot a második körben 82,21 százalékkal választották újra, miután a baloldali tábor megosztottságának következtében a második fordulóba Marine Le Pen édesapja, Jean-Marie Le Pen jutott be.

Macron győzelmét leginkább annak köszönhette, hogy úgy tűnik, korlátozottan ugyan, de továbbra is létezik az a „köztársasági front” (front républicain”) melynek nyomán szinte a teljes politikai paletta felsorakozik amögött a jelölt mögött, akinek a legnagyobb esélye van a szélsőjobboldallal szemben.

A már említett Ipsos-Sopra Steria becslése szerint az első fordulóban francia zöld párt, az Europe Écologie – Les Verts (EELV) 4,63 százalékot elérő jelöltét, Yannick Jadot támogató választópolgárok 65 százaléka fogadta meg a politikus javaslatát és támogatta Macront – Le Penre csak a zöld szavazók 6 százaléka voksolt, 29 százalékuk pedig vagy otthon maradt vagy pedig érvénytelen szavazatot adott le.

Miközben az elmúlt évek a szebb napokat is megélt jobbközép párt, a Republikánusok (korábbi nevükön: Union pour un mouvement populaire) retorikájának erős jobbra tolódását hozták, az alig 4,78 százalékot elérő jelöltjük,  a Párizst és a főváros körüli hét megyét magába foglaló, több mint 12 milliós lakosságú Île-de-France régiót 2015 óta vezető Valérie Pécresse támogatóinak többsége nem kért a szélsőjobból: a második fordulóban 53 százalékuk Macronra voksolt (ahogy arra Pécresse is felszólította táborát), 29 százalékuk érvénytelenül szavazott vagy el sem ment, míg csupán a Pécresse-szimpatizánsok 18 százaléka húzta be az ikszet Le Penre.

A két forduló között élénk figyelem követte a harmadik helyet 21,95 százalékos támogatottsággal megcsípő Jean-Luc Mélenchon (La France Insoumise) szavazóit, ugyanis sokan azt feltételezték, hogy a keményvonalas neoliberális gazdaságpolitikát képviselő Macronnal szemben a Mélenchon-szavazók majd tömegével fogják támogatni a bevándorlásellenes, rendpárti retorikáját számos szociális ígérettel kiegészítő Le Pent. Ezt a feltételezést erősítette az is, hogy bár a radikális baloldali politikus az első forduló estéjén kijelentette, hogy „egyetlen szavazat sem mehet Marine Le Penre”, de szemben Yannick Jadot-val, a Francia Kommunista Párt jelöltjeként 2,23 százalékot elérő Fabien Roussellel vagy a csupán a voksok 1,75 százalékát begyűjtő szocialista Anne Hidalgo-val – Mélenchon nem volt hajlandó direktben felszólítani a támogatóit Macron támogatására.

Ennek ellenére végül a Mélenchon-szavazók 42 százaléka a hivatalban lévő elnököt támogatta és csak 17 százalékuk szavazott Marine Le Penre. Azonban a közvélemény-kutatók becslése szerint a Mélenchon-tábor igen tetemes része, egész pontosan 41 százaléka vagy érvénytelenül szavazott vagy pedig el sem ment szavazni.

Az egyetlen nagyobb támogatottságú jelölt, akinek a tábora nagyrészt felsorakozott a Nemzeti Tömörülés (Rassemblement national) elnökaspiránsa mögött, az a publicistából és hivatásos szélsőjobboldali provokatőrből lett politikus, Éric Zemmour volt. Az első fordulóba 7,07 százalékot elérő Zemmour szavazóinak 73 százaléka voksolt tegnap Le Pen-re, és csak 10 százalékuk támogatta Emmanuel Macront. A júniusban esedékes, kétfordulós törvényhozási választásokra a jobboldal összefogását megvalósítani akaró Éric Zemmour szerint új vezető kell a szélsőjobboldali tábor élére, hiszen ahogyan fogalmazott „ez a nyolcadik alkalom, hogy a Le Pen név vereséget szenved” utalva ezzel arra, hogy az elnökségért háromszor sikertelenül harcba szálló Marine Le Pen előtt már édesapja, Jean-Marie Le Pen is ötször kapott ki az elnökválasztásokon.

A tengerentúli megyék két hét alatt a radikális baloldalról a szélsőjobbra vándoroltak

A szavazatok területi megoszlását elnézve az látszik, hogy hiába tudta növelni az országos támogatottságát, Marine Le Pen végül csak azokban a régiókban végzett az élen a második fordulóban, ahol már évek óta a pártjának áll a zászló. Az egyik ilyen térség az északkelet-Franciaországban található, egykoron az ország egyik legfontosabb iparvidékének számító de mostanában súlyos társadalmi problémák sújtotta Hauts-de-France: a Lille-központú régióban Le Pen az első fordulóban 33,34 százalékot kapott, míg a második körben 52,14 százalékos támogatottsággal győzte le a 47,86 százalékot bezsebelő Emmanuel Macront. Egyébként Le Pen jelenleg az Hauts-de-France régióhoz tartozó Pas-de-Calais megye egyik választókerületét képviseli a francia törvényhozás alsóházában, a Nemzetgyűlésben.

Franciaország másik európai régiója, ahol tegnap este Le Pen győzelem született, az az olyan nagyvárosokat, mint Marseille-t, Nizzát és Toulont magába foglaló Provence-Alpes-Côtes d’Azur (PACA). A hagyományosan jobboldali mediterrán térségben Le Pen az első fordulóban 27,6 százalékot kapott, a második körben pedig szorosan ugyan, de 50,48 százalékos eredménnyel legyőzte  a hivatalban lévő elnököt. Egyébként a tavalyi regionális választások alkalmával a PACA-régió volt az egyetlen hely, ahol komoly esély mutatkozott a szélsőjobboldal győzelmére, ám a már említett köztársasági frontnak hála a második fordulóban a jobbközép Renaud Muselier 57,3 százalékos eredményével legyőzte a lepenista Thierry Marianit.

Ez az eredmény már csak azért is lehet csalódás Le Pen számára, mert a két héttel ezelőtti első fordulóban még ő végzett az élen a Strasbourg körüli Grand Est, a Dijont és Besançont magába foglaló Bourgogne-Franche-Comté és a Toulouse központú Occitanie régiókban is.

Az utóbbi helyen külön kellemetlenség, hogy a szélsőjobb jelöltje a Katalóniához közeli Perpignanban sem tudott győzelmet aratni, pedig a 119 ezres, magas szegénység és munkanélküliség sújtotta  város azon kevés nagyobb francia települések egyike, ahol Marine Le Pen egykori élettársának, Louis Aliot-nak a képében a Nemzeti Tömörülés adja a polgármestert.

Miközben Franciaország 12 európai régiójából tízben Emmanuel Macron végzett az élen, addig a többi térségben leginkább Marine Le Pen tarolt. Korzikán például 57 százalékot szerzet a Nemzeti Tömörülés elnökaspiránsa, annak ellenére egyébként, hogy határozottan elutasítja a Szardíniával szomszédos sziget függetlenné válását.  A francia közbeszédet azóta foglalkoztatja ismét aktívabban Bonaparte Napóleon szülőhazája, hogy márciusban komoly utcai zavargások kezdődtek a szigeten, miután egy rabtársa megölte a Korzika korábbi prefektusának, Claude Érignac-nak a meggyilkolásáért bebörtönzött függetlenségpárti mozgalmárt, Yvan Colonna-t.

Ennél is nagyobb sikert ért Marine Le Pen az olyan tengerentúli megyékben, mint a Karib-térségben található Martinique, Guadeloupe, Saint-Martin/ Saint-Barthélemy, valamint a Dél-Amerikában található, Magyarországgal majdnem azonos területű Francia Guyana.

Ami közös ezekben a térségekben, hogy két héttel ezelőtt mindenhol a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon végzett az élen, nemritkán óriási támogatottsággal.

Guadeloupe-on például az első fordulót Mélenchon 56,16 százalékkal nyerte meg, tegnap viszont a választópolgárok 69,6 százaléka voksolt Marine Le Penre. Hasonlóan nagy eltolódás figyelhető meg a többi említett régióban is, ráadásul a legtöbb helyen számottevően többen szavaztak a második fordulóban, mint az elsőben, igaz a részvétel ezekben a régiókban nagyrészt továbbra is 40-50 százalék között alakult.

Az olyan Afrika partjaihoz közeli szigeteket, mint a La Réuniont és Mayotte-ot is behúzó Marine Le Pen jó szereplése a Karib-térségben már csak azért is figyelemre méltó, mert a 2017-es elnökválasztás második fordulójában ezekben a térségekben mind Emmanuel Macron végzett az élen. Azonban az amúgy is kevés állami figyelmet kapó, rettentő magas szegénységi és munkanélküliségi mutatók jellemezte tengerentúli Franciaország lakói egyre inkább elidegenedni látszanak Párizstól. Erre mutattak rá a tavaly ősszel zajló, többek között a járványügyi szabályok ellen szerveződő zavargások is, amelyekről itt írtunk részletesebben.

Cikkünk korábbi változatának címében azt írtuk, hogy Macron támogatóinak 42 százaléka kizárólag Le Pen hatalomra kerülésének meggátolása miatt szavaztak az elnökre. A cikkben elemzett közvélemény-kutatás szerint azonban valójában nem kizárólag, hanem ELSŐSORBAN Le Pen hatalomra kerülésének meggátolása miatt szavazott Macron támogatóinak 42 százaléka a hivatalban lévő elnökre. A tévedésért elnézést kérünk.