A Népszava közölt hosszabb riportot az otthoni szakellátás állapotáról. Ahogyan azt a napilap is kifejti, a krónikus forrás-és szakemberhiány miatt válságos állapota került a műtét vagy éppen koronavírus-fertőzés után lábadozókat ápoló, illetve a végstádiumú betegeknek hospice-szolgáltatást nyújtó, országos lefedettségű szolgáltatói hálózat és közel került a megszűnés határához.

Friesz Anna, a Magyarországi Otthonápolási és Hospice Egyesület elnöke a Népszavának arról számolt be, hogy rövidtávon az egyik leginkább fenyegető veszélyt az ágazatra a jelenleg életben lévő benzinárstop esetleges feloldása jelentené. Ebben az esetben ugyanis az elszálló üzemanyagárak miatt lehetetlenné válna a vidéken élő betegek ellátása, akikhez a helyi lefedettség hiányában gyakran már most is az ország távol eső részeiről kell szakembert küldeni.

Friesz emellett kiemelte, hogy nagyon sok dolgozó a megalázóan alacsony  fizetések miatt kényszerül elhagyni az otthoni szakellátást.

Ebben szerinte komoly szerepet játszik az, hogy miközben a szakellátók által kezelt évi közel 70 ezer beteg ellátására a kórházaknak nem lenne forrásuk, az ágazat és a benne dolgozók bérének a finanszírozásának nincs köze a a többi egészségügyi ellátáshoz, illetve a szakdolgozói bérekhez. Ennek eredményeként az otthoni szakápolást végzők rendre kimaradnak az egészségügyi dolgozóknak járó béremelésekből is. Erre az áldatlan állapotra egyébként Friesz Anna a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnökével, Lukács Miklós közösen hívta fel a figyelmet egy néhány héttel ezelőtt publikált közleményben.

A súlyos pénzhiány miatt az otthoni szakellátónak már nincs lehetősége egyes, a betegek gyógyulásában kiemelt szerepet játszó feladatok, mint például a gyógytorna elvégzésére, és a kórházból kiadott, műtött betegek rehabilitációját is csak késve tudják elkezdeni.

Friesz Anna szerint hasonlóan súlyos problémát jelent az, hogy miközben az otthoni szakellátás vizitdíj alapú, annak az összege 2017 óta változatlan, így az otthonápolást végző szolgáltatónak a látogatásonként körülbelül 2960 és 3700 forint közötti javadalmazásból kell fedezniük a dolgozók bérét, az utazási költségeket és az eszközbeszerzést is. Hasonló a helyzet az előrehaladott állapotú rákos megbetegedésben szenvedőknek biztosított hospice ellátás esetében is, ott a szolgáltatóknak a társadalombiztosító által megállapított 4400 forintos napidíjból kell kigazdálkodniuk a gyakran naponta több szakember látogatását igénylő betegek ellátását.

Friesz szerint a legfontosabb rövidtávú megoldást a vizitdíjak megduplázása jelentené, ám hiába keresték meg ezzel a kérésükkel Dr. Horváth Ildikót, az Emberi Erőforrások Minisztériumának  egészségügyért felelős államtitkárát, a szaktárca vezetője válaszlevelében csak megköszönte az otthoni szakellátásban dolgozók által végzett kemény munkát, de konkrét vállalásokat nem tett a helyzetük javítására.

Az otthoni szakellátás állapota már csak azért is súlyos probléma, mert szakemberek hiányában sokan magukra maradnak az idős, beteg hozzátartozóik ápolásával, amiben az államtól nem számíthatnak megfelelő segítségre.

A Mércén gyakran cikkezünk arról, hogy mennyire alacsony anyagi támogatás mellett kell számos honfitársunknak a hozzátartozóikat ápolniuk, ami nemritkán egy egész embert igénylő feladat, így az otthonápolóknak gyakran a munkájukról is le kell mondaniuk. A hamarosan hivatalosan is Magyarország köztársasági elnökévé váló Novák Katalin  még családügyi miniszterként 2021 szeptemberében jelentette be, hogy idén január 1-jétől a minimálbér szintjére emelkedik a gyermekek otthongondozási díja (gyod). Ám ebből az emelésből nem részesültek azok, akik otthon gondozzák idős hozzátartozójukat, ők továbbra is 38-58 ezer forintot kapnak az államtól, pedig ők vannak többen: Magyarországon a hozzátartozójukat otthon gondozók többsége, körülbelül 62 százalék nem gyermekét, hanem idős korú, önellátásra képtelen családtagját ápolja.