Az április 3-ai országgyűlési választásokon az ellenzéki összefogás történelmi mélypontot ért el az eredmények tekintetében. A vereség nemcsak azt jelentette, hogy a pártoknak gyökeresen újra kell gondolni politikájukat és a rezsimmel szembeni stratégiájukat, de azt is kétségbe vonta, hogy a képviselők egyáltalán felvegyék-e a mandátumukat. Egy negyedik Fidesz–KDNP kétharmad után vajon marad-e valamilyen lehetőségük a politikai cselekvésre a parlamentben, vagy csak a kormány díszellenzékévé válnának? A TASZ kerekasztal-beszélgetésén az ellenzéki képviselők többek között pontosan erre a kérdésre keresték a választ. A vélemények meglehetősen eltérőnek bizonyultak.
Felvegyük vagy ne vegyük?
Habár az ellenzéki képviselők korábban megegyeztek abban, hogy felveszik országgyűlési mandátumukat, a vitán Hadházy Ákos azért megjegyezte, szerinte az lenne az erkölcsösebb, ha inkább nem tennék, de ha már felveszik, akkor csak szigorú garanciák mellett. Brenner Koloman, a Jobbik országgyűlési képviselője válaszul leszögezte, hogy az ellenzéknek ki kell használnia a parlamenten kívüli és belüli eszközöket egyaránt, majd hozzátette, a politikai kreativitás mezsgyéje azonban elég szűk az Orbán-rendszerben.
A parlamenti munka jellegéről is megoszlanak a vélemények az ellenzékben. Koloman szerint a napirend előtti felszólalásokra és interpellációkra be kell járniuk ellenzékiként, hogy számon kérjék Orbán Viktort, de értelmetlen törvényhozási vitákban már nem kellene részt venniük.
Szabó Tímea arra is felhívta a figyelmet, hogy az utóbbi években jelentősen visszavágták a képviselői jogköröket, ez pedig a politikai cselekvést is korlátozza. A Párbeszéd politikusa szerint muszáj alternatív eszközökhöz nyúlniuk a parlamenti munka során is, mert „mindig tekernek egyet” a szabályokon.
Gondoljunk csak arra, hogy miután az ellenzéki képviselők az MTVA székházba próbáltak bejutni, megvonták tőlük azon jogukat, hogy bejelentés nélkül léphessenek be közintézményekbe.
Csárdi Antal, az LMP politikusa elmondta, mivel az emberektől a választáson felhatalmazást kaptak arra, hogy képviseljék őket, a parlamenti eszköztárat kötelességük kihasználni, ám szerinte egy ellenzéki képviselő munkájának 60-70%-át az utcán politizálással tölti.
Hadházy hangsúlyozta, hogy már a választás is antidemokratikus volt, a parlamentben pedig az ellenzéki képviselők jogkörei nagyjából a nullával egyenlőek. Szerinte nem szabad részt venni az országgyűlés színjátékában, az interpellációkon „szónokversenyt” folytatni, mert ezzel csak egy igazságtalan rendszert legitimitálnak. Állítása szerint korábban felmerült a pártok között, hogy menjenek el az ózdi kultúrházba, és tartsanak ott egy alternatív parlamenti ülést valódi vitával.
„Azokat a felszólalásokat, amiket megtehetünk a hűtött-fűtött, aranyozott gyönyörű Parlamentben, ezeket meg lehet ott is tenni.”
A képviselő szerint ugyanis ennek több haszna lenne.
Továbbá Hadházy kiemelte azt is, hogy szerinte nem szabad részt venni a parlament nyitóülésén, pozíciókat és bizottsági helyeket vállalni, mert az nem tisztességes azokkal a civilekkel és aktivistákkal szemben, akik támogatták őket.
Jámbor András azonban más állásponton van. A képviselő korábban is hangsúlyozta közösségi oldalán, hogy felveszi parlamenti fizetését, melyből jelentős összegeket fordít majd éppen a civil szervezetek támogatására. Emellett jegyzői pozíciót is szeretne vállalni, pontosan azért mert „baromi sok pénz jár érte”. Hozzátette, nem Audit tervez vásárolni a tisztséggel járó havi bruttó 900 ezer forintból, hanem felvenne egy alkalmazottat, aki a választókerületében olyan programokat szervezne, mellyel a szegényebb választópolgárokat érnék el Józsefvárosban. Jámbor elengedhetetlennek tartja a folyamatos jelenlétet az emberek között és egy új, hosszú távú stratégia megalkotását.
Lemenni vagy felmenni vidékre?
A választási kudarc után ismét felmerült a kérdés, hogyan tudná megszólítani az ellenzék a vidéki szavazókat? A lehetséges megfejtések itt sem voltak túl biztatóak. A politikusok először azon vitatkoztak, hogy egyáltalán megfelelő szóhasználat-e Budapestről „lemenni vidékre”, majd megállapították, hogy ez sértő lehet egyes vidéki választók számára, hogy aztán a vita hátralevő részében következetlenül ugyanazt a kifejezést használják.
Szabó Tímea szerint bebizonyosodott, hogy nem működőképes stratégia, ha a centrális erőtérrel szemben az ellenzék egy másik centrális erőteret hoz létre az összefogás révén, hiszen nemhogy erősebbek lettek, de 800 ezer szavazót el is vesztettek. A Párbeszéd politikusa szerint nem biztos, hogy a vidék bejárása a megoldás, ugyanis sok helyen az emberek egzisztenciálisan függenek a regnáló hatalomtól, úgy érzik, a megélhetési biztonságot csakis a Fidesztől kaphatják meg. Először arról kellene biztosítani az embereket, hogy az ellenzék valóban tud alternatívát nyújtani.
Gurmai Zita, az MSZP képviselője kifejtette, az összefogásban komoly szerepet vállalt a nőjogi szakpolitikák megalkotása terén, ám a választáson a nők „inkább a biztonságra szavaztak, ezért Orbán Viktort választották”. A politikus úgy véli, habár sokat dolgozott azon, hogy megnyerje a nők bizalmát, az ellenzék kommunikációján mindenképpen változtatni kell.
Jámbor András leszögezte, a stratégiát nem négy, hanem húsz évre kell csinálni. A Fidesz is hosszú évek munkájával építette ki vidéki szavazóbázisát.
Hozzátette, egy képviselő feladata nem pusztán a hatalom ellenőrzése, hanem az emberek képviselete. Brenner Koloman szerint vidéken „nem a jelenlét a fontos, hanem hogy meggyőzzük ezeket az embereket arról, hogy egy kormányváltás nekik jó”. A jobbikos politikus szerint ezen a választáson nem sikerült elhitetni az emberekkel, hogy leváltható a Fidesz.
Hadházy Ákos szerint az ellenzék dicsőségként élte meg, hogy 20 ezer önkéntes ment le a vidéki szavazókörökbe voksokat számolni, ám sokkal inkább szégyenkeznie kellett volna, hogy helyi ellenzékieket nem találtak erre a feladatra. A Momentum zuglói politikusának megfejtése az volt, hogy először a falvakban kell két olyan embert találni, aki „felvállalja, hogy ellenzéki”. Hangsúlyozta, a parlamentben való interpellálás helyett a képviselőknek inkább ezeket az embereket kellene megtalálniuk.
Az ellenzéki politikusok lassan három héttel a történelmi vereségük után sem értik pontosan, hogyan tudnák megszólítani a magyar társadalom többségét.
Már bebizonyosodott, hogy az összefogás jelenlegi formájában nem elég, és az sem, ha a politikusok pusztán „lemennek vidékre”, azonban ahelyett, hogy újragondolnák a teljes politikai ajánlatukat, inkább morális felsőbbrendűségi harcokba bonyolódnak, és ujjal mutogatnak egymásra. Jámbor András a vitán megjegyezte, a kutatások szerint azok az emberek is támogatják, hogy az ellenzék parlamenti munkát végezzen, akik nem rájuk szavaztak.
Lehetséges, hogy az összefogás tagjainak nem az 57 elért képviselői mandátum felvételéről kéne vitatkoznia a választások után, hanem inkább – hogy egy klasszikussal éljek – tetszettek volna forradalmat csinálni.
