Március végén jelentést tett közzé az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a pedagógusok pénzügyi kultúrájáról. Ez akár érdekes és hasznos kutatás is lehetett volna, hiszen épp pedagógusok tízezrei küszködnek a megélhetésért, sztrájkot szerveznek és polgári engedetlenséggel kockáztatják az állásukat. Bemutathatta volna a napról napra égetőbb problémákkal teli valóságot is, ehelyett egy kissé abszurd valóságot kaptunk, melyben a tanárok egész jól élnek – ki tudja miből –, de legalább példásan tudatosan kezelik a pénzüket.

Amellett, hogy a jelentést egészen bizarr időzítéssel épp a pedagógussztrájk alatt sikerült publikálni, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete több hiányosságra is felhívta a figyelmet. Bár a felmérés maga is elismeri, hogy a pedagógusbérek köztudottan alacsonyak, azt is megállapítja, hogy ennek ellenére a mindössze 705 megkérdezett 86 százalékának van megtakarítása. Nem derült ki azonban, hogy a megtakarítások a pedagógusbérekből vagy másod- harmadállásokból, esetleg családtagok hozzájárulásával keletkeztek-e, ahogy az sem, hogy mennyi pénzt képesek rendszeresen félrerakni a pedagógusok. Ez pedig még könnyen a kormány ütőkártyájává is válhat a következő hetek sztrájktárgyalásai során.

Az kevésbé kapott visszhangot a sajtóban, hogy a „kutatás fókuszában a pedagógusok pénzügyi tájékozottsága, viselkedése, valós és vélt pénzügyi tudása, attitűdje, motivációja, valamint a kockázathoz fűződő viszonyának feltárása áll.” Mindez pedig azért különösen fontos a kutatás készítői szerint, mert a pedagógusok pénzkezelési szokásai kulcsszerepet játszanak az általuk oktatott diákok pénzügyi tudatosságának alakításában.

A kutatás szerint az eredmények „a feltételezettnél magasabb szintű pénzügyi tudatosságot jeleznek„, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy más,  „pénzügyi kultúrával kapcsolatos hiányosságot jelző kutatási eredmények oka nem a tanárok hiányos tudásában keresendő.” A tanulók pénzügyi kultúrája fejlesztésének tehát nem állják útját a pedagógusok.

Miközben pozitívumként könyvelhetjük el, hogy a kutatás nagyrészt megcáfolta a tanárokkal szemben felállított sztereotípiákat a pénzügyi tudásukat illetően, gondoljunk csak bele, mi lenne, ha az eredmény mást mutatna? Ha az derült volna ki, hogy a pedagógusok nem tudják, mi fán terem a THM, bank helyett párnahuzatban tartják a pénzüket, és nem találják meg az Aldiban az akciós polcot?

Nem abszurd valójában a jelenlegi pedagógusbérek mellett a tanárok „pénzügyi tudatosságától” remélni a diákokét?

Ahhoz ugyanis pénz is kell, hogy az ember tudatosan bánhasson vele. Persze a számlát fizessek vagy egyek?, a hány napig sztrájkolhatok, hogy csökkentett fizetéssel még éppen kihúzzam hónap végéig?, a kitől kérjek kölcsön, ha váratlanul bedöglene a hűtőm?, és a miből fizessem az albérletem? típusú kérdések is egyfajta pénzügyi tudatosságra késztetik az embert, de feltehetőleg nem ez az a tudás, amit a következő nemzedékeknek mindenképpen át kellene adni. Márpedig sokakat foglalkoztatnak ezek a kérdések, a pedagógusok komoly megélhetési problémákkal küszködnek nap mint nap, amivel azonban nem foglalkozik kimerítő kutatásokban az Országgyűlés legfőbb pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete 2021 szeptemberében 2525 pedagógus megkérdezésével készített felmérést, melyből többek közt kiderült:

• a nevelésben-oktatásban dolgozók 97,4 százaléka nélkülözni kényszerül,
• a válaszadók túlnyomó többségének nincs módja előteremteni az egészséges táplálkozáshoz szükséges összeget,
• a gyermeket nevelők több mint fele, 54 százaléka válaszolta, hogy egyértelműen nehézséget okoz a gyermekneveléssel kapcsolatos költségek előteremtése,
• súlyos és általános lakhatási szegénység képe körvonalazódik a nevelésben-oktatásban dolgozók körében.

Az ÁSZ felmérése emlékeztet: a kormány 2017-ben elfogadott „Pénzügyi tudatosság fejlesztése” elnevezésű stratégiájának küldetése szerint „a pénzügyi jártasság és a pénzügyi ismeretek megfelelő elsajátítása elengedhetetlen ahhoz, hogy tudatos, megfontolt és ésszerű döntéseket hozzunk pénzügyeinkről. Az optimális vagy az ahhoz közelítő családi, pénzügyi döntés meghozatala stabil és tervezhető jövőképet biztosít. Ennek elérése érdekében az általános pénzügyi kultúrát meg kell alapozni, majd folyamatosan fejleszteni és ápolni szükséges. A pénzügyi képzést erősíteni kell az iskolarendszerű oktatásban és azon kívül is, hogy egy pénzügyileg tudatos generáció nőjön fel.”

Szép elképzelések egy képzelt világról, ahol a pedagógusokat megbecsüljük. De a valóság az, hogy a tanulók pénzügyek terén ma egy dolgot biztosan megtanulhatnak a pedagógusaiktól: tanárnak nem érdemes menni Magyarországon.