A klímaváltozás hatásai szerteágazóak, és sok tekintetben sajnos már visszafordíthatatlanok, mindez pedig gyökeresen át fogja alakítani az életünket. A hatások ráadásul nem egyenletesen oszlanak el, sokszor épp azok vannak a leginkább kitéve nekik, akik a legkevésbé tehetnek róla. Mindezeknek az okai mélyen gyökereznek a gazdasági-társadalmi berendezkedésünkben, amelynek megváltoztatása nélkül aligha találunk megoldást rá.

De a változás nem lehetetlen, közösségek, társadalmi mozgalmak, aktivista szervezetek révén át lehet formálni a rendszert úgy, hogy a mai fiatalok felnőtt korukban is emberhez méltó létfeltételeket kínáló bolygón élhessenek.

Dióhéjban ennyiben foglalható össze Naomi Klein és Rebecca Stefoff a Napvilág Kiadónál és a Théâtre le Levain-nél megjelent új könyve, a Hogyan változtassunk meg mindent? mondanivalója, és a könyv egyik legfőbb erénye, hogy mindezt, ha hosszabban – 352 oldalban – is, de hasonló egyszerűséggel teszi.

Naomi Kleint a magyar olvasónak sem kell bemutatni, a No Logo több mint másfél évtizede jelent meg magyarul is, és a zöld, globkrit mozgalom fontos hivatkozási alapjává vált pillanatok alatt, ahogy a Sokkdoktrínát is előszeretettel forgatják ezekben a körökben.

Mostani – Rebecca Stefoff-fal közösen írt – könyve azonban nem azoknak a mozgalmároknak szól, akik az elmúlt 15 évben inspirálódtak Klein munkáiból. A Hogyan változtassunk meg mindent? fiataloknak, tinédzsereknek, kamaszoknak szól, a jövő mozgalmárjainak. Azoknak, akiknek az életéhez, jövőjéhez a klímaaktivizmus a legszorosabban kötődik. Ezért különösen fontos, hogy bár egy bonyolult és összetett világ bonyolult és összetett folyamatait kell leírniuk, a szerzők könyvükben végig olyan egyszerű nyelvezetet használnak, ami előképzettség, tudományos felkészültség nélkül is érthetővé és követhetővé teszi mondanivalójukat.

Egy 11 és egy 13 éves gyerek apjaként naponta szembesülök én is azzal a nehéz feladattal, ami ennek a könyvnek is nagy kihívása. A fiam és a lányom abban a korban vannak, amikor már kilátnak a család belső világából, és óhatatlanul találkoznak a mindennapi életükön túli világ történéseivel/fejleményeivel, a koronavírus-járványtól az ukrajnai háborún át az éghajlatváltozásig. Beszélni kell velük minderről, elmagyarázni az okokat, a szereplőket, a viszonyokat, a lehetséges következményeket, úgy, hogy ne rajzoljunk fel egy, a valóságnál indokolatlanul optimistább képet, de közben ne rendítsük meg biztonságérzetüket, és lehetséges kiutakat vázoljunk fel a válságokból, amelyek között élünk. A Hogyan változtassunk meg mindent? célkitűzése, hogy fiataloknak magyarázza el a klímaváltozás jelenségét, annak természeti és társadalmi következményei. Ez azt is jelenti, hogy úgy kell minderről beszélni velük, hogy ne a klímaszorongást, a kilátástalanságot erősítsük, hanem reményt és erőt adjunk nekik ahhoz, hogy megváltoztassák a világot.

A Klein-Stefoff szerzőpáros sikeresen oldja meg mindkét feladatot. Úgy tud közvetlen maradni, hogy közben nem egyszerűsít. Nem tudja le a feladatot azzal, hogy kedves gyerekek, zárjátok el a csapot fogmosáskor és gyűjtsétek szelektíven a hulladékot! Nem táplál illúziókat, elmondja, hogy az éghajlatváltozás bizony már történik, és jónéhány következményével együtt kell majd élnünk a következő évtizedekben. És nem csinál úgy, mintha ez egy tudományos probléma volna, amelyet majd a tudósok meg a döntéshozók megoldanak. Szembesíti fiatal olvasóit azzal, hogy

maga a társadalom, amelyben élünk, és amelynek ők maguk is részesei, az oka a klímakrízisnek, és társadalmunk megváltoztatása nélkül aligha van esélyünk valós megoldásokat találni erre a válságra.

Meg kell változnia az értékrendünknek, annak, amit az életünk céljairól gondolunk, és meg kell változnia azoknak a struktúráknak, amelyeken a mai társadalom nyugszik, és amelyeknek az olvasók többsége egyébként vélhetően haszonélvezője több milliárd embertársunk rovására. Kleinék bemutatják azokat az üzleti mechanizmusokat és lobbikat, amelyek jelentős mértékben felelőssé tehetők a klímaváltozásért (illetve azért hogy nem léptünk fel időben ellene), és rávilágítanak azokra a folyamatokra is, amelyek révén a felmelegedés káros hatásait társadalmaink aránytalanul nagy mértékben a szegényekre, a legkiszolgáltatottabbakra hárítják.

A bemutatott példák, a New Orleans-t elpusztító Katrina hurrikán vagy a Puerto Rico-ra lecsapó Maria vihar kapcsán azt is megvilágítják, hogy a korábban tárgyalt mechanizmusok révén ezek a gazdasági szereplők legyengítik a szegénységben élő, marginalizált közösségek önvédelmi képességeit, majd nem csupán kevesebb figyelmet fordítanak rájuk a katasztrófák során, de cinikus módon sokszor éppen a katasztrófákat használják fel arra, hogy az őket elnyomó struktúrákat még jobban megerősítsék. A klímaváltozás kapcsán komplex képet vázol fel Klein és Stefoff a természeti, gazdasági és társadalmi folyamatok szoros összekapcsoltságáról.

A könyv legfontosabb részei mégis azok, amelyek az alternatívákról, a társadalmi ellenállásról, a mozgalmakról, különösen a fiatalok aktivizmusáról szólnak. Ettől marad optimista hangvételű a drámai eseményekről és folyamatokról szóló szöveg. Klein persze nem külső szemlélőként mutatja be ezeket a mozgalmakat, maga is klímaaktivista, és a bemutatottak közül nem egy konfliktusnak tevőleges résztvevője volt. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – meggyőző marad a hit, hogy ezek ellen a fosszilisenergia-projektek és környezetromboló beruházások elleni fellépések eredménnyel járhatnak. Nem csupán helyi szinten: fokozatosan átformálhatják magát a rendszert.

Nem mintha a bemutatott közösségi tiltakozások önmagukban ne volnának kiemelkedő jelentőségűek. A Keystone vagy a brit kolumbiai Északi Kapu olajvezetékek elleni, őslakosok által vezetett tiltakozásoknak a helyi környezeti konfliktusokon messze túlmutató jelentősége volt, sikereik nem csupán a helybeliek élhető környezetének megmentéséről szóltak, de példát mutattak arra is, hogy országos méretűre lehet növelni ezeket a mozgalmakat, sőt, globális jelentőségűvé is válhatnak ami a példamutatást, az inspirációt illeti. Ráadásul a projektek helyi megakadályozása mellett nagyszabású, kontinentális léptékű fosszilisenergia-beruházások megvalósulásának vehetik elejét ezek a mozgalmak.

Az északi sájenn közösség szénkitermelés elleni fellépése, vagy Puerto Ricoban a Casa Pueblo példája azt is megmutatja, hogy ezek a megmozdulások és projektek a közösség átformálását, megerősödését, és egy fenntartható, szelíd modellre való átállását is elősegíthetik. Alulról építkező helyi mozgalmak nem csupán a tiltakozás működőképes modelljei, sőt, nem is csak a fenntarthatóság irányába mozdíthatják a közösségeket – a környezeti mozgalmak demokratizálják is azokat, a demokráciaépítés és a bolygó védelme kéz-a-kézben jár.

A megcélzott fiatal olvasóközönség számára a legnagyobb inspirációt a fiatalok önszerveződésének bemutatása jelentheti. Greta Thunberg és a Fridays for Future természetesen már a könyv első oldalain feltűnnek, de az efféle mozgalmi „szupersztárok” helyett talán kézzel foghatóbb, elérhetőbb példaként állnak az olyan kevésbé ismert helyi kezdeményezések, amelyek átlagos, a közösségi ügyek iránt elkötelezett fiatalok kis léptékű, helyi szerveződéseit mutatják be. Nem csak az Egyesült Államokban, de Ugandában, Németországban, Új-Zélandon vagy a csendes-óceáni szigeteken is.

A klímakrízis itt van, hatásai mindannyiunkat elérnek. Épp ezért mindenhol fel is lehet lépni ellene.

A fiatalok pedig kulcsszerepet játszhatnak mindebben. Naomi Klein és Rebecca Stefoff arra ösztönzi őket, hogy töltsék is be ezt a szerepet. „Legyetek ti a súrlódás, az ellenállás, ami lelassítja a világot tűzbe borító gépezetet!” – írják. Mert gyerekeinkre ma nem mindenféle politikai boszorkánykonyhákban kikevert álproblémák jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem az, hogy nem lesz élhető a világ, amit rájuk hagyunk. Ezzel kell szembesítenünk őket, és erről kell meghallgatnunk a véleményüket.

Naomi Klein – Rebecca Stefoff: Hogyan változtassunk meg mindent? Napvilág Kiadó és Théâtre le Levain, Budapest–Bègles, 2022, p.352; fordította Piróth Attila