Szerdai nemzetközi sajtótájékoztatóján Orbán Viktor miniszterelnök a konstruktívabb hangját ütötte meg: több kérdésre is értelmes választ adott, valamint számos szakpolitikai kérdésről fejtette ki véleményét és a következő kormány várható irányvonalait.

Ezek között volt, hogy az energiaválságra hivatkozva felfüggesztetné a bioüzemanyagok kötelező használatát, melyet ma az Európai Unióban forgalmazott szuperbenzinbe és dízelbe kötelező belekeverni.

Az Európai Unió környezetvédelmi céljai elérése céljából ösztönzi a bioüzemanyagok használatát, Magyarországon jelenleg a benzinbe öt vagy tíz százalék etanolt (növényi eredetű alkoholt), a dízelbe pedig hét-tíz százalék növényi eredetű olajat, vagyis bioüzemanyagot kevernek. A cél az, hogy a felhasznált üzemanyagok egy része környezetbarátabb legyen, mint a tiszta kőolajszármazékok, azonban számos aggály merül fel a mezőgazdasági alapú üzemanyagokkal szemben.

Ezek közül csak egy dolog, hogy a tíz százalékos vagy magasabb etanoltartalmú benzin károsíthatja jellemzően a régebbi, nem alkoholos használatra tervezett kocsikat.

Ami ennél nagyobb probléma, hogy a motorok hajtására használt bioüzemanyagokat olyan termőföldeken termesztik, ahol élelmiszert is lehetne termelni.

Az EU mentségére legyen szólva, hogy a vonatkozó direktíva törekszik arra, hogy minél kevesebb negatív hatása legyen a termesztésnek, beleértve az erdőirtással járó bioüzemanyag-előállítás visszaszorítását adminisztratív eszközökkel. Mindazonáltal törekvések ide vagy oda, az energianövényeket jellegükből fakadóan meg kell valahol termelni, ez pedig így vagy úgy, de termőföld lesz.

A jelenlegi élelmiszerárak mellett pedig hallatlan felelőtlenség a termőföldet energiahordozók előállítására használni. Ukrajna és Oroszország felfüggesztette, vagy részben felfüggesztette gabonaexportját, ráadásul az energiaárak növekedése miatt globálisan visszaesett a műtrágyatermelés. Műtrágya nélkül pedig alacsonyabbak a terméshozamok, kevesebb a megtermelt élelmiszer.

Itt Magyarországon nem valószínű, hogy élelmiszerhiány alakulna ki. Az sem elhanyagolható persze, hogy milyen mértékben drágultak az élelmiszerek már az év első negyedében (és hol van még a vége), de azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy ha Európában drága az étel, a periférián éheznek. Persze ha a posztszovjet gabonaexportőrök felhagynak az exporttal, valószínűleg így is, úgy is fognak.

Nemcsak a bioüzemanyagok termelése és felhasználása hajtja fel globálisan az élelmiszerárakat, de a Világbank kimutatása szerint az előző évtized hajnalán legalább 25 százalékban felelős volt értük, míg az Európai Unióban egyes élelmiszerek 50 százalékkal lehetnének olcsóbbak a bioüzemanyagokkal kapcsolatos uniós célok nélkül.

A fosszilis energiahordozók használata kétségkívül súlyos környezeti és társadalmi hatásokkal jár, nevesül a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok már középtávon is élhetetlenné teszik a bolygót, első körben úgyszintén a periférián élők számára.

Azonban használatuk ellen nem azzal érdemes fellépni, hogy mezőgazdasági eredetű anyagokkal helyettesítik őket az üzemanyagokban, hanem eleve kevesebb üzemanyag használatával.

Orbán Viktor elsődleges célja bizonyára nem az üzemanyag-felhasználás visszaszorítása lehet, hovatovább a mögöttünk álló kampány során rendszeresen az ellenzéket támadta azzal, hogy visszafogná a társadalom üzemanyag-fogyasztását, például az üzemanyag-árstop bevezetése idején.

Hovatovább a mezőgazdasági alapú üzemanyagok kivezetése, vagy használatuk felfüggesztése legalábbis középtávon még növelné is az Európai Unió függését a nagy olajkitermelő országoktól, így Oroszországtól is – holott épp csütörtökön fogadta el az Európai Parlament az orosz energiahordozók importjának berekesztését.

Hosszú távon ugyanakkor eleve szükség van a gazdaság dekarbonizációjára – ami az Unió céljai között hangsúlyosan szerepel is -, ahogy szükség van a termelés és a fogyasztás radikális visszafogására is, ha el szeretnénk kerülni a környezeti katasztrófát.

A bioüzemanyagok használata alapvetően az iparág és a fosszilis alapú közlekedés zöldrefestése, közepesen ügyes marketing – az érme másik oldala viszont a növekvő élelmiszerárak és a világ szegényebb részein az éhínség, miközben a termőföldeken emberek helyett gépeket tápláló anyagokat termesztenek.