Továbbra sem tűnik úgy, hogy nyugvópontra jutna a 2012 óta zajló, több mint hétezer áldozatot követő és százezreket menekülésre késztető háború a nyugat-afrikai Maliban. A nyugati és más afrikai országok támogatását élvező kormány, a egy önálló állam kialakításáért küzdő, a tuareg népcsoporthoz tartozó szeparatisták és a különböző iszlamista terrorszervezetek (Al-Kaida, Boko Haram, Iszlám Állam) között zajló háború egyik legsúlyosabb atrocitására került sor március 27-i és 31-e között.
Történt ugyanis, hogy az ország középső részén, a sivatagos Száhil-övben fekvő Moura településén az ország hadserege rajtaütött a térségben aktív, az al-Kaidához közeli terrorszervezet, az Iszlámot és a muszlimokat támogató csoport (Jama’a Nusrat ul-Islam wa al-Muslimin’-JNIM) egységein. Azonban a Mourában megjelenő hadsereg egy célzott támadás helyett
válogatás nélkül lőtte a terroristákat és az iszlám legfontosabb böjtje, a Ramadán előtti utolsó hétvégén a falu piacterén össszetömörült civileket.
A Le Monde nevű francia napilapnak nyilatkozó emberjogi aktivista elmondása alapján a hadsereg kezdetben helikopterekről lőtte a piacteret, majd nemsokkal azután, hogy a helyszínen lévő iszlamisták –akik a zakátként ismert, muszlimok által fizetendő adó beszedésért érkeztek –a fegyvereiktől megszabadulván a tömegben próbáltak elvegyülni, szárazföldi egységek is megjelentek Mourában és kegyetlen mészárlásba és tömeges nyílt színi kivégzésekbe kezdtek, valamint a falu lakóinak otthonait is végigjárták rejtőzködők után kutatva. Az Amnesty International információ szerint az áldozatok 80 százaléka lehetett civil.
Helyszíni beszámolók szerint a mészárlás – melyben jelenlegi becslések szerint 3-400-an veszthették életüket– után sok holtestet egyszerűen felgyújtottak az elkövetők. A mali fegyveres erők (Force armées maliennes – FAMa) sajtóosztálya szűkszavúan csak annyit közölt, hogy Moura térségében március 23-e és 31-e között zajló hadművelet keretében 203 terroristával végeztek, 51-et pedig őrizetbe vettek és kommünikéjükben tagadták, hogy a FAMa tagjai civilekkel végeztek volna. A hadsereg mellett állt ki a fegyveres erők tábornokainak 2021 május 24-n elkövetett puccsa nyomán hatalomra került junta vezetése, amely ráadásul „hazafiatlansággal” vádolja az esetről több információt megtudni szándékozó újságírókat és néhány hete több olyan francia rádióadó sugárzását függesztette fel, amely a hadsereg által elkövetett kegyetlenségekről készített tényfeltáró műsorokat
Az Assimi Goïta ezredes vezette katonai diktatúra azt a számos nyugati hírforrás által megfogalmazott vádat is tagadja, hogy a Mourában elkövetett vérengzésben az oroszországi Wagner-csoport zsoldosai is részt vehettek.
A nevét az operáiról – és keményen antiszemita nézeteiről – ismert német zeneszerzőtől, Richard Wagnertől kölcsönző magánhadseregről kevés a fellelhető információ, ám külpolitikai elemzők szerint az első és második csecsen háborúban valamint a szíriai polgárháborúban is harcoló Dimitrij Utkin alezredes alapította. Emellett sokan úgy vélik, hogy az orosz kormánnyal szorosan együttműködve, Moszkva geopolitikai érdekeit szem előtt tartva folytatja működését. A Wagner-csoport nemzetközi ismertségre szíriai polgárháború és a kelet-ukrajnai Donyec-medencében zajló háború során tettek sort, ahol az oroszbarát szakadárállamok ( Donyeci és Luhanszki Népköztársaság) csapatai oldalán harcoltak az ukrán hadsereggel szemben.
Az elmúlt években a szervezet Afrikára is kiterjesztette a működését, ahol a fegyveres konfliktusok és folyamatos politikai instabilitás sújtotta országok autoriter vezetői szívesen veszik igénybe a Wagner-csoport zsoldosait, akikkel anélkül tarthatják fenn és szilárdíthatják meg az uralmukat, hogy bármiféle figyelmet kelljen fordítaniuk olyan szempontokra, mint az emberi jogok tiszteletben tartása vagy a háborús bűncselekményektől való tartózkodás. A Wagner-csoport számos olyan afrikai konfliktuszónában van jelen, mint a Kadhafi-rezsim után összeomló Líbia, a polgárháború sújtotta Közép-afrikai Köztársaság, vagy a Tanzániával határos régiójában zajló iszlamista felkeléstől szenvedő Mozambik.
Az orosz zsoldoshadsereg Maliban pedig a kudarcosan végződő francia beavatkozás nyomán fellépő hatalmi vákuumot kihasználva tudta jelentősen megerősíteni a pozícióit.
A Francia Szudán néven Mali területét az 1880-as évektől 1960. szeptember 22-ig gyarmatként uraló –és a némi pejoratív felhanggal Françafrique-nak is hívott Afrika-politikáján keresztül a mai napig a befolyási övezetében tartó – Franciaország azután küldött katonákat a nyugat-afrikai országba, hogy az előző elnök, a Szocialista Pártban politizáló François Hollande 2013. január 11-én elindította a Szervál hadműveletet, melynek célja az ország északi Azawad-régiója felett az irányítást átvevő iszlamista csoportok elleni küzdelem és a Bamakóban székelő kormány stabilizálása volt.
A légierő mellett több ezer katonát is bevető Franciaország hamar megbuktatta a terrorszervezetek által kialakított azawadi államot, azonban ezt követően nem vonult ki az országból és a 2014-ben egy sivatagi dűneféle után Barkánra átkeresztelt, a közeli Csádra, Mauritániára,Nigerre és Burkina Faso-ra is kiterjesztett hadművelet részeként kívánta felvenni a harcot a Száhil-övet sújtó iszlamista terrorizmus ellen.
Azonban a rákövetkező nyolc évben az évente több száz millió eurót felemésztő, a kezdetben megfogalmazott célokhoz képest jelentős, 58 francia áldozatot követelő hadművelet sikertelensége egyre nyilvánvalóbbá vált, így az Opération Barkhane-ra gyakran hivatkoztak úgy, mint „Franciaország Afganisztánja” utalva az Egyesült Államok közel 20 évig tartó, de a tálibok megtörésében végül teljes kudarcot valló afganisztáni jelenlétére.
Miután 2020-2021-es évben egymásután két katonai puccs is megrázta Malit, Párizs megszakította a katonai együttműködést a bamakói kormánnyal és idén február 17-én hivatalosan is bejelentette a hadművelet végét, melynek értelmében Franciaország a vele szövetségben harcoló Kanadával és EU-s országokkal (köztünk Magyarországgal) együtt megkezdi a kivonulást Maliból.
Ez a döntés kifejezetten kapóra jött az országot vezető katonai diktátornak, Assimi Goïta-nak, akinek az Oroszországhoz való közeledését nem csak a Wagner-csoport jelenléte, hanem az a tény is mutat, hogy Mali egyike volt annak a kevés országnak, amely tartózkodott az ukrajnai inváziót elítélő ENSZ-határozat szavazásakor.
