Az elmúlt évtizedek legnagyobb sztrájkján vannak túl a tanárszakszervezetek, és március 16-tól korlátlan munkabeszüntetésre készülnek. A január 31-ére szervezett egyórás figyelmeztető sztrájk olyan reakciókat indított el, amire talán a szervezők sem számítottak. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) összefogásából létrejött akció tanulságairól, nehézségeiről Nagy Erzsébettel (PDSZ) és Totyik Tamással (PSZ) beszélgettünk, még az ukrajnai háború indulása előtt.

Hiába próbálta megakadályozni a kormány, mégis siker lett a figyelmeztető sztrájk

A szakszervezetek összesítése szerint összesen csaknem 28 ezer közoktatásban dolgozó vett részt a figyelmeztető sztrájkban. Totyik Tamás, a PSZ alelnöke szerint „az biztos, hogy a rendszerváltás óta a létszámot tekintve a legnagyobb sztrájk volt a január 31-ei figyelmeztető sztrájk. Minden negyedik pedagógust érintett, ami azt mutatja, hogy nagyon komoly feszültség van az oktatásban”.

Ráadásul annak ellenére vettek részt ilyen sokan, hogy a kormány kifejezetten offenzív módon kezelte a sztrájkot, amiről Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányi tagja úgy véli, hogy alapvetően „átgondolatlan kormányzati cselekedetekről van szó. Indulatból hozzák meg ezeket az ellenlépéseket, nincsenek stratégiailag átgondolva. Az egyértelműen látszik, hogy egyszemélyi kormányzás van, mégpedig szakértelem nélküli és indulatból vezérelt. Mi erre szerintem igen racionális válaszokat adunk, és remélem, hogy ez célhoz fog vezetni… Súlyosan szerzi be a kormány a fekete pontokat, és mi már nem igazán tudjuk kordában tartani és igazából nem is akarjuk, amikor azt mondják a kollégák, hogy na ebből már elegük van, és tarthatatlan a helyzet, mert egyszerűen nem tudják elvégezni azt a munkát, ami a nyakukba szakad.”

„Köszönettel tartozunk a kormánynak az ellenpropagandáért, mert a vártnál sokkal magasabb létszámban álltak be a sztrájkolni a kollégák. És éppen a kormány viselkedése volt az, ami kiverte a biztosítékot”

– mondta Totyik Tamás, aki szerint:

„Január 31-ének volt egy másik nagyon fontos üzenete is, az, hogy a szülők mellénk álltak. A kiküldött levelek és a nyomás ellenére sem küldték gyerekeiket iskolába. Becsléseink szerint legalább negyedmillió diák nem ment be az iskolába, ami kemény üzenet a kormánynak, hogy a szülői társadalomnak is elege van a magyar oktatás színvonalából.”

A szakszervezetek biztosak benne, hogy a szülők továbbra is mellettük állnak, a dezinformáció és a fenyegetések ellenére

Az igazgatók a tankerületi központok szövegeit továbbították, akik pedig  a Klebelsberg Központ elnökétől kapták az üzenetet – ilyen közvetítéssel érkezett meg a szülőkhöz az üzenet, amelynek lényege az volt, hogy „nincs itt semmi látnivaló, itt rendesen fog menni a tanítás, tessék beküldeni a gyerekeket”. „Sőt, még azzal is fenyegetőztek, hogy akik nem mennek be, azok igazolatlan hiányzást kapnak. És mindezek ellenére nem küldték be a gyerekeiket!” – mondta Nagy Erzsébet.

A szakszervezetek tudnak olyan intézményről, ahol a pedagógusok megijedtek, bementek dolgozni, de egy gyermek sem volt bent az iskolában, de olyan esetről is, hogy csak a pedagógusok gyerekei mentek be reggel az iskolába.

„Ez komoly üzenet. A szülői társadalom ezt nagyon komolyan vette, és feltehetően a kormány ettől ijedhetett meg, hogy a fenyegetések ellenére sem hátráltak meg a szülők.”

A sztrájk sikerének fokmérője lehet az is, hány embert vonz egy ilyen akció az érdekképviseletbe. Kérdésünkre, miként alakul jelenleg a tagság, és hogyan változott ez a közelmúltban, Nagy Erzsébet azt válaszolja, náluk most nagyon megnőtt a belépési hajlandóság, de nem tud pontos számot mondani. Ez abból is adódik, hogy vannak tagok, akik tartósan nem fizetnek. Például akik megbízási szerződéssel dolgoznak, mert nyugdíjasok, évente csak egyszer fizetnek. De az leszögezhető: annak ellenére is, hogy sokan léptek be a szakszervezetbe, a pedagógusok elenyésző száma tag. A fizetős tagság 6 000 fő körül alakul a PDSZ-ben.

Totyik Tamás szerint úgy érdemes számolni, hogy nagyjából hét szakszervezet van az oktatásban, és minden negyedik pedagógus vagy dolgozó így vagy úgy, de érintett a szakszervezeti kérdésekben.

Fontos aláhúzni, hogy olyanok álltak be most a sztrájkba, akik nem tagok, és most próbálják őket meggyőzni a belépésről. „Csodálatos volt, hogy sok olyan helyről jött visszajelzés, ahol nekünk nincs alapszervezetünk, mint például egyházi iskolákból.” Ez utóbbi nagy meglepetés volt a szakszervezeti vezetők számára.

A konföderációk, így a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) és a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) is nagyon pozitívan értékelte a januári sztrájkot. Az autós tüntetés, a közös kiállás, annak ellenére, hogy a kormány mekkora nyomást gyakorolt, hatalmas lökést adott a szakszervezeti mozgalomnak. Nagyon sok helyen most kezdték felismerni azt, milyen fontos az érdekképviselet. Ez feltehetően a kormányt is aggasztja, jegyezte meg Totyik Tamás. Úgy tűnik, mégsem sikerült amortizálni a szakszervezeti mozgalmakat, szembeállítani a résztvevőket, hanem lendületet kaptak.

Volt olyan pont az egyeztetések folyamán, ahol meghátrált a kormány?

Nagy Erzsébet szerint „ez csak jogi, technikai kérdés lehetett, ott valószínűleg szólt egy értelmesebb jogász, hogy ezt hagyják ki, mert ezzel mindenképpen buknak. Itt nem meghátrálásról van szó, mert Gulyás Gergely miniszter ugyanúgy, továbbra is a politikai érveket hozott fel a sztrájk ellen, erőltette a kék szalagos narratívát, de tisztán látszott, hogy ez csak süketelés”.

Két, viszonylag kisebb jelentőségű kérdésben volt engedmény a kormány részéről. A pedagógusoknak kiadható óraszámot tekintve: ezt hajlandóak voltak 22-26-ról 22-24-re csökkenteni. A másik pedig a nem pedagógusok esetében az, hogy maximum 35 óra legyen az, amikor beküldhetik őket csoportokhoz.

„Az utolsó tárgyaláson ezekre a követeléseinkre nyitottak voltak, azóta viszont a bírósági ellenkérelmükbe beleírták, hogy ezek a sztrájkkövetelések jogellenesek. Egymásnak ellentmondó dolgokat állítanak, nem lehetett alkukészségről beszélni”, vélte a PDSZ képviselője.

Az érdekvédők szerint

„a magyar jogalkotás történetének mélyrepülése, hogy a jogi környezetet nyílt politikai üzenetek küldözgetésére használja a kormány. Hogy korlátozzák a sztrájkjogot, az egy dolog, de az, hogy ehhez nyíltan politikusok nevét írják egy jogszabály magyarázó szövegébe, az új mélypont.”

‘Az előterjesztés egy politikai vádakkal teletűzdelt szöveg. A szokványostól ez teljesen elütő gyakorlat, hogy „belegyúrcsányozgatnak'” egy kicsit a rendeletbe’, fogalmaztak.

Ezzel a kormány nyilván gyengíteni akarja a szakszervezeteket: „ezzel próbálják erőtleníteni a mozgalmat, és próbálják leválasztani azokat a tömegeket, akik mellénk állnak. Én úgy látom, hogy ez sikertelen”, állapította meg Nagy Erzsébet:

„Mert előbb-utóbb mindenki számára kiderül, hogy az oktatás helyzete siralmas. Ha van valakinek bármilyen köze óvodához vagy iskolához, tudja, hogy amit ebben a februári kormányrendeletben meghatároztak, amit be kellene tartanunk egy sztrájk alatt, az a mindennapi gyakorlatban sincsen így. Mert egyszerűen nincsen hozzá elég ember. Most már olyan egyértelműek a kormány hazugságai, hogy ez a rendelet és az ilyen kommunikáció csak olaj a tűzre.”

„Meg is köszönhetjük a kormánynak az ötleteket!” – tette hozzá Totyik Tamás. „Mert ha most a kollégáknak azt mondanánk, hogy tartsák be a rendeletben leírt elvárásokat, akkor az iskolai élet lebénulna. A járványügyi előírások között szerepel, hogy ki kell takarítani, fertőtleníteni kell egy tantermet, ha onnan egy osztály kimegy, és egy másik bemegy. Mondhatjuk azt a kollégáknak, hogy addig nem lehet a terembe bemenni, amíg azt ki nem takarították. Aztán oldja meg a tankerület, hogy erre a feladatra megfelelő létszámú takarító legyen. A tanárok pedig addig tagadják meg a munkát, amíg ez nem teljesül.”

Takarítókból ugyanis délelőtt nagyon kevés szokott lenni az iskolákban, mert a tankerületek ezt kiszervezték cégeknek, és a céges takarítók általában délután jönnek. Ez a kevés takarító viszont nem tudja ellátni azt a feladatot, amelyet a rendelet előírna. „A szülőknek követelniük kellene, hogy legyen sztrájk, mert akkor a sztrájk ideje alatt olyan körülményeket kellene megvalósítani, amilyenek járványügyi szempontból megfelelőek lennének, és amilyen körülmények a mindennapokban egyébként nincsenek biztosítva.”

A kormány azóta a háborús helyzetre hivatkozva visszavonta a koronavírussal kapcsolatos összes intézkedését és rendeletét, így nem kell az EMMI-nek attól tartania, hogy azok betartásával fogják a pedagógusok bojkottálni az oktatási rendszert.

Beszélgetőtársaink meg vannak győződve róla, hogy sikerült a közvéleményt a tanárok mellé állítani, és Totyik Tamás egyenesen attól tart, hogy a kormány tudatosan rájátszik a feszültségkeltésre. Az elmúlt hetekben sokasodó polgári engedetlenségi akciók is a „nincs veszteni valónk” érzésből erednek:

„Ilyen még nem volt Magyarországon, hogy egy ennyire békés ágazatban, mint a pedagógusoké, most tömegesen jelentik be, hogy nem veszik fel a munkát.”

A szakszervezetek hivatalosan „nem támogathatják az engedetlenséget”. „Nekünk muszáj a jog talaján megmaradnunk. Viszont ezeket a kollégákat nagyon tiszteljük, én hősöknek tartom őket. És azt megígértük nekik, hogy minden létező eszközzel meg fogjuk őket védeni. Mert teljesen jogos a küzdelmük, de egy szakszervezet ilyen eszközöket nyilvánvalóan nem hirdethet meg”, mondja Nagy. Totyik még határozottabban fogalmaz: „Az a szakszervezeti mozgalom halála lenne, ha egy ilyen menetbe belemennénk.”

Mire számítanak március 16-án?

Mindkét szakszervezeti vezető egyetértett abban, hogy a januárinál magasabb számokat várnak jövő szerdán. Egyebek között azért is, mert a délutános tanárok nem tudtak részt venni a reggeli akcióban. Vannak olyan műszakok, illetve olyan munkarend (mint például az alapfokú művészetoktatás, tanszobások, napközisek), ahol délután tanítanak, és jelezték, hogy részt vennének a sztrájkban. Ők márciusban már tudnak csatlakozni, mert ekkor nem csak az első két órára lesz meghirdetve a sztrájk.

A PDSZ küzd azért, hogy szakképzéssel kapcsolatos követelések is kerüljenek a követelések közé, mert a szakképzésben dolgozók így is elég sokan vettek részt a sztrájkban, de nagyon sokukat félreinformálták. Sok munkahelyen azt mondták nekik januárban, hogy ők nem sztrájkolhatnak, mert nincs rájuk vonatkozó sztrájkkövetelés. Ez azonban akkor nem volt igaz, ugyanis az oltással kapcsolatos követeléseink rájuk is vonatkoztak. A szakképzéses „oktatók” is nagy számban jelezték, hogy szeretnének részt venni a sztrájkban. Ezért is alakított március elején sztrájkbizottságot a PDSZ a szakképzésben dolgozókra vonatkozó követelések tárgyalása érdekében, és hirdetett a szakképzési centrumokban március 16-ától szolidaritási sztrájkot.

Az Európai Bizottságtól kivételes eljárásban 30% százalékos béremelési keretet kapott a kormány, a szakszervezetek szerint azonban nincs politikai akarat a probléma megoldására.

„A Nemzeti köznevelési törvény 7-es mellékletét (bértábla) a vészhelyzeti kormányzás miatt bármikor felül tudja írni a kormány, tehát még a jogi kereteik is megvannak, mert nem kell a költségvetési törvényhez hozzányúlni, pedig erre hivatkoznak mindig. Nem kell hosszú jogalkotási procedúráról beszélni. Parlamenti felhatalmazás sem kell”, sorolja Totyik Tamás.

Pedig a helyzet tarthatatlan: az elkövetkezendő két évben 6500-an fogják betölteni a 65. életévüket, és mennek el nyugdíjba. Évente legalább ennyi ember fogja otthagyni a pályát. De feltehetően még többen, mert a nők 40 év munkaviszony után elmehetnek nyugdíjba, és nagyon sokan vannak, akiknek elegük van ebből a munkából, pontosabban a munkakörülményekből.

„Egyszerűen belefáradnak. Van olyan iskola, ahol heti 31 óra tanítás jut egy pedagógusra. Aki ennyit dolgozik ebben a környezetben, egyszerűen mentálisan elfárad, ez hosszú távon nem fenntartható. Ahhoz, hogy valaki ennyi órát tudjon tartani, legalább ennyi időt kell felkészülésre is szánnia, és akkor még nem beszéltünk fogadóórákról, szülőkkel való kapcsolattartásról. Pihenésről végképp nem.”

Mit is jelent a bíróság másodfokú ítélete a sztrájkban részt vett tanárok számára?

Erre az elvben nagy bizonytalanságot keltő kérdésre azt a választ kaptuk, hogy semmit.

„Rájuk nem lehet kihatással ez az ítélet, és ha mégis, akkor szóljanak nekünk, mert akkor jogi lépéseket kell tennünk. De ebből a végzésből egyébként mindig csak egy elemet emel ki a kormány, ami neki kedvező, ami kimondta, hogy a figyelmeztető sztrájk nem volt jogszerű. A sztrájktörvény egy mondata alapján, ami szerint jogerős végzés kell a sztrájkhoz, ha nincs megállapodás. Ezt a törvényt annak idején, 2010-ben a Fidesz alkotta meg úgy, hogy nem elegendő tárgyalni a még elégséges megállapodásról, hanem meg is kell alkudni. Ez a módosításuk hozta létre ezt az állapotot”, magyarázta Nagy.

„Minden más kérdésben a másodfokú végzés nekünk adott igazat, a még elégséges szolgáltatás szempontjából is, és abban is, hogy a pandémia nem lehet korlátozó ok a sztrájk megtartásában, a politikai vonalat meg már korábban visszavonta az EMMI. Illetve a bíróság azt sem fogadta el, hogy sztrájkköveteléseknek egy része jogellenes lett volna.”

Ezért a figyelmeztető sztrájkban részt vett tanárok számára ez a bírósági ítélet semmilyen retorzióval nem fenyeget.

„Vagy hát ha lenne is, akkor is olyasmiről lenne szó, mint a jutalmak elvétele. Karácsonyra az én feleségem például egy fél kiló szaloncukrot kapott jutalomként. Most ezt a jutalmat fogják elvenni? Ezt csak azért mondom, mert arányosnak kell lennie a büntetésnek, ezért olyasmire kell gondolni, mint jutalom elvétele vagy szóbeli figyelmeztetés. Tehát elbocsátásról semmiképpen sem beszélhetünk”, tette hozzá Totyik Tamás.

Hogyan alakul a március 16-ától meghirdetett sztrájk jogi kerete?

Totyik Tamásék szerint van esély arra, hogy jogerős végzés lesz a kezükben a sztrájk idejére a még elégséges szolgáltatásról. (Ez időközben meg is született: a bíróság jogerős végzése szerint a kormányrendelet az irányadó a sztrájk szervezésekor – B.E.)

„A sztrájk tehát mindenképp meg lesz tartva. Amennyiben a kormány elő nem áll egy olyan tisztességes ajánlattal, amelybe bele tudunk egyezni.

A legfőbb célunk, hogy a pedagógusok bérhelyzetét rendezzük, a munkaterhelést csökkentsük. Ne fordulhasson elő, hogy egy 14 éve pályán lévő pedagógus alapfizetése annyi, mint egy pályakezdő szakmunkásé. Ezt rendezni kell. És nem pótlékokkal, hanem rendes bértáblával… Ne hatvan órákban dolgozzunk, és az oltatlan kollégák visszamehessenek dolgozni, mert hatalmas a pedagógushiány. [Ezt a követelést a kormány azóta elfogadta. – B.E.] És nemcsak pedagógushiány van, hanem más szakdolgozók is hiányoznak. Ezzel nem lehet tovább együtt élni. Ha kell, elmegyünk a falig, és azon túl is.”

A sikeres pedagógussztrájk közös szervezése is azt mutatja, hogy csak együtt érdemes szervezkedni?

„Ez mindig attól függ, hogy sikerül-e megállapodni, és sikerül-e azonos nyomvonalon haladni. Azért vannak köztünk viták, próbáljuk egymást meggyőzni, de nagyon fontos elhatározásunk, hogy mindenképpen együtt kell maradnunk”, szögezi le Nagy.

Komoly elvárás a társadalom részéről, hogy végre szűnjön meg a Bryan életéből ismert  felállás, ezért a két szakszervezeti vezető úgy gondolja, együttműködőnek és kompromisszumképesnek kell lenniük.

„A mi részünkről is az volt a hozzáállás, még a kormány felé is, hogy tárgyalóasztalnál  oldunk meg mindent, amit csak lehet. Végig ezt képviseltük, az utolsó pillanatig. De amikor a kormányzati arrogancia a bohózat szintjére süllyesztette a tárgyalásokat, akkor nem marad más választásunk, mint a sztrájk.”

A kormány a PSZ-re hivatkozva valótlan információkat is terjesztett, Totyik szavaival: „nekünk akkor szakadt el a cérnánk. A járvány alatt végig azt képviseltük, hogy minden pedagógus számára elérhető legyen az oltás. Nem kötöttük az iskolák tavalyi újranyitását a teljes átoltottsághoz, mi azt nyilatkoztuk, hogy az új fertőzöttek száma napi 1400 legyen, és akkor olyan szinten leszünk, hogy az iskolákat  újra ki lehet nyitni. Ehhez képest a kormány azt kommunikálta, hogy mi ahhoz kötjük az iskolák újranyitását, hogy minden tanár be legyen oltva. Nyíltan hazudtak. Ekkor volt elég.” Nagy szerint az ilyen dezinformáció miatt is fontos, hogy együtt lépjen fel a két szakszervezet.

Általában a pedagógusokról beszélünk a sztrájk kapcsán, de más dolgozókat is képviselnek a szakszervezetek. Követeléseik között ott van a technikai alkalmazottak bérrendezése, ugyanis nekik 2008 óta egy fillért sem emelkedett a bérük. Egy nyugdíj előtt álló kolléga is a garantált bérminimumon van. Ilyen feltételek mellett nem lehet új munkatársakat találni. Van olyan intézmény, ahonnan nem küldik el a rossz munkát végző konyhai személyzetet, mert ennyi pénzért nem találnának helyette mást, de az is csodaszámba megy, ha találnak rendszergazdát.

Hogyan viszonyul az egyesült ellenzék a követelésekhez?

A bérköveteléseket elvben elfogadta az ellenzék, de azért elég sok nyitott kérdés akad:

„50%-os bérnövekedést ígér az ellenzék, négy évre széthúzva, azonban még ezzel az emeléssel sem érjük el a diplomás átlagkereset 80%-át. Ahhoz, hogy a pályakezdőket meg tudjuk tartani, legalább az átlag 90%-ára szükségünk lenne, ami pedig 60-70 százalékos emelést jelent.”

A hiányosságok mellett akadnak pozitívumok is, így pl. a munkaterhelés kérdésére, a kötelező óraszámok kapcsán jóval fogékonyabbak az ellenzéki pártok, mint a kormány. Rokonszenves az önálló oktatási minisztérium bevezetése, de például a technikai dolgozókkal kapcsolatos kérdésre nem reagáltak. Kinyilatkoztatták, hogy a tankerületeket megszüntetik, a központosítást megszüntetik, viszont van számos iskola, ahol az állami kézbe kerülés megváltást jelentett, mert az önkormányzat nem tudta volna fenntartani az intézményt. Az is kérdés, hogy az érdekegyeztetés terén mit fognak ajánlani a szakszervezeteknek.

Nagy Erzsébet szerint az ellenzékkel a gyakorlatban is van kommunikáció, folyamatos egyeztetés, nem látszatpárbeszéd folyik. Ez azonban nem változtat a lényegen, amit Totyik Tamás hangsúlyoz:

„A szakszervezetek nem a közoktatás ellenségei. Az az érdekünk, hogy békében, rendesen működjenek az oktatási intézmények, a kormány színétől függetlenül. Ezt a regnáló kormánynak is üzenjük: ha kormányváltás történik, és nem lesz bérrendezés, akkor is fel fogunk lépni a pedagógusok, az oktatásban dolgozók jogaiért, ha kell, sztrájkot hirdetünk.”