Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Akik kiállnak a békéért, azokat agresszióval jutalmazzák – Mit jelent egy tüntetés Oroszországban?

Február 24-én, Ukrajna lerohanásának napján Oroszország-szerte több helyen is tüntetések törtek ki, aminek következtében 6500 embert letartóztattak, ugyanis az ilyesfajta nyilvános gyülekezés tilos az országban.

Rendőri túlkapások és brutalitást jellemezte ezeket a letartóztatásokat, az egyik ilyen támadás áldozata pedig Grigorij Judin orosz politológus és szociológus volt, aki komoly fejsérüléseket szenvedett a moszkvai tüntetés szétverésekor, majd be is börtönözték.

Judinnal a Meduza.io, készített interjút, akik arra voltak kíváncsiak, hogy miért nem szerveződnek nagyobb tüntetések Oroszországban, és hogy mit lehet jelenleg tudni a közvéleményről a háborúval kapcsolatban az rszágon belül.

Oroszországban minden tüntetés „nagy” tüntetés

Az interjú kezdetén Judin leszögezi, hogy nincs értelme alacsony vagy magas részvételről beszélni orosz tüntetések kapcsán, ugyanis ők „nem Berlinben tüntetnek, ami után sokan megdicsérnek és hátba veregetnek, itt a tüntetésért fejsérülés jár”. Így az is hatalmas sikernek számít, ha egyáltalán tüntetni mernek a honfitársai.

A jelenlegi helyzetben és törvények mellett a rendőrség kérdés nélkül átvizsgálhat és bebörtönözhet egy éjszakára, vagy bűnügyi eljárást indíthat bármelyik tüntető ellen, aminek a végeredménye akár 20 évnyi börtönbüntetés is lehet. Úgyhogy Judin véleménye szerint igenis nagy számban vonulnak most az emberek az utcákra.

Arról jelenleg nincsenek pontos adatai a szociológusnak, hogy hogyan állnak az oroszok jelenleg a háborúhoz, „nehézkesen megy az adatgyűjtés”, de azt korábbi kutatások bizonyítják, hogy az orosz népet nem igazán foglalkoztatta az „ukrán kérdés”, meglepetésként érte a társadalom jelentős részét a támadás.

Judin szerint azonban ez veszélyes, ugyanis, ha valakit nem érdekel egy adott esemény, és ennek kapcsán történik valami váratlan, akkor szinte „bármilyen indokot el fog majd fogadni magyarázatként”, és a társadalom többsége ezt is tette, hála az állami propagandának. Mindenki a „legkényelmesebb magyarázatot választja, mert el akarják kerülni az ezzel kapcsolatos problémákat, pláne háború idején”.

Viszont vannak „zavaró tényezők” is, amik a propaganda kényelmes igazságát megzavarják, mint például az a tény, hogy a „blitzkrieg” nem járt sikerrel, és így egyre nehezebb elhitetni az emberekkel azt, hogy ez egy „távoli esemény, aminek nemsokára vége is lesz”. A harcokban rengeteg orosz katona vesztette életét, nem beszélve az orosz lakosság Ukrajnában élő rokonairól, akiknek az élete napról napra egyre nagyobb veszélyben van.

„Az mind bele fog zavarni a jelenlegi képbe, ami egyértelmű állásfoglalásra fogja késztetni az embereket. Lehetetlenné fog válni, hogy az emberek a mindennapok teendőibe temessék magukat. Arról nem is beszélve, hogy az a valóság, amihez hozzászoktunk meg fog semmisülni a gazdasági összeomlás következtében. Ezek alapján úgy gondolom, hogy egyre több lesz a kritikus hang, a társadalom minden szegmensében” – részletezte a jelenlegi helyzetet Grigorij Judin.

Még gyorsabb és még keményebb megtorlás

A változásnak a szelét a kormány is megérezte, ezért sokan még markánsabb fellépéseket sejtenek a jövőben a különböző demonstrációkkal és tüntetésekkel szemben.

Az orosz szociológus szerint, ha a kormány elismeri a tényeket – miszerint tényleges háború folyik, nem pedig egy „kellemes”, Ukrajnát felszabadító hadművelet –, akkor minden bizonnyal ténylegesen életbe fog lépni a hadiállapot: általános mozgósítás, vagyonfelszámolás, háborús gazdaság, határok lezárása, még akár a halálbüntetést is újra bevezethetik. Ebben az esetben földalatti szerveződések és partizán mozgalmak formájában tud majd csak az orosz nép fellépni a rendszer ellen.

Ez a forgatókönyv azonban elkerülhető, ha még időben kritikus szintre ér az elégedetlenség az orosz emberekben, és ennek már érezni előjeleit. Ez az eszkalálódás viszont elég lassan történik, lassabban, mint ahogy a fegyveres konfliktus élesedik.

Viszont azt pozitív jelnek látja Judin, hogy egyre több orosz közszereplő és híresség lép fel nyíltan a háború ellen, amire eddig nem nagyon volt példa. Minél magasabb elit körökben üti fel magát a „lázadás”, annál közelebb kerül ennek a hatása Putyinhoz, amit ő is érez. Sarokba szorította saját magát, ezért áll most Oroszország „fordulópont” előtt.

Egy korszak vége

Ez a háború egy teljesen új korszak végét jelzi a szociológus szerint, amihez fogható még nem nagyon volt a történelmünk során. Legjobban az 1938-39-es eseményekhez tudja hasonlítani a mostani helyzetet Judin, egy nagyon fontos különbséggel: „amíg a második világháború idején két pólusra szakadt a világ, addig most egyesült”. Minden egyes nap elteltével az emberek egyre jobban rá fognak jönni a helyzet komolyságára.

Azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ez nem egy háború Oroszország és Ukrajna között, hanem egy olyan rezsim háborúja, „ami hatalmas mennyiségű fegyvert halmozott fel megfélemlítés céljára, amiket most nyílt fegyveres konfliktusra használ” Ukrajna, Belorusz és Oroszország népe ellen.