A tegnapi nap folyamán törvényhozási választásokat tartottak a Kínához tartozó, ám az „egy ország, két rendszer” megállapodás értelmében az ország többi térségéhez képest szélesebb demokratikus jogokkal rendelkező Hongkongban. A sokáig brit gyarmatnak számító, Peking fennhatósága alá csak 1997-ben visszakerülő városállamban zajló –eredetileg tavaly októberben esedékes, de a járványhelyzetre hivatkozva egy évvel elhalasztott – választást már csak azért is kísérte élénk médiafigyelem, mivel  2019 és 2020 során hatalmas tömegeket megmozgató demokráciapárti tüntetések söpörtek végig Hongkongon melyek során a tüntetők a városban zajló politikai folyamatok fölött egyre keményebb kontrollt megvalósító pekingi rezsim ellen léptek fel. A tüntetésekre az államhatalom kemény rendőrségi megtorlóakciókkal, a kritikus hangok cenzúrázásával és egy olyan nemzetbiztonsági törvénnyel válaszoltak melynek elfogadása óta százával börtönözik be a tüntetések szervezőit valamint a városállam autonómiájáért küzdő politikusokat.

Ráadásul a törvényhozási választásokra készülve a kínai kormány jelentős változásokat eszközölt Hongkong választási rendszerében. A reform értelmében 35-ről 20-ra csökken azoknak a képviselőknek a száma, akiket a városlakók közvetlenül választhatnak meg a 70-ről 90 fősre duzzasztott Törvényhozó Tanácsba, a fennmaradó 70 képviselőhelyből 40-et a Pekinghez hű Választási Bizottság, 30-at pedig a rezsimmel szintén jó kapcsolatot ápoló gazdasági körök delegálhatnak. Ráadásul a kormány bevezette, hogy csak a nemzetbiztonsági átvilágításon átesett jelöltek indulhatnak a hongkongi választásokon, ezzel bizonyosodva meg arról, hogy a Pekinggel szembehelyezkedő ellenzéki jelöltek(akik 2020-ban még egy 600 ezer embert megmozgató előválasztást is rendeztek annak érdekében, hogy az egymás közötti együttműködéssel növeljék a győzelmi esélyeiket) ne lehessenek ott a szavazólapon. Persze a kínai kormány nem bízott semmit sem a véletlenre:

a voksolást megelőző hónapokban több tucat demokráciapárti politikust börtönöztek be a hongkongi hatóságok, a szabadlábon maradók számára pedig sok esetben nem maradt más lehetőség mint a menekülés.

Ezért a legfőbb ellenzéki pártok tiltakozásul bojkottálták a tegnapi választást, amely önmagában is egy veszélyes politikai állásfoglalásként volt értelmezhető, hiszen sokakat már azért is letartóztattak, mert a választástól való távolmaradásra buzdították a szavazókat.

A kínai vezetés nyilvános kommunikációjában nem győzi hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem a a demokrácia maradékának felszámolásáról van szó, hanem pusztán arról akarnak megbizonyosodni, hogy Hongkongot „igazi hazafiak vezessék” (akik közé a nyugati érdekek kiszolgálásával vádolt demokráciapárti erők nem tartoznak bele). Ennek bizonyítékául a választási bizottság kiválasztott néhány olyan mérsékeltebb ellenzékit (akik nem követelik Hongkong függetlenné válását vagy a tüntetések leverésében résztvevő tisztségviselők elleni nyugati szankciókat), akik elindulhattak a törvényhozási választáson.

Azonban ezen jelöltek közül végül egyik sem szerzett mandátumot, mivel a kínai rezsimet ellenző hongkongiak inkább a voksolást bojkottáló pártokat, semmint „őfelsége ellenzékét” preferálták.

Ennek következtében az újonnan fennálló Törvényhozó Tanácsban csupán Pekinggel barátságos képviselők fognak ülni, így az ellenzéknek már csak az önkormányzati tanácsokban maradt képviselete, ám az itteni jelenlétük is jelentősen gyengébb a 2019-es szinthez képest amikor jelentős győzelmet arattak az önkormányzati választáson. Ez elsősorban annak tudható be, hogy egy idén elfogadott, a választott hivatalok betöltését egy Peking-párti eskü letételéhez kötő törvény ellen tiltakozván százával mondtak le a hivatalukról az ellenzéki politikusok.

Egy ilyen helyzetben sok hongkongi úgy érezte, nincs értelme a voksoláson való részvétellel legitimálni a fennálló rendszert.

Ennek köszönhetően a részvétel csupán 30.2 százalékos volt, amely nemcsak 28 százalékkal alacsonyabb a legutóbbi, 2016-os törvényhozási megmérettetésen résztvevők arányánál, de alulmúlja a bit gyarmati időszak legvégén, 1995-ben tartott választás eddig abszolút negatív csúcstartó 35 százalékos részvételi adatait is.

Számítván a várható alacsony érdeklődésre, a hongkongi hatóságok ingyenessé tették a tömegközlekedést a választás napjára, így biztatván a hongkongiakat a választáson való részvételre, ám sokan közülük szavazás helyett inkább kirándulásra és városnézésre használták az ingyenes közlekedést.

A pekingi hatalomátvétel óta jelentős mértékben megnőtt azok száma, akik úgy döntöttek, elhagyják Hongkongot. Ezeket az emigránsokat Kanada és az Egyesült Királyság egyszerűsített bevándorlási procedúrával segíti, a brit kormány által 2021 januárjában bevezetett, a ‘tengerentúli brit útlevéllel’ rendelkező hongkongiak számára nagy-britanniai letelepedést biztosító vízumot december közepéig már több mint 88 ezren igényelték.