55 tankerületben nyújtott be közérdekű adatigénylést Ungár Péter országgyűlési képviselő, hogy többet megtudjon arról, mekkora hiány van az országban iskolapszichológusokból. A tankerületek sablonválaszaiból nem derül ki, hány iskolapszichológust foglalkoztatnak a tankerületek, válaszaik viszont arra utalnak, hogy a feladatot gyakran a pedagógiai szakszolgálatokra háríthatják át.

A legtöbb tankerület azt állítja, nincs betöltetlen iskolapszichológusi álláshely a fennhatósága alatt, az iskolapszichológusok számáról viszont nem tudhattunk meg adatokat. Furcsamód, a minden bizonnyal központi utasításra kiküldött válaszok ehelyett arról számoltak be, hogy hány pszichológus dolgozik a tankerület pedagógiai szakszolgálatában. Fehér Tibor pszichológus, a PDSZ (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) Országos Választmányának tagja szerint ez a válasz már csak azért is furcsa, mert a kérdés nem erre vonatkozott – a pedagógiai szakszolgálatban dolgozó pszichológusok nem azonosak az iskolapszichológusokkal.

Arról, hogy mi a különbség a szakszolgálatban dolgozó pszichológusok és iskolapszichológusok között, Fehér Tibor azt mondja, hogy az iskolapszichológusok „általánosabb feladatokat látnak el, elsődleges céljuk a gyermekek személyiségfejlesztése, lelki egészségvédelme, a nevelő-oktató munka segítése”.

„Kliensük az intézmény valamennyi szereplője”, így például szűréseket végeznek, csoportfoglalkozásokat szerveznek vagy például képzéseket tartanak a pedagógusoknak.

A szakszolgálati pszichológusok feladatai „specifikusabban”, egy-egy diák vagy csoport problémáira koncentrálnak az egyéni és csoportos pszichológiai ellátások során (pl. pszichológus által vezetett dinamikus szenzoros integrációs terápia vagy pszichodráma). A szakszolgálat végzi a beilleszkedési, tanulási vagy magatartási nehézséggel küzdő gyerekek felmérését, a megyei szintű szakértői bizottságaik pedig a sajátos nevelési igényű diákok esetén adott esetben felmentéseket is előírhatnak (pl. diszlexiások külalak értékelése alóli felmentését).

Ettől még a szakszolgálatokban dolgozó pszichológusok helyettesíthetnek iskolapszichológusokat alkalmanként, ha viszont ez gyakran megtörténik, az „erőforrást von el a saját erőforráshiányos intézményéből” – fogalmaz Fehér Tibor. A szakszolgálatokkal szemben az iskolapszichológusoknál jobban befolynak a nevelési-oktatási intézmény életébe, és akkor fordulnak a szakszolgálatokhoz vagy az egészségügyhöz, ha észlelnek valamilyen specifikus, terápiát igénylő problémát a diákoknál.

Ezért is furcsa, hogy a tankerületek egyáltalán megemlítették a szakszolgálati pszichológusokat egy iskolapszichológusokra vonatkozó közérdekű adatigénylés kapcsán. Sokatmondó, hogy a hatvani tankerület válasza eltér a többi sablonválasztól, és így szól a pedagógiai szakszolgálatban dolgozó pszichológusok számáról – „nem releváns”. Tartós helyettesítéséről csak a gyulai tankerület számolt be.

Annyi viszont még a hiányos adatokból is  látszik, hogy legalább 6500 diák nem jut iskolapszichológusi segítséghez ma Magyarországon. Az 55 megkérdezett tankerületből négy vallott betöltetlen iskolapszichológusi álláshelyekről: Egerben három, Kisváradon kettő, Veszprémben fél, Karcagon egy betöltetlen iskolapszichológusi álláshely van.

Mivel a magyar jogszabályok szerint 500 gyermekenként egy, a teljes munkaidő ötven százalékában foglalkoztatott pszichológust kell alkalmazni, az elsőre csekély számnak tűnő, összesen 6,5 betöltetlen álláshely rosszabb képet mutat, ha hozzátesszük, hogy hány diákot érintenek ezek a betöltetlenül hagyott állások: ez azt jelenti, hogy 6500 diákra nem jut iskolapszichológus a négy tankerületben.

A karcagi tankerület válaszai a többi tankerületénél is különösebbek. A tankerület azt írja, hogy Karcagon egy darab betöltetlen iskolapszichológusi álláshely van, nem világos azonban, hogy mit jelent egy másik kérdésre adott válaszuk, miszerint „a Tankerületi Központban nem dolgozik iskolapszichológus”, amit így folytatnak „ezért az iskolapszichológusok neveléssel-oktatással lekötött foglalkozást vagy közvetlen pszichológiai foglalkozást a heti 22 óra kötelező óraszámon felül nem tartanak”.

Próbáltunk utánajárni a karcagi helyzetnek, de mind a két alkalomkor átadták a telefonhívást, ezért nem tudtuk választ kapni a kérdéseinkre. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Szakszolgálat honlapján érdekes, ám továbbra is homályos információkra bukkantunk. A honlap iskolapszichológusi, óvodapszichológusi ellátásról szóló része egy ponton azt írja, hogy „mivel Jász-Nagykun-Szolnok megyében az iskolapszichológiai hálózat és a koordináció még alakulóban van, ezért az iskolapszichológiai munkaközösség foglalkozásait szakmai fórummá bővítjük, kapunkat kinyitjuk…”

Pedig az iskolapszichológusok munkája elengedhetetlen lenne olyan problémák megoldásában, mint az iskolai bántalmazás. Fehér Tibor pszichológus szerint az iskolai bántalmazás inkább „intézményi”, mint egyéni probléma, amelynek kezeléséhez nem csak a diákokat, de a pedagógusközösséget is be kell vonni. A PDSZ Országos Választmányi tagja szerint az iskolai erőszak ellen a „pszichológiai jellegű beavatkozás” hoz hosszú távon eredményt, a kormány által tavaly bevezetett iskolaőrök rendszere csak felületi kezelés, amelyről a szakirodalom sem támasztja alá, hogy hosszú távon működne. Ellenpéldaként említi a KERIB – Kerekasztal az Iskolai Biztonságért kezdeményezést, amit a PDSZ kezdeményezett, és amely egy 13 szervezet által működtetett kerekasztal az iskolai agresszió ellen. A résztvevő szervezetek között vannak kutatócsoportok, szülői közösségek, alapítványok, akik a rendészeti megoldások helyett konfliktuskezelő módszereket javasolnak az iskoláknak.

Ungár Péter már augusztusban közérdekű adatigényléssel próbált utánajárni az alkalmazásban lévő iskolapszichológusok számának, akkor a politikus Klebelsberg Központnál érdeklődött. Akkor Ungár Péter az utóbbinál egyszerűbb választ kapott – a tankerületek központi szerve közölte, hogy a Klebelsberg Központ 2017 óta nem lát el intézményfenntartói feladatokat, így az iskolapszichológusok kérdése sem tartozik a hatáskörébe, ezért nem rendelkezik erre vonatkozó adatokkal. Pedig az iskolapszichológusokra azért is lenne óriási szükség, mert az UNICEF Magyarország felmérése szerint a magyarországi gyermekek többsége traumát szenvedett el a koronavírus-járvány során, ezen belül is 30%-kal nőtt az otthon gyermekbántalmazást elszenvedő gyermekek száma. Az iskolapszichológusoknak kiemelt szerepe lehet abban, hogy újraépítsék a pandémia során szétzilált közösségeket és a traumát elszenvedő diákokat a szakszolgálathoz irányítsák, amikor problémát észlelnek.