A hat pártot egybefogó ellenzéki tömörülés az előválasztás óta egyetlen alkalommal adott magáról életjelet: október 23-án, amikor a néhány ezres publikum előtt szónoklók beszédéből bárki újra meggyőződhetett arról, hogy az ellenzéki összefogás kovásza nem a lelkes felbuzdulás, nem a feltűrt ujjú demokratikus nekiveselkedés, nem a közösen osztott nézetekben való hit – hanem Orbán Viktor, és a vele szembeni csillapíthatatlan ellenszenv.

Emellett az előválasztás óta eltelt negyven napban pusztán néhány ellenzéki magánakciónak sikerült az internet szent keresőmotorjait megmozgatnia. Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt ellátogatott Brüsszelbe, és megtekintette  a „ magyar ereszt”, esendőségünk szimbólumát, majd fölkereste a déli „kerítést”, és elmondta, hogy Orbán az új Soros. Végül pedig előre kijelölte a bűnbakot, ha jövőre nem sikerül „leváltani a Fideszt”: azt a Kétfarkú Kutya Pártot, amelynek az elnöke – egyedüliként a széles ellenzékből – volt bátor kijelenteni, hogy a szégyenteljes kerítést el kell bontani.

Joggal tehetjük fel tehát a kérdést, hogy bő négy hónappal a választások előtt hol van az ellenzéki tömörülés? Mikor olvashatjuk – például – az ellenzéki pártok programját?

Kiket vontak be a program kidolgozásába? Mikor és hogyan válik megvitathatóvá az ellenzéki közös program? Mikor tudatják velünk az országos listára kerülő neveket? Hogyan fognak mozgósítani a járványra való tekintettel?

De legyünk méltányosak.

Az előválasztás meglepő eredménnyel zárult: az egyik induló párt a legtöbb jelöltet állíthatja, az öt jelölt közül pedig az egyik befutott.

Erre senki sem számíthatott.

A fejlemény kétségkívül olyan kihívások elé állította a hat (?) pártot, amelyre az előválasztás beharangozása óta nem volt mód felkészülni – és amelyek megakadályozzák, hogy releváns kérdésekben most megnyilatkozzanak.

Mint például.

Mi fog történni a gyalázatos Munka törvénykönyvével? Milyen új választási törvényen gondolkodnak? Milyen minisztériumok állnak fel, ha történetesen győz az ellenzék? Mivel vigasztalják az egyetemi polgárokat, akik elvesztették az intézményeik autonómiáját? Milyen azonnali szociális intézkedéseket foganatosítanak? Mi fog történni a családoknak juttatott segélyekkel, hogy ne legyenek ilyen igazságtalanok? Mi fog történni a titkosszolgálatokkal? Mit kínálnak roma polgártársainknak? Mivel javítják a nyugdíjasok életkörülményeit? Hogyan bírják rá arra mindazokat, akik eddig még nem oltatták be magukat, hogy ezt megtegyék?

Továbbá.

Végül egykulcsos vagy többkulcsos lesz-e az adórendszer? Mi fog történni a paksi bővítéssel? Mi lesz a gyorsvasúttal? Mikor szüntetnék meg a rendkívüli állapotot? Megszüntetik-e a közmunkaprogramot, amely bebetonozza a szegénységet? Mi fog történni a közmédiával? Milyen külpolitikát fognak folytatni? Mivel szólítják meg a határon túli magyarokat?

Hová tűnt az ellenzék az elmúlt negyven napban?

Boldogok azok, akiknek nincs mit mondaniuk, mégis hallgatnak.