Évente 59 ezer tonnányi eladatlan ruhaszemét érkezik a chilei Iquique kikötőbe, aminek egy részét eladják, egy másik részét kicsempészik más latin-amerikai országokba, de a ruhák többsége, évente nagyjából 39 ezer tonnányi  a chilei Atacama-sivatagban landol. A szeméttelepen landoló ruhákat Kínában és Bangladesben gyártják, ahol embertelen munkakörülmények között dolgoztatnak a nagy ruhacégek, többségükben nőket, de a gyermekmunka sem ismeretlen jelenség az ázsiai ruhagyárakban.

Az európai, amerikai és kisebb részben ázsiai boltokba szánt ruhák rendkívül környezetszennyezőek. A természetes lebomlásuk kétszáz évet vesz igénybe, és éppen annyira szennyezők, mint a kidobott autógumik vagy a műanyag. A Chilébe érkező ruhaszemét azért is végzi a sivatagban, mert az önkormányzatilag fenntartott szeméttelepek nem fogadják be azt, annyira szennyező. A helyben élő szegények és a venezuelai menekültek gyakran guberálnak meleg ruhákat a szemétdombról: az Atacama-sivatagban a hőmérséklet nulla fokra is lecsökkenhet.

Egy 2019-es ENSZ jelentés szerint a világ ruhagyártása megduplázódott 2000 és 2014 között, a ruhaipar pedig a globális vízpazarlás 20 százalékáért felelős. Egyetlen farmernadrág legyártásához 7500 liter vízre van szükség. A már legyártott ruhák szennyező anyagokat bocsátanak ki a levegőbe és a talajvízbe. Szintén az ENSZ jelentése állapította meg, hogy minden másodpercben egy kukásautónyi ruhát égetnek el vagy temetnek föld alá. Az üvegházhatású gázok 8%-át a ruhaipar bocsátja ki.

A ruhaszemetet előállító bangladesi ruhagyárakban éhbérért, átlagosan havi 59 dollárért dolgoztatják az embereket, amiből épp csak fenn tudják tartani magukat a dolgozók. A nagyrészt női munkaerőt alkalmazó ruhaiparban általános jelenség a szexuális zaklatás, amit a felettesek követnek el a beosztottjaikkal szemben. A gyárakban gyakran tűz üt ki, ami súlyos balesetekhez vezet.

A Chilében található gigantikus ruhaszemétdomb és a pazarlás, amit jelképez, felidéz egy hasonló esetet: júniusban került napvilágra, hogy az Amazon egyik skóciai raktárában hetente 130 ezer eladatlan, vadi új terméket pusztítanak el, köztük tévéket, laptopokat, ékszereket stb. A termékeket azért pusztítják el, mert tárolásuk többe kerül a cégnek, mint az elpusztításuk. Mindeközben szerte a világon embertelen körülmények között kénytelenek dolgozni az Amazon raktárosai – a dolgozóknak annyi pihenőidőt sem adnak, hogy kimehessenek wc-re, a szakszervezeti szerveződést gátolják, ahol tudják stb. Egy 2018-as jelentés szerint összesen 600-szor hívtak mentőautót Nagy-Britannia 14 Amazon-raktárához három év leforgása alatt.