Vasárnap Glasgow-ban elkezdődött az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2020-ra tervezett, de a koronavírus-járvány miatt egy évvel elhalasztott, 26. éghajlatváltozási konferenciája (Conference of the Parties – COP26). A Párizsi Klímaegyezményben rögzített mechanizmus, miszerint az aláíró országoknak ötévente el kell számolniuk nemzetileg meghatározott hozzájárulásaik (NDC-k) megvalósulásának mértékéről, szükség esetén pedig meg kell erősíteniük azokat, most lesz először esedékes.

A tét nagy, a konferenciát megelőző hónapokban megjelent tanulmányok szerint legjobb esetben is csak mérsékelni tudjuk a klímaváltozás hatásait.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change – IPCC) átfogó augusztusi jelentése kiemeli, hogy a Föld felszíni hőmérséklete 1,1 Celsius-fokkal emelkedett a XIX. század második felében mért értékekhez képest, a felmelegedés hatásának pedig már most visszafordíthatatlan következményei vannak. Patricia Espinosa, az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének főtitkára szerint nyilvánvalóvá vált, hogy a Párizsi Klímaegyezmény aláírásakor tett vállalások nem lesznek elegendők, azokat újra kell írni:

„Az összesített jelentés első verziójának egyik kulcsmegállapítása, hogy az együttes erőfeszítések elégtelennek bizonyultak. Azok nem felelnek meg a tudomány által előírt követelményeknek, nem alkalmasak arra, hogy a hőmérséklet emelkedését 2°C alatt tartsák az évszázad végéig, az ideálisnak mondható 1.5°C-ról nem is beszélve.”

Továbbá a klímacsúcsot megelőző héten a Meteorológiai Világszervezet arra figyelmeztette a résztvevő feleket, hogy a légkörben található üvegházhatású gázok koncentrációja rekord értékeket mutat, az ENSZ legújabb tanulmánya pedig hangsúlyozza, radikális intervenció hiányában

a klímakatasztrófa elkerülhetetlennek tűnik, a bolygó hőmérséklete várhatóan 2,7°C-szal nő az évszázad végére.

Ennek fényében a résztvevő országok ambíziócus újabb vállalásokkal érkeztek Glasgow-ba, azonban ezek gyakorlatba ültetése egyáltalán nem biztosított. Az Európai Tanács október 21-22-i ülésén tett vállalása alapján az Európai Unió 2030-ig 55%-kal kevesebb üvegházhatású gázt bocsát ki, 2050-re pedig teljes klímasemlegességet ígér. Számos uniós ország viszont továbbra is aktív szereplője a szén-dioxid-kibocsátási kvótakereskedelemnek, valamint kétséges, minden tagország betartja-e az egyezményben aláírtakat. A konferencia házigazdája, az Egyesült Királyság 2030-ig 68%-al csökkenti üvegházhatású gázkibocsátását.

Kérdés marad, hogy ezt milyen módon tervezik elérni, hiszen a múlt hét szerdán bejelentett új brit költségvetés komoly kritikákat kapott. Bár a vasúthálózatra és az új szélerőműparkokra elkülönített források üdvözlendők, a – vasútnál már jelenleg is olcsóbb – belföldi repülőgépjáratok adójának megfelezése, illetve az autós infrastruktúra megtámogatása nehezen értelmezhető lépések a klímacsúcs előtt néhány nappal. Joe Biden amerikai elnök – elődjével ellentétben – látszólag kormányzati szintre emelte az éghajlatváltozás elleni harcot – a kormányban minden minisztérium feladata a klímaváltozás hatásait csillapítandó intézkedések gyakorlatba ültetése saját hatóterületén belül is –, viszont az ország energiamixében továbbra is meghatározó az olaj szerepe, ambiciózus vállalásai pedig úgy tűnik, nem fognak átmenni az Egyesült Államok szenátusán.

A világ szén-dioxid-kibocsátásának negyedéért felelős Kína 2060-ra ígér klímasemlegességet, károsanyag-kibocsátása pedig 2030-ban fogja elérni a maximumot, illetve nem finanszíroz többé szénerőmű projekteket más országokban. Ezek pozitívnak tekinthető lépések az ország korábbi klímapolitikájának tükrében, de elmaradnak a nyugati országok vállalásaitól. Kína amellett érvel, hogy a kibocsátás túlnyomó részéért történelmileg a fejlett országok felelősek, míg a fejlődő országok mindössze az utolsó harminc évben járultak hozzá jelentősebben a klímaváltozáshoz, továbbá gazdaságának jelenlegi összetétele, ami nagyban függ a nyugati piacot kiszolgáló árutermeléstől, nem emelhető ki a világgazdaságból és változtatható meg egyik pillanatról a másikra.

A nemzetileg meghatározott hozzájárulások felülvizsgálása mellett idén az eddigieknél nagyobb hangsúly kerül az adaptációra. Feltétlenül szükség van egy robosztus finanszírozási keretrendszerre ahhoz, hogy a Globális Dél országai alkalmazkodási stratégiát alkothassanak, illetve a kibocsátás csökkentésével járó gazdasági nehézségeket finanszírozáshassák.

A fejlett országok által Párizsban elfogadott 100 milliárd dollár értékű éves vállalás önmagában  kevés, ráadásul az elmúlt öt évben egyszer sem sikerült megközelíteni a célt.

A COP26 saját jelentése pedig már a konferencia kezdete előtt úgy számol, hogy ez legkorábban 2023-ban valósulhat meg. További probléma, hogy a finanszírozás nagyobb része kölcsönök formájában érkezik, így a klímaváltozás hatásainak igazán kitett, számos esetben domináns mezőgazdasági szektorral rendelkező országok még sebezhetőbbé válnak, könnyen adósságspirálba kerülhetnek.

Egy másik fontos szempont, hogy a Dél államainak gazdasága csak a Globális Észak piacával összefüggésben értelmezhető, az előbbi a globális termelési lánc szerves részeként kiszolgálja az utóbbit. Az így kialakuló periférián megtermelt élelmiszerek, kitermelt nyersanyagok, legyártott árucikkek importálásával a centrum károsanyag-kibocsátását lényegében exportálja, mivel a szennyezés a periféria országainak mutatóiban jelentkezik. Így ezen országok vezetői Kínához hasonlóan amellett érvelnek, hogy a globális gazdaságot történetileg domináló államoknak kell élen járni és felelősséget vállalni a klímaváltozás megfékezésében. Sheikh Hasina, Banglades miniszterelnöke a Financial Times-nak írt levelében így fogalmaz:

„De a dolgok jelenlegi állása szerint a kudarc a legvalószínűbb forgatókönyv. Miután három évtizeddel ezelőtt a Rió-i Egyezményben fogadalmat tettek arra, hogy utat mutatnak és kivezetik a világot a klímaválságból, a fejlett országok kevesebb, mint hetedével csökkentették az összesített üvegházhatású gázkibocsátásukat. Ez nem útmutatás.”

Nicola Sturgeon, Skócia első minisztere felhívta a konferencia első hétvégéjére tervezett megmozduláson részt vevő tüntetők figyelmét, hogy ne okozzanak jelentősebb felfordulást, tízezer rendőr őrzi majd a rendet a városban. A tüntetés szervezői felszólaltak a résztvevő országok lobbitevékenysége ellen, illetve problémásnak tartják a konferencia fő szponzorainak magas károsanyag-kibocsátását. Továbbá figyelmeztetik a konferencián részt vevő államok képviselőit, hogy egy lehetséges zöld átmenetnek egy igazságosabb, a dolgozók érdekeit védő keretek között, a szakszervezetekkel együtt kell zajlania, mivel a klímaválság túlfinancializált, tisztán felülről irányított, ideiglenes munkákat adó megoldása új problémákat fog eredményezni. A helyi szakszervezetek is képviseltetni fogják magukat a tüntetésen.

Bár az utolsó pillanatban mind a vasutassztrájk, mind a város szemétszállítását végző dolgozók sztrájkja elmarad, az őket képviselő szakszervezetek úgy nyilatkoztak, hogy sokkolónak tartják az állam által támogatott, közfeladatokat ellátó privát vállalatok viselkedését, nem elfogadható, hogy csak egy nemzetközi konferencia nyomására hajlandók érdemben egyeztetni a dolgozókkal.