Deák Ferenc tér • Orbán Viktor Deák téri beszéde a Békemenet résztvevői előtt javarészt nem hozott újdonságot: a miniszterelnök fegyelmezetten megtartotta az ilyenkor szokásos beszédei jellegzetességeit, motívumait, funkcióját. Mégis tartalmazott apró, ám annál lényegesebb újdonságokat.

Egyetlen, ám annál fontosabb mondat az ellenzéki választóknak

A miniszterelnök sokszor állami ünnepségeken sem nagyon szól a „saját” táborán kívülre, Békemeneteken pedig pláne a Fidesz-elnök sapkáját veszi fel elsősorban. Ennek szellemében nem nagyon mond olyan dolgokat, amelyeket nem a Fidesz-szavazóknak címezne, és ilyen üzenetekből ma sem volt hiány, kezdve attól, hogy ki mindenki támadja Magyarországot, és mi mindent kell megvédeni.

Az ellenzékről korábban csak limitált időkeretben szokott beszélni – ma azért jóval hosszabban igyekezett szánalmasnak, nevetségesnek, kétszínűnek bemutatni ellenfeleit -, az ellenzéki szavazókról pedig tényleg csak a legritkábban ejtett szót. 2018 márciusában, a legutóbbi Békemeneten az elhíresült „elégtételt fogunk venni” kijelentését persze épp elég homályosan fogalmazta meg ahhoz, hogy ne csak az aktív ellenzéki politikai aktorok, hanem az egyszerű ellenzéki szavazó is magára vegye és fenyegetésként értelmezze.

Ehhez képest ma egy rövid mondatnyi gesztust tett a Fidesz-táboron kívüli hallgatóság felé, mondván:

„Nekünk minden magyar számít, mert azok is jobban járnak a kormányzással, akik nem ránk szavaznak.„

(Ez a formula egyébként kísértetiesen emlékeztet Márki-Zay Péter mondataira, aki a DK-szimpatizánsokat igyekezett meggyőzni azzal az előválasztási kampányban, hogy a „DK-soknak is az az érdekük, hogy rá szavazzanak”, mert csak vele tudják legyőzni Orbánt tavasszal.)

Nehéz messzemenő következtetéseket levonni egyetlen ilyen mondatból, de a korábbiakhoz képest mindenképpen engedékenyebb hozzáállást jelez a bizonytalan és az ellenzéki tábor irányában, ami talán utalhat arra, hogy a Fidesznek jövőre nagyobb szüksége lesz az ő szavazataikra, mint az elmúlt 11 évben bármikor.

Megtudtuk, hogy Orbán ragaszkodik a „gyermekvédelminek” csúfolt népszavazáshoz

A pedofiltörvény módosított verziójának megszavazása után Orbán Viktor személyesen jelentett be népszavazási kezdeményezést öt kérdéssel, hogy így támogassa meg a az LMBTQ-ellenes narratíváját. Ezek a kérdések jogi szemmel is eleve problémásnak tűntek, de ami ennél is fontosabb, hogy a Fidesz láthatóan kevéssé kezdett bízni a téma sikerességében, és egyáltalán nem övezte olyan látványos kampány, mint korábban a migráció vagy a rezsiharc témáit.

Informális forrásokból is arról lehetett hallani, hogy a Fidesz, vagy legalábbis a felső vezetés egyes körei inkább már szabadulnának a melegellenes témától. Márki-Zay Péter és kampánytanácsadója, Gurzó Ákos több interjúban is arról beszéltek, illetve Karácsony Gergely egy előválasztás után tartott háttérbeszélgetésen is úgy vélekedett, hogy Márki-Zay Orbán Gáspár vélt szexuális orientációjára való utalgatása kihúzhatta a szőnyeget téma alól. Mindennek a tetejébe a Kúria a tegnapi napon elkaszált Orbán öt népszavazási kérdéséből egyet.

Ehhez képest mindenképpen hírértékű, hogy a miniszterelnök ma dafke megjelölte az „LMBTQ-propaganda” harcot mint fő kampánytémát a jövő tavaszi választások előtt, mondván:

„A magyaroknak a rezsi- és a migránsügy után harmadszor is igazunk lesz, lesz népszavazás, és a gyerekeinket is meg fogjuk védeni, az iskolák falainál megállítjuk az erőszakos LMBTQ-propagandát.”

Soros kontúrjai elhalványultak, Gyurcsány alakja annál élesebb

Az, hogy „idegen hatalmak”, „külföldi hálózat”, illetve az arctalan Brüsszel fenyegeti Magyarországot, nyilván nem újdonság, a mai Orbán-beszéd szempontjából talán annyiban volt jelentősége, hogy míg 2018-ban Soros afféle „főgonosz” szerepében rémisztgette a magyarokat, most alig-alig kapott egy-egy félmondatnyi mellékszerepet.

A minden szálat csuklóból mozgató Soros György alakja az utóbbi hónapokban egyre inkább elhomályosul, fokozatosan háttérbe szorul, helyette Orbán ma is inkább csak úgy fogalmazott: „valahol a nagy víz túlsó partján készülődik már Gyuri bácsi is”. Ebben a mondatban pedig már fel is villantotta Orbán, hogy nem most tervezi rendezni Magyarország zaklatott viszonyát a Biden-adminisztrációval, amennyiben Sorosról átkötve jókora Amerika-ellenességet is szőtt mondandójába. Beszéde egy pontján történelmi felelősséget tulajdonított az Egyesült Államoknak Magyarország és a kozmikus Rossz harcának állásában:

„Amikor kellett, nem jöttek, most, hogy nem hívtuk őket, itt vannak. A megszállóknak ma nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. A meghívónk nem arra szólt, hogy beavatkozzanak a demokráciánkba”

– mondta.

Ahogyan Soros alakja elmosódott, úgy lett élesebb Gyurcsány Ferencé, bár ezt valószínűleg az alkalom – 2006 tizenötödik évfordulója – is szülte. Ahogyan a DK elnöke igazoltan is újra komoly hatalmi tényező lett az ellenzéki előválasztáson a legtöbb potenciális mandátumot szerző párt elnökeként, úgy lett Orbán beszédének alapállítása az, hogy ahogyan ma, úgy 2006-ban és 1956-ban is volt „jó” és „rossz”, és minden, ami ebben a kontextusban a rossz oldalon van, annak közvetlen köze van Gyurcsány Ferenchez.

Báránybőrbe bújt farkas

Mondhatnánk, hogy az előválasztáson elért eredménye odáig emelte Márki-Zay Pétert, hogy Orbán kénytelen volt beszélni róla – és az előválasztás intézményéről – saját hívei előtt is, de ez valójában nem is akkora újdonság: Márki-Zay alakja már 2018 márciusában is megjelent Orbán Békemenet-szónoklatában, igaz, akkor még nem „báránybőrbe bújt farkas” volt az akkor frissen, óriási meglepetésre megválasztott hódmezővásárhelyi polgármester, hanem „álruhás független”.

Az újdonság ma az volt, hogy Márki-Zayt nem elsősorban Soros embereként aposztrofálta, hanem jobboldaliságot hazudó baloldaliként: érezhetően Márki-Zay sokszor demonstrált jobboldalisága ellen akarta „beoltani” a Fidesz-szavazókat, ami azért mindenképpen azt mutatja, hogy Orbánék ténylegesen veszélyforrásként detektálták a közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt értékrendjét és hangoztatott nézeteit.